Disznót vág a falu

A fenti, kissé gyűrött meghívó Ganna lakosságát hívja szombatra egybe, régmúlt idők tradíciójával összeverbuválni egy kis közösséget, egész napos vigadalomra - no nem a coca szempontjából:(( .
"Ügyeskezű, szakácsművészetben jártas asszonyságnak" tartván magamat, töröm a fejem az általam készítendő étekre, ami minden bizonnyal valamely libatepertős pogácsa, vagy kolbásszal töltött kovászolt bagett, netán jó érett tehénsajtjaim valamelyike lesz majd feláldozva a közösbe. (Kecskesajtra sajna még várni kell...)
Ha valakinek kedve szottyan erre a hétvégére Gannára látogatni - és ezen a kellemes falusi toron is részt venni, a Bodzás Vendégház szeretettel vár minden falusi gasztronómiára ráhangolódott vendéget!
Jöjjenek el hozzánk és segítsük kiűzni a telet a Bakonyból! - Még ha csak egy kis időre is, egyelőre!

Megjegyzések

  1. Holdgyöngy2013. január 29. 22:38

    Zsuzsa a vasárnapi bejegyzésemben írok egy receptről, kipróbálhatnád, persze a töltelék lehetne más, a naphoz illő: töltött korong
    http://www.jolkifoztem.hu/recept/toltott-korongok
    Jó mulatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bodzás Vendégház2013. január 29. 23:35

      Köszönöm a receptet Anikó, valamikor hasonlót már készítettem én is - kukorica nélkül, amit mi itthon nem szeretünk: libának való:))) - de most, hogy felelevenítetted, jó esély van rá, hogy elkészítsem!
      Még egyszer köszi!

      Zsuzsa

      Törlés
    2. Holdgyöngy2013. január 30. 10:22

      Jót nevettem a kukoricán, egyszer a takarítónő mondta, hogy a malacot is azzal hizlalják, én meg diétáztam vele. Ennyit a kukoricáról.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor
További információk

Nyúlszalámi

Kép
Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!! Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására... Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál v
További információk

A jancsikályháról

Kép
Jancsikályha Szerencsepatkó ajtófélfán Első lépés a patkó megtisztítása Kedves bejárat-szerencsepatkóval Ehhez hasonló az enyém is Nemrég egy ismerősünk költöztetésekor kaptuk ajándékba ezt a gyönyörű öntöttvas jancsikályhát , amelynek a felújításába hamarosan belekezdek. Összegyűjtöttem egy pár rozsdás fémholmit (patkókat, virágtartót), s ezeket együttesen fogom rozsdamentesíteni, lecsiszolni, portalanítani, és átkenve megőrizni szépségüket még egy ideig. A patkók például átalakulnak szerencspatkóvá , és spirituális ajándéktárgyaink lesznek lószerető gyerekeknek, bohém felnőtteknek. No de a poszt a jancsikályháról szól, így összegyűjtöttem róla egy kis történelmet, lássatok csudát: Öntöttvas kályhákat már a XVI. századtól gyártottak Európa számos műhelyében. A különböző díszítőelemek valósággal burjánzottak a kályhákon. A díszítésen túl még feladatuk is volt, hiszen a kidomborodó, részletgazdag minták a felületnövelés célját is szolgálták, így a hő lea
További információk