2014. február 12., szerda

A dolmányos varjú

Hosszú éveken keresztül hiányoltam környékünkön a dolmányosokat, hisz a Bakonyaljára költözésünkkör mindig rengeteg volt belőlük, és az első madarak közé tartozott, amelyeket gond nélkül felismertem:))) Na jó, lehet nevetni:))) Aztán talán az erdőirtások, talán más körülmény miatt elvesztettem őket szem elől, pedig a közelünkben lévő égereseken is mindig több család trónolt, akiket távcsővel meg tudtam figyelni.
A bejegyzésem oka pedig az örömködés, hogy egy dolmányos varjú pár újból megtalált minket és talán már éppen a fészekrakáshoz készülődik. Amint megtudtam a madárhatározóból, márciustól júniusig költ, tehát hamarosan várható a szaporulat.
Mit is lehet tudni a dolmányosról? Érdekességként mindjárt azt, hogy az énekes madarak csoportjába tartozik. Mérete is tekintélyes, testhossza 40-50 cm, a szárny fesztávolsága pedig akár 1 méteres is lehet. A minap épp a konyhaablakon nézgelődtem, amikor hatalmas szárnycsapásokkjal repült el a ház fölött. Messziről fehérnek láttam a szárnyát és óriásinak. Azonban, amikor rászállt a konyhámból látható 5 éger egyikére, távcsővel be tudtam azonosítani, hogy ez bizony dolmányos! De milyen hatalmas!
 Szürke dolmányán kívül a madár szinte teljesen mélyfekete, talán csak a csőre világosabb egy leheletnyivel.
A határozóból azt is megtudtam, hogy a dolmányos varjú elsősorban a ritkásabb erdőket kedveli, de szívesen megtelepszik az emberek közelében. Szívesen keresi fel a hulladéktelepeket is.  A párok szoros párkapcsolatban élnek és soha nem hagyják el egymást, sőt életük kockáztatásával védik párjukat még a nagy ragadozókkal szemben is. Azért ez, valljuk be, nagyon szép tőlük...
 Érdekesség még, hogy a csupaszon kikelt fiókáknak életük első hat napjában gyakorlatilag nincs állandó testmelegük. Testük hőmérséklete változó, mint hüllőőseiké. Ilyenkor elviselik az erős lehűlést is.
A dolmányos varjú igazi mindenevő, mindent megeszik a pocoktól a rovarokon, férgeken keresztül a magvakig, sőt a hulladékot sem veti meg. Kifosztja a madárfészket, csipegeti a bogyókat, megeszik mindent, ami ehető és amit az évszak kínál.
 A dolmányos varjú szerencsére még nem veszélyeztetett faj.Az én fotóimon élvezhetetlenül homályosak a madarak, így bemutatásra egy nálamnál jobban sikerültet mutatok:

 És még egy fantasztikus fotó egy csodálatos természetfotóstól, ifj. Vasuta Gábortól, természetesen az engedélyével. Blogját és fotóit érdemes figyelemmel kísérni.


4 megjegyzés:

  1. Ilyenek röpködnek itt nekem a csarnok körül, de nem tudtam a nevüket. Nem vettem számba őket, mert nem csicseregnek szépeket. Remélem nem miattuk költöznek el ősszel a többi verebek. Mert tavasztól őszig itt hatalmas koncertek vannak madáréktól, hihetetlen sok madárfaj összegyűl tavasztól őszig, de aztán mihelyt a levelek lehullanak, lelécelnek. Pedig a verebeket is szeretem.

    VálaszTörlés
  2. Valóban, a pintyek, verebek, zöldikék csiviteléséhez szokott fülnek nem túl kellemes a dolmányosé, de hát szerencsére sokfélék, kiben mit szeretünk...Fürjek?

    VálaszTörlés
  3. Zsuzsa, talán emlékszel még arra -hiszen jó rég óta olvassuk egymás írásait -, hogy nálunk, illetve velünk élt egy dolmányos varjú, Albi (Albert) névre hallgatott. Pici kora óta velünk élt, férjem tanítgatta, foglalkozott vele és igen jó barátság szövődött köztük, és a többi háziállatunkkal is. Mikor ide költöztünk az Őrségbe, itt teljes szabadságot kapott, 3 hónapig még velünk volt, aztán megtalálta a fajtáját és visszavadult. Egy darabig még itt élt a közelben, aztán jó ideig nem láttuk.hallottuk őt, de most újra feltűnt. Már nem száll le közénk, de ha itt repül a portánk felett, mindannyiszor "lekiabál", köszön. Mi megismerjük a károgását sok közül, hiszen 3 évig volt a háziasított állatunk. Na csak annyit szerettem volna mindebből kihozni, hogy nagyon okos madarak, sok mindenre taníthatóak, és nagyon szerethetőek. Ha adódna lehetőségünk újra befogadni és háziasítani egy fiókát, szívesen megtennénk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, emlékszem Albira, szomorkodtam és örömködtem is a történetét. Szomorkodtam, hogy Nektek hiányzott, és örültem, mert megtalálta az utat a fajtársaihoz.

      Törlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails