2012. október 28., vasárnap

Sütőtökös-mákos muffin

Talán vendégházunk kandallója és ezáltal egy meghitt, meleg hangulat képzete az oka annak, hogy egyre többször keresnek meg minket családok-párok születésnap, házassági évforduló helyszíneként.
Nemrég két ilyen családi eseménynek is helyszíne volt a Bodzás.
Most azonban azt az egyszerű sütit szeretném bemutatni, amivel én kedveskedtem a hozzám érkező párnak.
Az illatos sütőtök ilyentájt szinte minden magyar konyhában előfordul. A tészta mákkal való keverése jó dekorációnak  bizonyult. A muffinokba sütés előtt mazsola és étcsoki darabkákat tűzdeltem.
Legvégül úgy rendeztem tálra, mintha torta lenne, középütt egy szál gyertyával.
Egyszerűsége ellenére is nagy sikert arattam vele:))



2012. október 20., szombat

Zöldborsos sütőtökleves pirított dióval és szalonnacsíkokkal

Ez a leves egy igazi támadás az ízlelőbimbók ellen. Szinte minden ősz végi - tél eleji íz részt vesz ebben a kulináris élvezetben.
Röviden a hozzávalókról: sütőtök, méz, dió, szalonna, zöldbors, tejszín.

Elkészítése: kb. fél kiló sütőtököt felkockázva kevés sós vízben puhára főzöm. (forrástól számítva kb. negyed óra.) Hagyom kissé kihűlni.
Közben a durvára darabolt diót szárazon megpirítom, a csíkokra szeletelt szalonnát kevés zsíron szintén megfonnyasztom, majd a diót és szalonnát lazán összekeverem. Az egész zöldborsot rézmozsárban kissé megtöröm.
A nem forró sütőtököt turmixolom, deci tejszínt keverek hozzá, sóval, egy evőkanál mézzel dúsítom. Az így elkészült levest tányérba merem, tetejét megszórom a durva zöldborssal, rákanalazom a szalonnás diót...
Aztán leülök mellé és lehetőleg szép lassú mozdulatokkal bekanalazom a fejszerkezetembe...Csodás!...Felséges ízbomba!
Semmiképpen sem alkalmas akkor fogyasztani, amikor nagy terhek nyomasztják a lelket. Kissé sárgálló, némileg ködös idő szükségeltetik hozzá... (Épp, mint ma...)








2012. október 15., hétfő

Sérült emberek látogatása portánkon

Azért annak előbb-utóbb híre megy, ha egy falusi portát csoportok is látogatnak. Pláne, ha még egy kis média megjelenés is viszi a hírt, vagy ha az ember lánya olyan munkahelyen dolgozik - még ha csak időlegesen is - ahol hátrányos helyzetű emberekkel foglalkoznak.
Így jutott el hírünk a dákai pszichiátriai intézetbe is, ahol különböző fogyatékossággal élő emberek élnek, s akiknek foglalkoztatóik minden évben szerveznek hosszabb-rövidebb kirándulást: idén környékünkre és a Bodzás Vendégház állatsimogatójába, minigazdaságába.
A látogatást a kísérők segítették, mondandómat sokszor ők fordították le vendégeim nyelvére. Megrázó volt szembesülni az egészséges és sérült emberek közti különbséggel, és mégis élményt adott nekem is, amikor egy-egy emberrel sikerült kialakítani egy kezdetleges kontaktust. Vendégeim többsége általában szülési sérülés következményéből adódóan maradt egész életére fogyatékos. Volt, akinek csak testi deformitása volt,  a többség viszont szellemileg is elmaradott volt.
Vendégeimet pogácsával és bodzaszörppel kínáltam. Néhány kép a látogatásról:




2012. október 3., szerda

Trapista jellegű sajt - ahogy én csinálom

Az elmúlt időszakban több levelet és érdeklődést is kaptam egy régebbi bejegyzésemhez, amit a trapista jellegű sajtról írtam.
Mivel nem tartom magam gasztroblognak, ezért némely élelmiszerekkel kapcsolatos bejegyzéshez valóban nem fűzök leírást. Ez a sajtféleség azonban úgy látom többeknek megmozgatta a fantáziáját, s az is igaz, hogy terjedőben van a házi sajtkészítés, mint ehető hobbi, ezért nem szeretném, ha recept híján nem tudná valaki elkészíteni.
Elöljáróban azonban leszögezem - és az említett posztban is írtam -, hogy ez nem kezdőknek való sajt. Aki még nincs túl az első sikerélményen egy citromsavas, vagy ecetes sajt elkészítése által, az azt fogja gondolni, hogy ez túl bonyolult, és nagy odafigyelést igényel. Ami igaz is:))) És pláne oltó és sajtkultúra is kell hozzá, aminek a beszerzése most már nemcsak Mosonmagyaróváron lehetséges, hanem vannak egyéb weboldalak is, ahol megrendelhetők. Sajnos, azonban a Tescoban ezek nem kaphatóak:((

Lássuk hát a sajt elkészítésének menetét, ahogy én csinálom.

7 liter tehéntej lesz az alap, amit 36 fokon kultúrázok. (CHN 22 kultúrából egy késhegynyit kevés vízben feloldok és a tejhez öntöm.)
Negyed óra múlva 1,5 ml oltót teszek bele, majd hagyom állni. Kb. ötven perc - egy óra alatt ez a mennyiség megalvad, szép májasan töredezik, ha a kést beleteszem. Először kb. 5cm-es kockákra vágom fel az alvadékot, majd újra pihenni hagyom, míg a sárga színű savó megjelenik a vágások mentén, illetve az alvadék tetején. Ezt lemeregetem - nem öntöm ki, mert ebből készül majd az orda. A kockákat apróbbra vágom és újabb pihi következik. Újból savómeregetés, és ezt a folyamatot ismételgetjük szépen, lassan, komótosan, amíg az alvadékunk egészen apró nem lesz.
Ezután a tejesedénynél nagyobb lábasban vizet melegítünk és ebbe a vízfürdőbe állítjuk a tejesedényt, majd felhevítjük az alvadékot 40 fokra, és szép lassú, egyenletes hőntartás mellett kb. 40 percig kevergetjük. Na jó, néha én is magára hagyom...Így az alvadékszemek szépen különválnak, s ezután formába lehet önteni. Szinte azonnal meg is lehet forgatni. A forgatásokat kezdetben félóránként, majd 2-3 óra múlva újból el kell végezni, hogy szép, tömör sajtunk legyen. Kb. 24 óra után én még préselem is a sajt súlyánál nem nehezebb nehezékkel. (pl. palackos víz) Én persze könnyen vagyok, mert van echte sajtprésem is:))
Legvégül jön a sófürdő: 8 dl felforralt és lehűtött vízhez 20 dkg sót mérek. Ebben áll a sajtocska 3-4 órán keresztül, közben ebben is megforgatom.
A kész, letörölgetett sajtot polcra helyezzük - hűtőbe is mehet - és több napon keresztül forgatgatjuk. Pár nap múlva már megjelenik rajta a szép sárgás színű kéreg. Ez a sajt 3-4 hét múlva nyeri el azt az állagát, ami a trapista sajthoz hasonló: a kéreg alatt közepesen kemény, kissé gumis állag, kellemesen sós ízzel.
Jó gyakorlatozást kívánok mindenkinek hozzá!

Itt van az eredeti bejegyzés linkje, ahol képet is láthattok a végeredményről.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails