Diós briós

Ezt a kelt tésztát is az ősz ihlette, kell hozzá némi ételszobrászkodás...

Hozzávalók:

2,5 dl tej
2 tojás sárgája
45 dkg liszt
5 dkg darált dió
3 ek. cukor
csipetnyi só
reszelt citromhéj
2,5 dkg élesztő

A tetejére:
1 tojás és 2 ek. tej keveréke

A tészta hozzávalóit összevegyítjük, jól kidagasztjuk (legalább 20 perc), majd letakarva a kétszeresére kelesztjük.
A megkelt tésztát finoman újból átgyúrjuk, és beolajozott felületen kb. 40 cm-es rúddá sodorjuk.
30-35 db egyforma nagyságú darabot vágunk belőle, amiket szépen meggömbölygetünk, és csinos szőlőfürt mintát rakunk belőle a kizsírozott tepsire.
Aki ügyes - nem olyan, mint én - a tészta maradékából levelet is formálhat hozzá.
A tejjel-tojással felvert habarékkal megkenjük, picit pihentetjük, majd előmelegített sütőben 190 fokon kb. 25 perc alatt mosolygósra sütjük.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor
További információk

Nyúlszalámi

Kép
Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!! Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására... Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál v
További információk

A jancsikályháról

Kép
Jancsikályha Szerencsepatkó ajtófélfán Első lépés a patkó megtisztítása Kedves bejárat-szerencsepatkóval Ehhez hasonló az enyém is Nemrég egy ismerősünk költöztetésekor kaptuk ajándékba ezt a gyönyörű öntöttvas jancsikályhát , amelynek a felújításába hamarosan belekezdek. Összegyűjtöttem egy pár rozsdás fémholmit (patkókat, virágtartót), s ezeket együttesen fogom rozsdamentesíteni, lecsiszolni, portalanítani, és átkenve megőrizni szépségüket még egy ideig. A patkók például átalakulnak szerencspatkóvá , és spirituális ajándéktárgyaink lesznek lószerető gyerekeknek, bohém felnőtteknek. No de a poszt a jancsikályháról szól, így összegyűjtöttem róla egy kis történelmet, lássatok csudát: Öntöttvas kályhákat már a XVI. századtól gyártottak Európa számos műhelyében. A különböző díszítőelemek valósággal burjánzottak a kályhákon. A díszítésen túl még feladatuk is volt, hiszen a kidomborodó, részletgazdag minták a felületnövelés célját is szolgálták, így a hő lea
További információk