Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2012

Díszmadár kiállítás Csornán

Kép
Már régóta szeretnék fürjeket tartani, hónapok óta bújom a netet információk után, keresem a közelünkben élő fürjtenyésztőket. Sajnos, a legközelebbiek felhagytak vele, így kicsit messzebre kellett mennem kutakodni. Úgy gondoltam, egy kiállításon - ahol a fürjeket is reklámozták - találok megfelelő tenyésztőt. Így jutottunk el Csornára. Még sosem voltam díszmadár kiállításon. A teremben lévő hatalmas mennyiségű madár - papagáj, kolibri, pinty, s ki tudja, még mifélék - akkora hangzavart csinált, hogy lüktetett a fejem tőle. Az alábbi csodás kakadu párhoz már cirka hatszázezerért hozzá lehetett jutni: Sajnos azonban fürjet nem találtunk egyet sem. Egy szervezőtől megtudtuk, hogy ő évekig tartott fürjet, akkor nem kellett senkinek sem. Most pedig mindenki fürjet keres. Egy következő posztban elmesélem, hogyan lett fürjem, és mik az első tapasztalatok. Addig is gyönyörködjetek a csodaszép foltos fürjtojásban, ami csúcselede!

Az a bizonyos kecskecomb...

Kép
Még talán nincs is fent az Ételeink menüben kecskés étel. A közösségi médiában már terjeng egy-egy ilyen főztömről készült fotó, vendégeink által. Több éves tapasztalatból merem most már elmondani, hogy a kecskehús nagyon finom, a hagyományos ízekhez szokott ízlelőbimbóknak sem kell agyafúrt fűszerezést és egyéb előkészületet végezni ahhoz, hogy befogadhassák. Amit viszont fontos tudni annak is, akinek netán kellemetlen tapasztalata lenne...- Ez nem a Bodzás Vendégház kecskefőztjeire jellemző:))) Általában a bakhúsból készült ételeknek lehet mellékíze, de egy jó szakács ezen is tud segíteni. (lefaggyúzás, erőteljesebb fűszerezés, felhasználás előtt ecetes áztatás stb.) Mi nem tartunk bakkecskét, a bakgidák is ivarérettség előtt fagyasztóba kerülnek. A nőstény kecskének nincs erős "szaga", s ha a faggyújától megszabadítjuk, a marhahúshoz hasonló küllemű és ízű, remek húsféléből főzhetünk. Az alábbi étek egy 24 órás fűszeres pácban érlelődött egész kecskecomb krumplipürével

Szilvalekvár nélkül nincs is falusi porta...

Kép
Ugyan mifelénk nem terem az a hírös panyolai szilva, de azért Bakonyalján sem lehet háztartás szilvalekvár nélkül. -Vagy mégis? -  Nálam ugyan nagy szükség van a finom háztáji reggelikhez a zamatos házi lekvárokra, ezért több gyümölcsből is készítek ezidőtájt finomságokat, most épp szilvát. - A többiről majd folyamatosan teszek közzé képeket. A szilva mifelénk "parlagon" terem, utak mentén, legelőkön, mindenfelé. A hullott termésből kecskeeledel lesz - naponta gyűjtöm nekik, nagyon szeretik . És milyen is a bakonyi "titkos" szilvakekvár recept? :))) - Végy jó sok szilvát, mosd meg, magozd ki...Na, innentől titkos:))) Vendégeink akár a reggeli csavart bagetthez, akár egy jó szilvalekváros gombóchoz kóstolhatják kedvükre! A titokzatos folyamat egy-két közszemlére tehető epizódja:))

Felhők...

Kép
Olvasok híreket arról, hogy világvége, meg miegymás, meg hogy a napba nézők a felhők állásából már tudni vélik, hogy eljött az ítélet ideje, az ember beteljesítette hivatását, eltékozolta a Földet, élővilágát stb. Rombolunk, pusztítunk,  de teremtünk is. Én már nem is tudom, hol lehet az igazság, legjobb, ha kimegyek a legelőre, szemrevételezem, hogy a kánikula kisütötte teljesen a füvet, a takarmányt valószínűleg méregdrágán tudom majd beszerezni télire, de azt is tudom, hogy ilyentájt - augusztus vége - mindenki kicsit borúlátó, de ha megjönnének a várva várt esőzések, és helyére billenne a természet rendje, újra kisimulnának a ráncok stb. Persze szeretném, ha így lenne...Annyi negatívummal bombáznak minket,s a hetek óta tartó kánikula próbára tesz minden idegszálat. A meleg és a jó idő viszont kedvez a nyaralóknak, kitolódott a szezon, s talán a hűs falusi vendégházak is szép forgalmat bonyolíthatnak. A Bodzás Vendégház mindenesetre folyamatos vendégforgalmat bonyolított a nyáron é

Hosszú, forró nyár...

Kép
Azt hiszem, nem lehet panasz az idei nyárra: remek idő, kánikula, eső is csak akkor, amikor alszunk... Szerencsére a Bodzás az idén is megtelt pihenni vágyó családokkal - és még nincs vége... - az időjárás pedig elkényeztette a nyaralókat. Persze a falusi ember nem örült annyira a rekkenő hőségnek, pláne, mikor nap mint nap állatok sokasága várja az elemózsia mellett a folyamatos, hűsítő vízellátást. Aggodalommal terhesen figyeltük a télire való takarmány alakulását. Mindenhol a csüggedés: a nagy meleg miatt jóval kevesebb szálas takarmány kerül környékünkön a pajtákba, a pótlást messzebbről, nehéz forintokért kell beszereznie a gazdáknak, még azoknak is, akik amúgy rendelkeznek termőfölddel. A széna és az alom beszerzésén túl vagyunk, zab is került a tárolókba. Kukorica, búza, árpa...még beszerzésre vár. Kecskéink szépen gyarapodnak, december-januárrra gondolkodom a szaporulatról. Annyira szépek, erősek a gidák, hogy talán nem kell kivárnom az éves korukat - jövő márciusra -

Így látták ők...vidékünket...és a Bodzást

Kép
Mindig nagy örömömre szolgál, amikor vendégeink megosztják velem itt töltött kikapcsolódásuk emlékezetes történeteit, fotóit. Megpróbálok ezekből a jövőben egy új blokkot létrehozni, mert úgy gondolom, minden vendégkönyvbe bejegyzett szép sornál többet mondanak, hisz egy fotó nemcsak a pillanatnak szól:  az örökkévalóságnak és az emlékezésnek van megörökítve. A fotókat köszönöm, Lala, puszi Barbinak és Zójának is, és remélem, találkozunk még a Bodzásban:))