2013. június 12., szerda

Egy tál meggy

Érik a meggy. Igaz, pici szemű, apró, de mégis csak meggy. Szedem-szedem a fáról, gyűlik a tálba, párom kérte reggelire. Közben falatozom belőle én is és hallgatom a madár csivitet, a rovarneszezést, mert hát kora van még, meg különben is itt a "világ végén" ugyan mi hangoskodna? Pár ház az utca, fele nyaraló, alig lakunk itt páran.
Bogi és Morzsi, hűséges pulijaim kísértek csak el a meggyfához, de ők is leheveredtek tőlem tisztes távolban a harmatos fűbe, és békésen szemlélik a ténykedésemet. Hétágra süt a nap, szinte vakít.
Olyan békességes, nyugalmas, szeretni való most minden!
A'sszem, sikerült megcsípnem egypár boldog pillanatot.

3 megjegyzés:

  1. Várjuk ezeket a pillanatokat!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Igen, ez az a hangulat, ami miatt szeret az ember vidéken, vagy legalábbis kertes házban élni.

    VálaszTörlés
  3. Hmm de vágyom már hozzátok. De most már lassan megyek, ígérem. :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails