Történések "Bodzafalván" állatfronton
Sok újdonság, történés volt házunk táján állataink körében, s megvártam, míg letisztul a kép, s élő híradást adhatok magunkról.
Az elmúlt hetek legszomorúbb történése Tincső kecskénk halála. Itt hagyta három gyönyörű jerke gidáját Kecsketartó körökben - mint már írtam is -a nőstény gida nagy kincs, hisz belőlük lesz a jövendő utánpótlás, tejelő állomány. Viszont míg ez bekövetkezik - másfél év - a gidát tartani, nevelgetni kell. Állatorvosunk és saját meglátásunk is az, hogy éves kor előtt a nőstényt nem ildomos vemhesíteni, ennek túl nagy a kockázata, az anya és a szaporulat szempontjából is. Ezért úgy gondolom, hogy gidáinknak próbáljuk megadni az elkövetkező időszakban mind mozgásban, mind táplálkozásban azt a pluszt, amit a következő év várható szaporulatában kamatoztatni fogunk.
Tincsőről és haláláról röviden: a hármas ellés nem túl gyakori, de nem is különleges. Nálunk még eddig csak szimpla illetve kettes ellései voltak. A kecsketőgy normális körülmények közt két gida ellátására van kitalálva. Mivel Tincső és az apaállat is robusztus, gyönyörű példánya volt a kecskefajnak, és a gidák is egészségesen, fejletten születtek meg, igazából semmi sem jelezte előre a tragédiát.
Kecsketartó ismerőseim tapasztalatainak, ismereteinek birtokában is csak annyit sikerült rögzítenem, hogy a hármas ellés túl nagy teher volt Tincsőnek, hisz a három gyönyörű, egészséges gida a nap 24 órájában szívta az erejét, energiáját, s legnagyobb valószínűséggel a "szíve szakadt" belé, ahogy szomszéd kecsketartó ismerősöm fogalmazta meg.
A gidák túl voltak a legstresszesebb időszakon - hathetesen vesztették el anyjukat -, tehát már legelésztek, fogyasztottak abrakot is, kecsketartóként jó esélyünk volt arra, hogy anya nélkül is felneveljük őket. Persze normális esetben még bő egy hónapot mindenképpen vártam volna az elválasztással, de hát a sors közbeszólt.
A gidák a mai napig szépen gyarapodnak, kezesek, sok örömet adnak, jó nézni ugrabugrálásukat, jókedvüket, szeretem hallgatni mekegésüket, s reggel kíváncsi tekintetük az istállóban mindig jókedvre derít.
Tincső kecském nagyon hiányzik nekem - és gondolom gidáinak is.
Nagyon sajnälom.:(
VálaszTörlésEz nagyon szomorú hír :(
VálaszTörlésJuj de szomorú hír. Nagyon nagyon sajnálom. :( Kívánom, hogy leld örömed a kis gidákban.
VálaszTörlésNagyon sajnálom Tincsőt, és elhiszem, hogy hiányzik. Szomorú történések ezek, mindig nehéz túllenni ezeken a napokon. Nálunk egy 3 napos kisliba nem élte túl az élet megpróbáltatásait, hát mit mondjak: megsirattuk...
VálaszTörlésRemélem, legközelebb jobb híreket írsz majd... :-)
Tudjuk, hogy ez a természet és az életünk része és rendje,mégis nehéz elfogadni....
VálaszTörlésÚgy érzem szívednek olyan volt Tincső, mint a"gaz tolvaj" Puló (akit mi is nagyon szerettünk). Ezek a gidák szépségesek, egészségesek, s ahogy a fényképezőgépbe néznek micsoda öntudatosak! vigasztaljanak ők,ha lehet. Tincső meg úgyis veletek marad.
VálaszTörlésKöszönöm az együttérző soraitokat...
VálaszTörlésNagyon nehéz elfogadni, hogy a sors bizony közbe szól. Hetek, sokszor hónapok is eltelnek mire az ember feldolgozza ezeket a szívfájdító történéseket. Nagyon sajnálom Tincsőt!
VálaszTörlésGyönyörűk a gidák!
Zsuzsa ez borzasztó! Nagyon sajnálom és teljesen megértem az érzéseidet. A hármas ellés nálam nem ritka, sőt 4-es ellésem is volt már, a picik megszülésénél volt már gond, de ennyivel az ellés után nem tudom mi lehetett az ok. Hú, de rossz, teljesen átérzem a dolgot! Szegénykém! és Téged is sajnállak!
VálaszTörlés