2012. június 21., csütörtök

Túró kuglóf

Az ötlet TücsökBogáré, s a recept is hellyel-közzel úgy készült, ahogy nála. Kipróbáltam, hogyan áll össze a tészta folyadék nélkül (folyós állaga csak a tojásnak volt). A jó zsíros házi túrónak köszönhetően nagyon kellemes, kissé tömör tészta alakult ki, ami a sütés és a formából való kiborítás után felszelve épp csak kicsit mutatott "sületlen" formát. Értem ezalatt, hogy az állaga inkább tömör volt, mint morzsalékos. És lássuk a receptet:  

25 dkg liszt
25 dkg túró
25 dkg porcukor
25 dkg vaj
3 tojás
1 teáskanál sütőpor
1 evőkanál beáztatott mazsola
 1 citrom reszelt héja

(A kivastagított hozzávalóktól különbözik kicsit az említett recepttől)

Az alapanyagokat összekeverem, szépen kidolgozom, és a kivajazott, kimorzsázott kuglóf formába öntöm. 200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm. (Sütőtől függően 50 perc - 70 perc is lehet) Porcukorral meghintve tálalom. Hétvégi vendégeim a körözöttes reggelijükhöz kaptak kóstolót ebből a kuglófból, vajjal és házi őszibarack lekvárral.




2012. június 11., hétfő

Én és a parlagfű

Jó ideje elkezdődött a médiában a "parlagfű-őrület", a gyógyszercégek, és az alternatív módszerek is nap mint nap ellátnak minket hasznos reklámokkal, "vedd és próbáld ki" szerekkel. Magam is parlagfű allergiás vagyok évtizedek óta és mint ilyen, fogékony minden információra. Sajnos, a gyógyszerek nálam ellenkező hatást váltottak ki, így inkább a természetes módszerek felé kacsingatok. Még a parlagfű evést is kipróbáltam, nem mondom, jó keserű...Talán ezért is hagytam abba a próbálkozást vele. 20 éve nem szedek semmilyen gyógyszert sem erre a betegségre. Nekem eddig a legjobban bevált módszer a gyömbér rágcsálás és a csalántea -kúra volt ebben a kritikus szezonban. A csalán nagyon sok helyen egymás mellett nő a parlagfűvel: ki tudja? - Talán a jó Isten egymás mellé teremtette az allergént és a gyógyszerét is:))) Kecském is van, a kecsketejivás azonban rajtam nem segített, sőt, abban a szezonban, amikor csak ezzel próbálkoztam, rendkívül heves tüneteim voltak, így én a tejivást mellőzöm ilyenkor. Sajnos, a dinnye és a paradicsomevés is felerősíti a panaszokat. Visszatérve a kecskére: ha a kecskére van bízva, mit eszik, akkor bizony épp csak csipegeti a parlagfüvet a sok más finomabb rágcsálnivaló mellett. Úgyhogy a parlagfű ellenanyag megjelenése a kecsketejben úgy gondolom, csak akkor intenzív, ha kaszáljuk a kecskének a parlagfüvet. Én ezt is kipróbáltam, ám a beste nem volt hajlandó csak parlagfüvön élni:))) Ő bizonyára jobban tudja, mennyi az elég neki ebből a növényből:))) (Mint ahogy nekem is:))) No, én sem voltam mindig jó kedélyű a betegségemmel kapcsolatban....Rettenetesen megkínoztak a tünetek, és hát a közel húsz év városban telt, tehát nem volt mindig kecském...Maga a városi életforma sem kedvez túlságosan a gyógyulásnak, már ami a betegség "természeti" oldalát illeti. Azonban azt vettem észre, hogy az úgynevezett "vidéki élet" különösen jót tesz a parlagfű allergiának. Egyrészt egy az egyben jelen vagyunk a kihívás kellős közepében, másrészt nincs időnk azon gondolkodni, hogy ezt hogyan oldjuk meg. (Annyi a teendő...)S míg a kecskével, a gyomirtással stb. foglalkozunk, közben jönnek a jobbnál-jobb ötletek, ha szemfülesek vagyunk és nyitottak a természet csodáira...És ne becsüljük alá az internet adta információkat sem:))), viszont a saját tapasztalás éri a legtöbbet. A C-vitamint, mint energia-bombát is alkalmaztam magamon , s elmondhatom, hogy az egyik legkellemesebb szezon volt a csak 1000 mg-os C-vitamin szedése. Tehát magam is szószólója lennék a nagy dózisú C-vitaminnak. Mai világunkban hozzászoktunk ahhoz, hogy problémáinkat mások oldják meg, s mi a kikísérletezett "orvosságokért" fizessünk. Kényelmesebb a gyógyszeripar hatalmas reklámköltséggel eladott termékeit megvenni és fizetni érte, holott magunk is kísérletezhetünk, s a csodás internet által egy csomó olyan dolognak utánaolvashatunk, ami a régmúlt emberének nem adatott meg. Azaz ez sem így igaz, hisz abban a korban a szájról-szájra hagyomány örökítődött az utódokra, mint gyakorlati hagyomány. Tehát én továbbra is a magam útját járom, és kísérletezem. Meghallgatok másokat. Van, amit ki is próbálok. Bízom abban, hogy az egészség nem csak pénz kérdése... Ha olvasóim között van parlagfű-allergiás, szeretném, ha megosztaná velünk ezen az oldalon tapasztalatait, akár gyógyszerekkel, akár alternatív megoldásokkal kapcsolatban. (Nem reklámot kívánok csinálni cégeknek...) Ez is egy érdekes cikk a parlagfű jótékony hatásáról, ha van egy kis időtök, olvassátok el.

2012. június 3., vasárnap

Pipacs, búzavirág, margaréta

Ez a kép fogad a falu határában, szemet gyönyörködtetően, megnyugtatóan. Nyár eleje van, minden pompázik, a Somló is a helyén van (.)) ), Öröm ide kikerekezni és rövid időre elfelejteni a világ és szűkebb környezetünk gondjait.
A fényképezőgépem a régi, és én sem tanultam meg művészi fotókat készíteni, csak álmodozom róla, hogy a vidék életét, történéseit olyan képekkel kommentáljam, mint egyik kedvenc vidéki élettel foglalkozó weboldalamon, az Agro Habitat Rural oldalain is látható. (Pedig a táj és az "infrastruktúra" adva van hozzá, csak belőlem hiányzik a képi láttatás - no és kis részben a technikai feltételek...:))


A kora reggeli fotózás után nekiálltam dolgozni...

2012. június 2., szombat

Bölcső és fejfa

Oly régen próbálkozom már e poszt megírásával. Egy asztalosműhely munkái között időről-időre megjelennek a születéssel és elmúlással kapcsolatos famunkák is, úgy mint a bölcső és a fejfa is. Egyes műhelyek ráállnak e viszonylag folyamatos munkát adó termékek gyártására, mások - mint mi is - időnként kapunk ilyen megbízásokat. A fa nem időt álló: rendszeres gondoskodást, ápolást igényel. Talán ez az oka annak, hogy világunkban a kő, a márvány, előkelőbb helyet kapott a sírkertekben. És így volt ez akár az ókorig visszamenőleg is, hisz a hieroglifák nagy része is kőbe - és nem fába volt vésve. A bölcső persze nemigen készülhet kőből, viszont nagyon rövid a használati ideje, hisz csupán a baba felüléséig jelent biztonságos közeget. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy hosszú évtizedekre kiesett a forgalomból, hisz a gyermekvállalásnál-nevelésnél is fontos szemponttá vált a kifizetődés. Márpedig egy újszülött fekhelyénél az a kifizetődő, ha minél tovább használhatja a gyermek, s így váltak keresetté azok a rácsos babaágyak, amelyek később önálló, rács nélküli fekhellyé alakíthatóak. A célszerűséget nem is akarnám megkérdőjelezni, azonban egyre több tanulmány lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy egy megszületett csecsemőnek mekkora szüksége van még az anyaméhben is tapasztalható ringató mozgásra. E mozgás kihat az idegrendszerére, s ezen túl a mozgásfejlődésére is. A sok-sok ringatásban részesülő babák kiegyensúlyozottabbak, mozgáskoordinációjukban fejlettebbek ebben nem részesülő társaiknál. Így talán örvendetesnek is nevezhetnénk a régi, elfeledett bababútorok - mint a bölcső is - iránti felélénkült érdeklődést. Nálunk egy padlásról "lementett" darab újrafeldolgozása történt meg, egy gannai család megszaporodása ürügyén, ahol a leendő "keresztmama"? gondoskodott e bútordarab felújításáról, s jelentem, a bölcső már használatban is van:)))
A fejfáról - mint az elmúlás illetve az emlékezés megörökítőjéről következő posztomban írok.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails