2014. november 6., csütörtök

Elmélkedés a kapirgálós tyúk tojásáról



Kép a Pinterestről

Kép a Pinterestről

Kép a Pinterestről

Aki kezdetektől olvassa a blogot - jesszusom, már öt éves! - az tudja, hogy nem vagyok született falusi, én is fiatalasszonyként váltottam életformát, kisvárosból falura. Már szüleim is városiak voltak, bár ők még falun születtek...Így a falun élés tudományát én is a mindennapokból tanulom, még a mai napig is.
Ezt csak azért mondom elöljáróba, mert ami a falusi embernek a vérében van, az anyatejjel szívta magába, tehát a világ legtermészetesebb dolga, az nekem még sokszor ma is talány és kérdőjel.
Ez a poszt ma egy rendkívül tojásszegény, mondhatnám úgy is, hogy tojás nélküli időszakban íródik, és a kapirgálós tojás milyenségét próbálja körülírni - ha már nincs is tojás a kosárkámban, legalább elméletben. A tavalyi és a kétéves tyúkjaim már nem, a jércék pedig még nem tojnak, amúgy most zajlik náluk a tollváltás, nem győzőm lapátolni az udvarról és a tyúkólakból a tollpihéket, amiket szanaszét hord az őszi szél.
Így tehát idén sem sikerült úgy átvészelnem ezt a tollváltós időszakot, hogy legalább pár tyúkom tojjon, ezért kénytelen-kelletlen más helyről szerzem be a konyhára valót. És mivel a hagyományos módon tartott madaraknál máshol is épp ugyanez a helyzet, ezért csak "tojásgyári" minőséghez jutok hozzá, remélem, már nem sokáig.
A tyúkjaim viszont már kezdenek gyönyörű téli tollruhát ölteni, a jércéknek is súlya van már, érzem, mikor megemelgetem őket, hisz olyan kezesek, hogy röppennek felém, ha belépek az udvarukba, mert tudják, hogy nálam mindig van valami finomság...
Vendégeim közül azok, akiknek nincs semmilyen falusi kötődésük, gyakran megkérdezik tőlem, miért és mitől más a kapirgálós tyúk tojása az intenzíven tartott madáréhoz képest?
Hát kérem, ehhez csak fel kell ütni a kettőt! A tojás sárgája sokat elárul a tartásmódról, de gyakorlatlan szem ezt is csak akkor veszi észre, ha lehetősége van a kétfélét összehasonlítani. Ugyanis a háztáji tojásnak természetes sárga-narancsos a színe, a másik fajta sötétebb. Úgy hallottam, hogy ezt a természetes színt a tápokkal nevelt állatoknál mesterségesen próbálják előállítani színezékekkel. Ezek persze lehetnek akár természetes anyagok is, hisz a fűszerek közül a sáfrány, a kurkuma, a zöldségek közül a sárgarépa kivonat kiválóan alkalmas színezésre. Itt most nem folytatnám a gondolatmenetet azzal, hogy de mi van akkor, ha nem ilyen anyagokkal kísérleteznek...
Egyéb különbség is van a kétféle tojás között, mégpedig a szag. Szerintem a nagyüzeminek van szaga, én nem kertelek: rántotta sütésnél büdösnek érzem a tojást. Ezt okozhatja persze az is, ha a tojás nem friss, de én mégis a madár takarmányára vezetem vissza ezt a kellemetlen érzetet. Arról nem is beszélve, hogy a rántotta végül szinte kivilágosodik. Az ilyen tojással készült galuska lisztszínű marad, számomra vállalhatatlan.
A kapirgálós tyúk életmódja szerint sokat mozog, repked is és kapirgál, ezért jó, ha van a közelében trágyadomb is, fantasztikus termőfölddé alakítják következő évre a trágyával kevert komposztot. A zöld környezet is lételeme,  s bár a falusi körülkerített tyúkudvarok nélkülözik a füvet, egyéb zöldeket, a jó gazdasszony mindennap gondoskodik a tyúkok zöldtakarmányáról. Nálam még nem tudtak pusztaságot csinálni a madárkáim, igaz, a területükhöz képest kevesen vannak. Azonkívül egy jó legelészős udvarban össze tudják csipegetni a rovarokat, férgeket, lárvákat, ezek természetes fehérjeforrások.
A szemes takarmányt kukorica, búza formájában főleg darálva, némi vízzel, vagy savóval elegyítve adhatjuk, és hallgathatjuk az elégedett kottyolásukat:))
Az így tartott szárnyasok évi 120-150 tojással hálálják meg a gondoskodást, míg az intenzíven tartott tyúk akár 250-300 tojást is tojik egy évben...


2 megjegyzés:

  1. Tollváltáshoz kapcsolódva, ajánlom az összetört dióbelet. Természetesen nem a 3500-4000.-Ft/kg-os horrorárú dióból, hanem a saját, pucoláskor félretett kukacos, sötétebb, nemszimpi, stb. darabokat, majd összevagdosom; és a napi kajájukba keverem. CSODÁKAT tesz a tollazatukkat, sőt a "tojástermelés" is előbb megindult azoknál, akiknek minden nap adtam dióvagdalékot (tesztelésként).
    Nem beszélve, hogy imádják. Az a legelső, amit kikapkodnak a dara közül.
    Hűséges olvasód - Kamilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy kiegészítetted ezt a posztot a dióval! Hát persze, nálam is kapnak, még ha nem is napi rendszerességgel. Az egyéb olajos magvak is csodákat tesznek valóban, ajánlják a szóját is, én azt még nem próbáltam, de tonnaszám van itthon a dióból, és úgy van, ahogy mondod, kedves hűséges Olvasóm, Kamilla, imádják a dióbelet, pláne, ha még kukacos is:))

      Törlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails