2014. november 2., vasárnap

Falusi tyúkleves zsömlemártással - bakonyi specialitás

Már rég tartoztam ezzel a bejegyzéssel.  Gyüttmentként  keresem a helyi specialitásokat, ételeket, melyeket a sváb lakosság fogyaszt és magáénak tekint. Azonban azt kell mondjam, hogy ételeik nagyrésze már összeolvadt a tájegység ételeivel, így a bakonyi gombás és tejfölös ételek, a sült és kirántott húsok, a gombócok, a kelt tészták képezik a mindennapok eledeleit náluk is.
Ez a tyúkleves azonban szinte elmaradhatatlan a vasárnapi asztalról, illetve sváb lakodalom nálunk el sem képzelhető enélkül.
A levesbe általában a már öregebb szárnyast teszik, s a  több órán át gyönygyözve főzött hús a fazék mellé kerül kínálótálra a tyúklében főtt zöldségekkel együtt. Gyakrabban használják a sárgarépa mellett a paszternákot, a káposztalevelet is. - Érdekes adalék a helytörténetünkhöz, hogy Ganna valamikor a káposztaföldjeiről volt híres -.A fűszerekkel szerintem csínján bánnak, a bors, majoránna, hagyma, fokhagyma, petrezselyemzöld mellett (látjátok, a zöldségek egy részét fűszerként említem...:)) nem nagyon használnak mást. (Pl. kakukkfüvet, koriandert, gyömbért).Talán még lestyánt. Azt például tőlük tanultam, hogy a lestyán a "vegeta-fűszer", s mióta leszoktam a vegetáról, nagyobb mennyiségű lestyán található a fűszerpolcomon, s talán majd jövőre lesz friss is a fűszerkertemben...
Nos, a leves mellett igazából a zsömlemártás számít helyi specialitásnak. Néha készítenek paradicsom- vagy tormamártást is a levesben főtt hús mellé.
A zsömlemártáshoz a család létszámát figyelembe véve, fejenként legalább egy kockára vágott zsömlével számolnak, amit a sütőben rózsaszínre pirítanak. Az utolsó pár másodpercre apróra vágott fokhagymát kevernek a zsömlekockákhoz, vigyázva, hogy túl ne süljön, meg ne keseredjen. Ez tényleg csak pár másodperc és már jöhet is a pirított kockákra annyi húsleves,  hogy ne ázzon szét. Egy ilyen tartalmas húsleves után nem is értem, hogyan lehet még egy bőséges húsos másodikat megenni, mondjuk kirántott húst krumplipürével?:)) Márpedig nemigen szoktak megállni a levesnél...Sőt, a krémes- és aprósütik is a vasárnapi ebéd részét képezik...



6 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Ó... anyu kedvence volt a zsemlemártás... de jó hogy eszembe juttattad, köszönöm!
    Csak másképp készítette. Kevés zsíron megfuttatjuk a fokhagymát pici sóval és frissen őrölt borssal (néha apróra vágott petrezselyemmel is ha olyan kedvünk van), aztán hozzátesszük a pirított zsemlekockákat és felöntjük annyi húslevessel, hogy épp ellepje. Hagyjuk összefőni, míg a zsemlekockák bepuhulnak, de még egyben maradnak. Az egésznek mártás sűrűsége lesz a kioldódott tészta miatt. A levesben főtt húshoz kínáljuk.

    VálaszTörlés
  3. ó, föl is teszem én is, jaj de megörültem ennek... :)

    VálaszTörlés
  4. De jó volt újra duendét olvasni:)) Hamarosan jön egy duende-recept, a csilidzsemről:))

    VálaszTörlés
  5. :) idén is tettem el, mert Ember imádja :)

    VálaszTörlés
  6. Valami ehhez nagyon hasonlóra emlékszem gyerekkoromból, nagymamám főztjéből. A főtt húshoz mindig volt valamilyen mártás és pl. vajas pirított gríz (búzadara). Én is ültettem lestyánt, tavaly már szép nagyra nőtt (első éven igen satnya maradt). Idén már karóztam, akkorára nőtt. Én is szeretem az illatát, az ízét.

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails