2012. december 4., kedd

Olajos hal házilag

Mi nagyon szeretjük a halat, tudom, a magyar embert nem tartják nagy halevőnek. Pedig állítólag a régmúltban több tenger is mosta határainkat (?), így  azt kell gondolnom, hogy valamikor ez bizonyára nem így volt. Akár a tengeri, akár a folyami, vagy a patakból kihalászott halacska mindenképp az étlapon kellett lennie ősanyáinknál is.
Most nem mennék ilyen messzire, hisz valamikor másképp kellett a hal tartósításáról is gondoskodni, mint ma. Mai receptem - nem a sajátom - épp azt próbálja bemutatni, hogy egy egyszerű keszeget is hogyan lehet viszonylag hosszú távon fogyasztásra alkalmassá tenni. Magunk ugyan nem vagyunk horgászok, de családunkban, baráti körünkben sokan hódolnak e csodás hobbinak, így néhanapján hozzájutunk egyszerű tömegtermékhez (keszegfajtákhoz), néha izmosabb falatokhoz, például pontyhoz is.
Most a nagyon-nagyon szálkásnak tartott keszegek egy olyan eltevési módját mutatom be, amivel több hétre is halas ennivalót tudunk az asztalra tenni - annak, aki szereti a halakat. Tehát olajos hal házilag, rokonok által hozott keszegből, kárászból:))

Hozzávalók:
- 10-15 db keszeg, kárász
- 1 liter étolaj
- 2 liter víz
- só, babérlevél, egész fekete bors

Elkészítés:

A halakat besózva legalább 1 órát állni hagyjuk. Tepsibe fektetjük őket, és olajat, vizet öntünk rájuk, valamint rátesszük a borsot, babért. Lefóliázva 150 fokon másfél óráig pároljuk. Ezt követően a fóliát levéve még további 1 órát a sütőben hagyjuk, hogy az összes víz elpárologjon róla.
Az így elkészített halat jénai tálba áttéve, az alatta maradt olajjal lefedve hűtőben hetekig eltárolhatjuk.

Pirított rozskenyérrel, savanyú uborkával fogyasztva isteni finomság. Csak annak ajánlom, aki nem bánja, hogy a szálkákra még ennyi párolás után is oda kell figyelni.

2012. november 27., kedd

Kvircedli sütemény mintázó

Kezdünk belelendülni a fafaragásba és persze a Karácsony is közeledik:)) Nagyon sok ötletet, tippet kapunk tőletek arról, hogy hányféle sütimintázóra, különféle nyomófákra, tortadekorálókra lenne szükségetek...
Előbb-utóbb mindenre sort fogunk keríteni, most egy olyan mintázót mutatok be, ami akár helyi sajátosságként is érdemes a figyelemre, hisz sváb asszonyok készítenek hasonlóval kekszeket, és hát Ganna bizony sváb falu.
A kvircedli tehát egy sokáig elálló, ropogós kekszféle, ami az idő múltával felpuhul, így hosszú távon is élvezhető édesség készíthető a nyomófával. Íme e szépséges portéka:







Közzéteszek egy receptet is "kvircedlire"

Hozzávalók:



1 egész tojás
5 tojás sárgája
25 dkg kristálycukor
38 dkg finomliszt
1 dkg szalalkáli
reszelt citromhéj



A kristálycukrot az egész tojással és a sárgákkal  habosra kikeverjük. Összekeverjük a szalalkálival, egy fél citrom reszelt héjával, és a liszttel. A tésztát előbb sima nyújtófával kinyújtjuk, majd a mintázóval mintázzuk. A minták között felvágjuk és lisztezett konyharuhára téve pihentetjük egy éjszakát.
Másnap 180 fokon 20 percig sütjük.

További receptötletek:

Jó sütögetést kívánok!

2012. november 22., csütörtök

Kekszmintázó - karácsonyi motívumokkal

Évek óta kapom az érdeklődéseket így karácsony táján, hogy gyártunk-e ünnepi motívumokkal ellátott kekszmintázókat. (Ugyanígy persze húsvétkor is:)) .
Nos, hát íme, elkészült az első széria ebben a témakörben! Karácsonyfa, angyalka, gyertya, üstökös, hópihe, szalagos ajándékdoboz, rénszarvas, szaloncukor...hogy csak egypárat említsek a motívumainkból.
De beszéljen helyettem e két kép!


2012. november 16., péntek

Így sült a libám Márton napján

Mint egyik előző posztomban írtam is, nálunk évtizedekig nem volt az étlapon libahús. Márton-nap - mint olyan - nem tartozott a megünneplendő napok közé, pláne nem liba-torral. Szent Mártonról is csak hellyel-közzel hallottunk, azt viszont tudtuk, hogy ezidőtől a régi korok embere szelíd böjtöt tartott karácsonyig, betartva a természet és a saját szervezete jelzéseit: vess le magadról minden fölösleget, szabadulj meg a lerakódott, elfáradt-elszáradt dolgoktól.
Azonban Márton nap még a kicsapongásé, egy utolsó duhaj élvezkedés, eszem-iszom, tobzódás a javakban, a finomságokban!
Az én libám így készült, Kriszta útmutatása alapján, mégis sok saját ötlettel.
4,5 kilós libáim voltak, úgyhogy mindjárt kettő tollazásának vágtunk neki...Hááát...Nem mondom el, mennyi ideig tartott. Mondják, hogy léteznek kopasztógépek...Kicsit elgondolkoztam ezen...
Forró víz - nem lobogó, szódabikarbóna: hallottuk a jobbnál-jobb ötleteket. Szárazon tollazás, amíg megy, majd csak utána a forró víz.
No, egy szónak is száz a vége, egy idő után tollatlanul feküdt előttem a két liba, a pihéket pörzsölővel égettük le a bőréről. Kibeleztük. Szívet, májat, zúzát félretettük, a többi az éhenkórászoké lett: kutyák, macskák, tyúkok...
Egy teljes éjszakára sóval, zöldborssal, 4 gerezd fokhagymával, kakukkfűvel, rozmaringgal , citromlével és olívaolajjal fűszerezve a hűtőben várták a másnapot.
Az erős fűszerektől kissé megszabadítottam az egyben hagyott libákat, a belsejüket megtöltöttem két egész fej hagymával és meghámozott birsalma gerezdekkel..A nyílást hústűkkel rögzítettem.
Libazsírt aláöntve teljes fokozaton kérget sütöttem a liba mindkét oldalára. (oldalanként kb. 10 perc alsó-felső sütésnél)
Ezután fólia alatt, 150 fokon 2,5 órát sütöttem a libucikat. Minél lassabban sül, annál porhanyósabb - mondják, s ezt most már én is alátámaszthatom. A libahús nem lett száraz, hanem gyönyörűen szelhető, szaftos.
Azért nem így lett befejezve a hússütés, hisz még fólia nélkül is sütöttem 200 fokon kb. még fél órát, de ilyenkor már sűrűn kellett locsolgatni és közben meg is fordítottam a libát a tepsiben.
 A szárnyakról a husi a forgatások miatt kissé lecuppant, úgy gondolom ez volt az egyetlen esztétikai hibája a libámnak.
Sült gesztenyét, lila káposztát és krumplipürét szervíroztam mellé.

2012. november 12., hétfő

Kekszreceptek - a kekszmintázóhoz

Lassan közeledik a Karácsony, egyre többet törjük a fejünket az ünnepi menün, a lehetséges sütemények során, illetve az ajándékokon.
Portánkon is egyre nagyobb az érdeklődés kekszmintázóink iránt, és megnőtt az internetes rendelések száma is.
Sokan keresnek használható recepteket e gyönyörű termék mellé, így most összegyűjtöttem Nektek egypárat, azzal a szándékkal, hogy hozzászólásaitokban Ti is tegyétek közzé a már kipróbált receptjeiteket! Így egy kisebb recept-lapozgatót nyitnék ezen a felületen, remélem, mindenki örömére:))

Lássuk az első recept-csokrot!

Egyszerű linzertészta

3 rész liszt
2 rész vaj
1 rész porcukor
1 tojássárga (elhagyható)
csipet só

A vajat kissé meglágyítjuk, elmorzsoljuk a lisztben, majd jöhet a só, porcukor és esetleg a tojássárga. Összegyúrjuk, egy fél órát pihentetjük, majd kinyújtjuk és mintázzuk. 180 fokon 8-10 perc alatt megsül.

Mogyorós keksz

40 dkg liszt
15 dkg porcukor
10 dkg darált mogyoró
25 dkg puha margarin
1 tojássárga
pici fahéj
1 citrom reszelt héja
1 cs. vaníliás cukor
csipet só
1-2 ek. hideg víz

Az összetevőket összegyúrjuk, majd 1 óra pihentetés után nyújtjuk és mintázzuk. 180 fokon 8-10 perc a sütés, előmelegített sütőben.

Karamellás keksz

15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojássárga
20 dkg liszt
8 dkg főzhető karamellás pudingpor

Az összetevőket összegyúrjuk, majd 1 óra pihentetés után nyújtjuk és mintázzuk. 180 fokon 8-10 percig sütjük.

Kakaós keksz
 
       200 g liszt, 100 g kakaó, csipet só, 70 g porcukor, 200 g hideg vaj, 1 citrom lereszelt héja, 1 tojás


        A hozzávalókat egyneművé keverjük és hideg helyre, fóliával letakarva 2-3 órát pihentetjük.
        Enyhén lisztezett deszkán először sima nyújtófával kb. 2 mm-re kinyújtjuk, majd a faragott kekszmintázóval mintázzuk. 180 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütjük.
       Egyéb változatok:
        - csoki- csili
        - méz-gyömbér


Skót keksz

18 dkg liszt
5 dkg porcukor
3 dkg rizsliszt
10 dkg puha vaj

Az összetevőket szintén összegyúrjuk, majd pihentetés után sütjük a 180 fokra előmelegített sütőben.

További ötletek: a már kisült kekszeket cukormázzal írókázhatjátok is! A cukormázat ételfestékkel színezhetitek.

Jó sütögetést kívánok!


2012. november 6., kedd

Liba-projekt

Évtizedek óta nélkülözöm a kacsa- és libahúst - férjem faksznija miatt. A csirkét, tyúkot is csak olyan elővigyázatossággal tudom feltálalni neki, hogy se bőre, se aprórésze ne legyen látható - levesből nyakat, fejet, lábat eltávolítok..
Most azonban kardot rántottam és libáért kiáltottam! Hogy néz ki egy falusi vendéglátás kacsa és liba nélkül?
Így hát megérkeztek a Bodzás-birtokra az első vízimadarak: kacsák név nélkül, de a libák anyakönyvezve lettek, szóval Liba Leontin és Lúd Lipót immár körünkben éldegél, és várja a karácsonyi ünnepeket...
Márton napra nem ők lesznek felszolgálva vendégeinknek.

2012. október 28., vasárnap

Sütőtökös-mákos muffin

Talán vendégházunk kandallója és ezáltal egy meghitt, meleg hangulat képzete az oka annak, hogy egyre többször keresnek meg minket családok-párok születésnap, házassági évforduló helyszíneként.
Nemrég két ilyen családi eseménynek is helyszíne volt a Bodzás.
Most azonban azt az egyszerű sütit szeretném bemutatni, amivel én kedveskedtem a hozzám érkező párnak.
Az illatos sütőtök ilyentájt szinte minden magyar konyhában előfordul. A tészta mákkal való keverése jó dekorációnak  bizonyult. A muffinokba sütés előtt mazsola és étcsoki darabkákat tűzdeltem.
Legvégül úgy rendeztem tálra, mintha torta lenne, középütt egy szál gyertyával.
Egyszerűsége ellenére is nagy sikert arattam vele:))



2012. október 20., szombat

Zöldborsos sütőtökleves pirított dióval és szalonnacsíkokkal

Ez a leves egy igazi támadás az ízlelőbimbók ellen. Szinte minden ősz végi - tél eleji íz részt vesz ebben a kulináris élvezetben.
Röviden a hozzávalókról: sütőtök, méz, dió, szalonna, zöldbors, tejszín.

Elkészítése: kb. fél kiló sütőtököt felkockázva kevés sós vízben puhára főzöm. (forrástól számítva kb. negyed óra.) Hagyom kissé kihűlni.
Közben a durvára darabolt diót szárazon megpirítom, a csíkokra szeletelt szalonnát kevés zsíron szintén megfonnyasztom, majd a diót és szalonnát lazán összekeverem. Az egész zöldborsot rézmozsárban kissé megtöröm.
A nem forró sütőtököt turmixolom, deci tejszínt keverek hozzá, sóval, egy evőkanál mézzel dúsítom. Az így elkészült levest tányérba merem, tetejét megszórom a durva zöldborssal, rákanalazom a szalonnás diót...
Aztán leülök mellé és lehetőleg szép lassú mozdulatokkal bekanalazom a fejszerkezetembe...Csodás!...Felséges ízbomba!
Semmiképpen sem alkalmas akkor fogyasztani, amikor nagy terhek nyomasztják a lelket. Kissé sárgálló, némileg ködös idő szükségeltetik hozzá... (Épp, mint ma...)








2012. október 15., hétfő

Sérült emberek látogatása portánkon

Azért annak előbb-utóbb híre megy, ha egy falusi portát csoportok is látogatnak. Pláne, ha még egy kis média megjelenés is viszi a hírt, vagy ha az ember lánya olyan munkahelyen dolgozik - még ha csak időlegesen is - ahol hátrányos helyzetű emberekkel foglalkoznak.
Így jutott el hírünk a dákai pszichiátriai intézetbe is, ahol különböző fogyatékossággal élő emberek élnek, s akiknek foglalkoztatóik minden évben szerveznek hosszabb-rövidebb kirándulást: idén környékünkre és a Bodzás Vendégház állatsimogatójába, minigazdaságába.
A látogatást a kísérők segítették, mondandómat sokszor ők fordították le vendégeim nyelvére. Megrázó volt szembesülni az egészséges és sérült emberek közti különbséggel, és mégis élményt adott nekem is, amikor egy-egy emberrel sikerült kialakítani egy kezdetleges kontaktust. Vendégeim többsége általában szülési sérülés következményéből adódóan maradt egész életére fogyatékos. Volt, akinek csak testi deformitása volt,  a többség viszont szellemileg is elmaradott volt.
Vendégeimet pogácsával és bodzaszörppel kínáltam. Néhány kép a látogatásról:




2012. október 3., szerda

Trapista jellegű sajt - ahogy én csinálom

Az elmúlt időszakban több levelet és érdeklődést is kaptam egy régebbi bejegyzésemhez, amit a trapista jellegű sajtról írtam.
Mivel nem tartom magam gasztroblognak, ezért némely élelmiszerekkel kapcsolatos bejegyzéshez valóban nem fűzök leírást. Ez a sajtféleség azonban úgy látom többeknek megmozgatta a fantáziáját, s az is igaz, hogy terjedőben van a házi sajtkészítés, mint ehető hobbi, ezért nem szeretném, ha recept híján nem tudná valaki elkészíteni.
Elöljáróban azonban leszögezem - és az említett posztban is írtam -, hogy ez nem kezdőknek való sajt. Aki még nincs túl az első sikerélményen egy citromsavas, vagy ecetes sajt elkészítése által, az azt fogja gondolni, hogy ez túl bonyolult, és nagy odafigyelést igényel. Ami igaz is:))) És pláne oltó és sajtkultúra is kell hozzá, aminek a beszerzése most már nemcsak Mosonmagyaróváron lehetséges, hanem vannak egyéb weboldalak is, ahol megrendelhetők. Sajnos, azonban a Tescoban ezek nem kaphatóak:((

Lássuk hát a sajt elkészítésének menetét, ahogy én csinálom.

7 liter tehéntej lesz az alap, amit 36 fokon kultúrázok. (CHN 22 kultúrából egy késhegynyit kevés vízben feloldok és a tejhez öntöm.)
Negyed óra múlva 1,5 ml oltót teszek bele, majd hagyom állni. Kb. ötven perc - egy óra alatt ez a mennyiség megalvad, szép májasan töredezik, ha a kést beleteszem. Először kb. 5cm-es kockákra vágom fel az alvadékot, majd újra pihenni hagyom, míg a sárga színű savó megjelenik a vágások mentén, illetve az alvadék tetején. Ezt lemeregetem - nem öntöm ki, mert ebből készül majd az orda. A kockákat apróbbra vágom és újabb pihi következik. Újból savómeregetés, és ezt a folyamatot ismételgetjük szépen, lassan, komótosan, amíg az alvadékunk egészen apró nem lesz.
Ezután a tejesedénynél nagyobb lábasban vizet melegítünk és ebbe a vízfürdőbe állítjuk a tejesedényt, majd felhevítjük az alvadékot 40 fokra, és szép lassú, egyenletes hőntartás mellett kb. 40 percig kevergetjük. Na jó, néha én is magára hagyom...Így az alvadékszemek szépen különválnak, s ezután formába lehet önteni. Szinte azonnal meg is lehet forgatni. A forgatásokat kezdetben félóránként, majd 2-3 óra múlva újból el kell végezni, hogy szép, tömör sajtunk legyen. Kb. 24 óra után én még préselem is a sajt súlyánál nem nehezebb nehezékkel. (pl. palackos víz) Én persze könnyen vagyok, mert van echte sajtprésem is:))
Legvégül jön a sófürdő: 8 dl felforralt és lehűtött vízhez 20 dkg sót mérek. Ebben áll a sajtocska 3-4 órán keresztül, közben ebben is megforgatom.
A kész, letörölgetett sajtot polcra helyezzük - hűtőbe is mehet - és több napon keresztül forgatgatjuk. Pár nap múlva már megjelenik rajta a szép sárgás színű kéreg. Ez a sajt 3-4 hét múlva nyeri el azt az állagát, ami a trapista sajthoz hasonló: a kéreg alatt közepesen kemény, kissé gumis állag, kellemesen sós ízzel.
Jó gyakorlatozást kívánok mindenkinek hozzá!

Itt van az eredeti bejegyzés linkje, ahol képet is láthattok a végeredményről.

2012. szeptember 14., péntek

Média megjelenésünk

Már régóta tartoztam ezzel a bejegyzéssel, ahol "élőben" is bepillanthattok hozzánk, s pár perc erejéig én is látható vagyok, ahogy épp kedvenc csavart bagettemmel "hadakozom".:))
A műsort a Duna TV közvetítette első alkalommal Húsvétkor a Pannon Expressz című műsorában és azóta nagyon sok ismétlése volt.
Magam is meglepődtem azon, milyen sok visszajelzést kaptam az adások óta. Még vendégünk is akadt, aki látta a műsort, benne a "pékségemet", s kedvet is kapott kipróbálni a falusi reggelimet. Szóval már "hozadéka" is volt a megjelenésnek.
Mindenkinek jó szórakozást kívánok az adáshoz, amely kb. 25 perces, s ezen belül a 11 perc 40 mp-nél "kerülök adásba".
A műsor bemutatja környékünket, Herendet, Gannát, Bándot, Döbröntét is.


2012. szeptember 4., kedd

Mária szobor avatás

Tartozom még falunknak egy bejegyzéssel, egy nyár végi kulturális programról való megemlékezéssel.  Ganna egyik gyöngyszeme a település Fő útja mentén, egy kis fali kápolnában lévő Szűz Mária-szobor. Valószínűleg egykor a gannai fatemplomot díszítette, mostani helyére a múlt század harmincas éveiben került..Az eltelt nyolc évtized alatt a csodaszép szobor állapota meglehetősen leromlott, ezért két gannai fiatal, Nagy Hedvig és Noviczki Katalin úgy döntött, szabadidejüket nem kímélve rekonstruálják az értékes alkotást.
A két fiatal lány a szobrot Gerlei Ferenc gannai asztalosmester műhelyébe vitte, ahol június elején elkezdődött a felújítás. Ehhez Bagaméri Mihály festőszakember tanácsait megfogadva a két lány minden nap több órát szánt a szobor restaurálására, amely a csiszolás és festés után közel három hónap alatt újult meg. A Mária-szobor ünnepélyes újraszentelésére, megáldására augusztus 20-án került sor, Reinhardt György gannai plébános celerbálásával. A szobor mellett közösségi összefogással a kis fali kápolnát is sikerült felújítani.


Ráadásként a településen található12 keresztből 8 került még a gannai búcsúig restaurálásra, amelyből 7 önkormányzati finanszírozásban, egy pedig magánforrásban valósul meg.

2012. augusztus 30., csütörtök

Díszmadár kiállítás Csornán

Már régóta szeretnék fürjeket tartani, hónapok óta bújom a netet információk után, keresem a közelünkben élő fürjtenyésztőket. Sajnos, a legközelebbiek felhagytak vele, így kicsit messzebre kellett mennem kutakodni. Úgy gondoltam, egy kiállításon - ahol a fürjeket is reklámozták - találok megfelelő tenyésztőt. Így jutottunk el Csornára.
Még sosem voltam díszmadár kiállításon. A teremben lévő hatalmas mennyiségű madár - papagáj, kolibri, pinty, s ki tudja, még mifélék - akkora hangzavart csinált, hogy lüktetett a fejem tőle.
Az alábbi csodás kakadu párhoz már cirka hatszázezerért hozzá lehetett jutni:
Sajnos azonban fürjet nem találtunk egyet sem. Egy szervezőtől megtudtuk, hogy ő évekig tartott fürjet, akkor nem kellett senkinek sem. Most pedig mindenki fürjet keres.
Egy következő posztban elmesélem, hogyan lett fürjem, és mik az első tapasztalatok.
Addig is gyönyörködjetek a csodaszép foltos fürjtojásban, ami csúcselede!


2012. augusztus 28., kedd

Az a bizonyos kecskecomb...

Még talán nincs is fent az Ételeink menüben kecskés étel. A közösségi médiában már terjeng egy-egy ilyen főztömről készült fotó, vendégeink által. Több éves tapasztalatból merem most már elmondani, hogy a kecskehús nagyon finom, a hagyományos ízekhez szokott ízlelőbimbóknak sem kell agyafúrt fűszerezést és egyéb előkészületet végezni ahhoz, hogy befogadhassák.
Amit viszont fontos tudni annak is, akinek netán kellemetlen tapasztalata lenne...- Ez nem a Bodzás Vendégház kecskefőztjeire jellemző:)))
Általában a bakhúsból készült ételeknek lehet mellékíze, de egy jó szakács ezen is tud segíteni. (lefaggyúzás, erőteljesebb fűszerezés, felhasználás előtt ecetes áztatás stb.)
Mi nem tartunk bakkecskét, a bakgidák is ivarérettség előtt fagyasztóba kerülnek. A nőstény kecskének nincs erős "szaga", s ha a faggyújától megszabadítjuk, a marhahúshoz hasonló küllemű és ízű, remek húsféléből főzhetünk.
Az alábbi étek egy 24 órás fűszeres pácban érlelődött egész kecskecomb krumplipürével és szilvamártással, mentalevéllel díszítve.

2012. augusztus 26., vasárnap

Szilvalekvár nélkül nincs is falusi porta...

Ugyan mifelénk nem terem az a hírös panyolai szilva, de azért Bakonyalján sem lehet háztartás szilvalekvár nélkül. -Vagy mégis? -  Nálam ugyan nagy szükség van a finom háztáji reggelikhez a zamatos házi lekvárokra, ezért több gyümölcsből is készítek ezidőtájt finomságokat, most épp szilvát. - A többiről majd folyamatosan teszek közzé képeket.
A szilva mifelénk "parlagon" terem, utak mentén, legelőkön, mindenfelé. A hullott termésből kecskeeledel lesz - naponta gyűjtöm nekik, nagyon szeretik .
És milyen is a bakonyi "titkos" szilvakekvár recept? :)))
- Végy jó sok szilvát, mosd meg, magozd ki...Na, innentől titkos:)))
Vendégeink akár a reggeli csavart bagetthez, akár egy jó szilvalekváros gombóchoz kóstolhatják kedvükre!
A titokzatos folyamat egy-két közszemlére tehető epizódja:))



2012. augusztus 24., péntek

Felhők...

Olvasok híreket arról, hogy világvége, meg miegymás, meg hogy a napba nézők a felhők állásából már tudni vélik, hogy eljött az ítélet ideje, az ember beteljesítette hivatását, eltékozolta a Földet, élővilágát stb. Rombolunk, pusztítunk,  de teremtünk is. Én már nem is tudom, hol lehet az igazság, legjobb, ha kimegyek a legelőre, szemrevételezem, hogy a kánikula kisütötte teljesen a füvet, a takarmányt valószínűleg méregdrágán tudom majd beszerezni télire, de azt is tudom, hogy ilyentájt - augusztus vége - mindenki kicsit borúlátó, de ha megjönnének a várva várt esőzések, és helyére billenne a természet rendje, újra kisimulnának a ráncok stb. Persze szeretném, ha így lenne...Annyi negatívummal bombáznak minket,s a hetek óta tartó kánikula próbára tesz minden idegszálat.
A meleg és a jó idő viszont kedvez a nyaralóknak, kitolódott a szezon, s talán a hűs falusi vendégházak is szép forgalmat bonyolíthatnak. A Bodzás Vendégház mindenesetre folyamatos vendégforgalmat bonyolított a nyáron és jelenleg is, s bízom benne, hogy sikerült visszatérő vendégeket is megnyernünk az idén, programjainkkal, látnivalóinkkal és nem utolsó sorban finom főztjeinkkel.
Az alábbi fotók eléggé markánsan demonstrálnák a világvégi hangulatot, ám hamar elhussantak fejünk felől, átadva a helyet a napsütésnek és a tomboló nyárnak. Eső sajna, nem lett belőlük...



2012. augusztus 19., vasárnap

Hosszú, forró nyár...

Azt hiszem, nem lehet panasz az idei nyárra: remek idő, kánikula, eső is csak akkor, amikor alszunk... Szerencsére a Bodzás az idén is megtelt pihenni vágyó családokkal - és még nincs vége... - az időjárás pedig elkényeztette a nyaralókat.
Persze a falusi ember nem örült annyira a rekkenő hőségnek, pláne, mikor nap mint nap állatok sokasága várja az elemózsia mellett a folyamatos, hűsítő vízellátást. Aggodalommal terhesen figyeltük a télire való takarmány alakulását. Mindenhol a csüggedés: a nagy meleg miatt jóval kevesebb szálas takarmány kerül környékünkön a pajtákba, a pótlást messzebbről, nehéz forintokért kell beszereznie a gazdáknak, még azoknak is, akik amúgy rendelkeznek termőfölddel. A széna és az alom beszerzésén túl vagyunk, zab is került a tárolókba. Kukorica, búza, árpa...még beszerzésre vár.
Kecskéink szépen gyarapodnak, december-januárrra gondolkodom a szaporulatról. Annyira szépek, erősek a gidák, hogy talán nem kell kivárnom az éves korukat - jövő márciusra -, előbb is vemhesíthetem őket. Kezesek, bájosak, imádnivalóak.
Holnap ünnep, turnusváltás a vendégházban, tehát nekem munka.
Mindenkinek szép ünnepet, a nyár hátralévő idejére jó pihenést kívánok az alábbi képekkel:

2012. augusztus 2., csütörtök

Így látták ők...vidékünket...és a Bodzást

Mindig nagy örömömre szolgál, amikor vendégeink megosztják velem itt töltött kikapcsolódásuk emlékezetes történeteit, fotóit. Megpróbálok ezekből a jövőben egy új blokkot létrehozni, mert úgy gondolom, minden vendégkönyvbe bejegyzett szép sornál többet mondanak, hisz egy fotó nemcsak a pillanatnak szól:  az örökkévalóságnak és az emlékezésnek van megörökítve.
A fotókat köszönöm, Lala, puszi Barbinak és Zójának is, és remélem, találkozunk még a Bodzásban:))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails