2013. október 21., hétfő

Kiskutya született...

Nálunk ugyan nem először, és bizonyára nem is utoljára. A bejegyzést azoknak szánom, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy kiskutyát fogadjanak be otthonukba.
Ha számolunk vele, akkor nem meglepetés. Nálunk Bogi esetében sem volt az, hisz szemtanúi voltunk 2 hónapja a tüzelésének és a birtokunkon megjelenő kutyusnak , akit  csak "Gaz csábítónak" neveztünk. Morzsi - akkor még élt , de már nagyon öreg volt - nem vett tudomást a betolakodóról és hagyta "érvényesülni".
Ennek a románcnak gyümölcse a mostani kiskutyánk:

Persze, a szőre-bundája pulira hajaz, de a farokállása és a némileg hosszabbnak tűnő lábformája a Gaz csábítóra utal. Mindenképpen el kell telnie némi időnek, míg a formáját kiforrja.
Imádnivaló, tüneményes. Hangját hallatja, ha kell, ha nem. Már kinyilvánítja örömét, ha reggel meglát az ajtóban. Hívásomra még játékosan igennel és nemmel is válaszol, nem döntötte el, hogy ez jó -e neki. Bogi már nemigen akarja szoptatni, sokszor elfordul tőle, ha a lába közé merészkedik. Viszont esténként óriási játékkedv vesz erőt mindkettőjükön, hatalmas örömködés, futkározás, vakkantás veszi kezdetét, ilyenkor látom csak igazán, hogy Bogi milyen csodás anya, mennyire tudja a dolgát, és hogy milyen okosan teszi azt.
A kiskutya - akinek még nem találtunk nevet - már ismerkedik az udvarban található ingerekkel, illatok, csontok formájában, és már átvittem őkelmét a tyúkudvarba is, ott azonban tisztesen háttérbe vonult az ismeretlen szárnyasok elől, és egy műanyag lepel védelme alól szemlélte az idegeneket. Néha sírósra görbült a hangja, így visszavittem az anyja védelmébe.
Sok szívmelengető percet okoz suta-aranyos mozgásával, a felfedezéseivel, s ha felüdülésre vágyunk a napi teendők közt, akkor rövid időt áldozunk a szemlélésére, a közös örömökre.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon édes :-)
    Legyen neki nagyon szép vidám boldog hosszú élete! ;-)

    VálaszTörlés
  2. De cuki! Én Szuroknak hívnám!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails