2011. november 30., szerda

Feta sajt készítés

Tudom, nem túl gyakori tendencia, hogy olyan készítményünkről írjunk, ami nem sikerült.
Mégis leírom feta kísérletemet, okulásul, vagy netán azért, hátha közösen jobban kisütjük, miért volt a sikertelenség.
E sajtféleséget már régóta terveztem elkészíteni, hisz így karácsonyhoz közeledvén akár gasztro-ajándékként is megállná a helyét. Receptjéhez kiindulásként a sajtkészítés.hu oldalt tanulmányoztam, mivel ott sok gyakorlatias dologra is felhívják a figyelmet, sokszor a legmélyebben elemezve a részleteket.
5 liter tehéntejjel dolgoztam, amibe 32 fokon beletettem a csomómentesre elkevert élőflórás joghurtot.
Fél óra pihentetés után 2,5 ml oltóval beoltottam. 45 perc után gyönyörű májasan tört, így 2 cm-es kockákra vágás után negyed óra pihi következett. Ezalatt a savó ellepte a tetejét. Fél órán keresztül többször kevergetni kellett, hogy az alvadék ne tapadjon össze.
Ezután a savót leszűrtem, az alvadékot tüllzacskóban fellógatva hagytam több órán át csöpögni.
A savót félretettem sófürdőnek.
Közben az alvadékot többször átforgattam a tüllzacskóban, hogy szép gömbölyded formát vegyen fel.
Másnap vágtam fel kockákra, majd elkészítettem a sófürdőt: a savót a mennyiségének 1/8-val sóztam meg, azaz fél liter savóhoz kb. 6 dkg sót számoltam.
2 literes befőttes üvegbe raktam a sajtkockákat, majd ráöntöttem a sós savót és ment pihizni a hűtóbe egy hétre. Ezután kisüvegekbe csoportosítottam, és egész borsszemekkel díszítettem.
Felhasználásig hűtőben tároltam.
Nos, a végeredmény 3 hét után sajnos az, amire fel is hívták a figyelmet, hogy ha az oldat nem eléggé savanyú, akkor a sajt a szélein szétmállik. Ez történt nálam is.
Valószínű, be kellene szereznem egy savfokmérőt:((
Hol ronthattam el? Tud valaki segíteni?




2011. november 26., szombat

A Vidéki Élet pályázatának győztes írásai

Szeretném megismertetni olvasóimmal a Vidéki Élet pályázatának nyerteseit, legelső sorban Markó Dávid írását, aki ezzel a pályaművel egy négyszemélyes, 2 éjszakás pihenést nyert a Bodzás Vendégházban, Gannán.
A pályázat címe:
"Még szemében őrzi a tót hagyományokat…"

Nem volt könnyű a legények dolga a dél-alföldi régióban elterülő Kiskőrösön, ha egy tót menyecskét szerettek volna levetkőztetni. Télvíz idején a sparhelt melege befűtötte a lacikonyhát, de a zord hideg odakünn gyakran fagyasztotta az ember arcára a mosolyt. Ám egy igazi tűzrőlpattant tót menyecske pontosan tudta, miként kell védekezni ellene, s hogyan nehezítheti meg a férfiak dolgát. Az a szép az itteni életben, hogy rengetegen még ma is őrzik az igazi tót népviseletet.

Tovább...

http://videkielet.hu/blog/videki_elet/meg-szemeben-orzi-a-tot-hagyomanyokat…

2011. november 23., szerda

Természetes állattartás -novemberben - vidéken

Én nem akarom a biokontroll.hungary létjogosultságát megkérdőjelezni. Aki bio- vagy öko címkével ellátott terméket akar - és csak ilyet akar - megvásárolni, ám tegye. Jómagam és családom, valamint vendégeink azon köre, aki "beéri" a mai parasztgazdaság termékeinek fogyasztásával, talán nem csalatkozik ezek minőségével. (Még ha dokumentum nem is bizonyítja fogyasztásra létjogosultságukat...)
Még akár fél emberöltővel ezelőtt sem szükségeltetett írásos dokumentum arról, hogy a fogyasztandó husi emberi fogyasztásra alkalmas, mert olyan közegből származik, amit sok-sok vigyázó szem őriz, kontrollál. Sok a modernkori betegség, nyavalya, gyakran halljuk: az vagy, amit megeszel. Ezzel falusi vendéglátóként egyet is értenék. Az ember ősidőktől fogva termeszt növényt és tart állatot, saját fogyasztásra. Újkori találmány, hogy a termesztett élelmiszert bevizsgáltatjuk, címkével láttatjuk el, és a nagyközönség elé a piacon így értékesítjük. Sok esetben erre szükség is van, de ez az újkor negatívumja, ahol sokszor kiderül: a nagyközönségnek szánt élelmiszer olyan útvonalon és olyan technológiákkal készült, ami az emberi szervezet számára inkább káros, mint hasznos. Magam ezen nem is gondoláznék tovább, hisz mindenkinek szíve-joga, hogy a napi betevőt milyen minőségben, árfekvésben generálja a család asztalára.
Úgy gondolom, hogy saját konyhám és vendégeink jó közérzetének, kellemes gasztronómiai élvezetének megfelelő termékeket tudok az asztalra varázsolni, még ha erről a nagymúltú szervezet igazolást nem is ad.
Állattartásunk körülményei így ködös november táján:




Öko-szemléletünknek köszönhetően arra a meggyőződésre jutottunk - így ködös november táján - baromfi állományunkat nem engedjük legelészni a házunk táján lévő zöldben, mivel a karvaly és ölyv mindennapos látogatónk. Ezért próbálom a madaraknak a mindennapi zöldtakarmányt kézzel megoldani, védve őket a levegőben lévő húsevőktől. (Pár hónap múlva persze mi leszünk azok, akiknek az asztalán landolnak e derék kapirgálók)
Mindenkinek ilyen jó minőségű húsétket kívánok!

2011. november 17., csütörtök

Tincső nagy napja - a muskátlik télire eltevése

Hogy mi az összefüggés? Hamar-gyorsan elmondom.
A képek nem épp ma készültek, hanem kb. egy hete. Akkor álltunk neki Zsófival a ház eleji muskátlik eltevésének télire.
Eddig egyetlen télen sem sikerült átteleltetnem a muskátlijaimat. Ennek több összetevője is lehet, a legfontosabb, hogy ezt a virágmennyiséget pince híján nem tudom tárolni. A megfelelő hőmérsékletet és világosságot nem sikerült biztosítani nekik. Se a garázs, se a valamikori műhely nem bizonyult megfelelő helynek. Szkeptikus barátném még azt is felvetette, hogy ezeket a hibrid muskátlikat már eleve úgy termesztik, hogy egynyáriak legyenek, mert akkor ki venne a következő tavasszal muskátlit? Hmmm.
Mindenesetre az idén is teszek egy próbát, szomszédaink pincéjében. Bálint gazda útmutatásai szerint a töveket kiszedtük a földből, jól lerázogattuk, a hajtásokat egyharmadára visszavágtuk. A virágföldet átrostálás után egy nagyobb ládában a pincében elhelyeztük, és a töveket szorosan egymás mellé belehelyeztük. 2-3 hetenkénti locsolást irányoztak elő nekik. Kalandra fel, meglátjuk, beválik-e az idei taktika!
Nos, a visszavágás nyomán mázsányi muskátlilevél, szár és virág termelődött a komposztba. Micsoda? Tincsőm, aki immár körülöttünk éli életét, hol a műhelyudvarban, hol a konyhaablak alatt kóborol, néha ellátogat a lókarámok felé, sőt a Bodzás udvarára is lelátogat néha, úgy gondolta, hogy ezt az ingerlő levélhalmot neki meg kéne kóstolnia. S mivel most már nem voltunk ellenére ezirányú sertepertélésének, mi több, meg is kínáltuk azzal a finomsággal, amit féltve óvtunk tőle egész szezonban. Boldogan habzsolta a még mindig lédús, üde leveleket. Úgy döntöttünk, hogy a maradékot félretesszük neki, és minden nap kap majd kóstolót belőle.
Hát mi ezzel nagyot tévedtünk! Tincső se a földre lehullott leveleket, se a másnapi adagot nem fogadta el. Még mondják azt, hogy a kecske mindent megeszik, igénytelen állat! Aki ezt mondja, nem ismeri őket:))

2011. november 11., péntek

Balzsamecetes disznó apróhús

Talán nem vagyok egyedül a tekintetben, hogy az ecetet nagyjából salátákhoz használom. Konyhámban csak nem oly rég fedezhető fel a 10 és 20%-os ecet mellett az almaecet, néha a tárkonyecet, újabban a balzsamecet.
Ez a likőrsűrűségű, sötétbarna színű "elixír" Olaszországból, azon belül is Modenából és a szomszédos Reggio Emiliából származik.
Kutakodásaim alapján megtudtam, hogy az eredetvédett balzsamecetet kizárólag a trebbiano vagy lambrusco szőlő mustjából készítik, melyet lassan a felére sűrítenek nyílt láng felett, ez elősegíti a karamellizálódást, s innen a sötét szín.
Az érlelés legalább 12 év! Ezalatt egyre kisebb hordókba töltik át az ecetet, általában gesztenye, cseresznye, eperfa, kőris, tölgy és boróka lehet a hordó anyaga. Az ecetet nem pincében, hanem inkább padláson érlelik, ahol a nyári napmeleg segíti az erjedést, míg a téli hideg lelassítja, és ekkor tud leülepedni az ecet. Az így érlelt ecetnek horribilis ára van, százezeren felüli.
A nálunk is kapható modenai balzsamecet ipari méretekben készül, szőlősűrítményből és borecetből, némi színezékkel.
A mai étkem ezzel a balzsamecettel készült, lássuk miből is!

Hozzávalók:

- 30 dkg sertés apróhús
- 10 dkg szárzeller
- egy marék fenyőmag
- 1 dl fehérbor (somlói furmint)
- 1 lilahagyma
- 10 dkg kecskesajt
- pici disznózsír
- 2 ek. olívaolaj
- balzsamecet
- só, őrölt bors

A fenyőmagot serpenyőben zsír nélkül megpirítottam, félretettem. Olívaolajon a lilahagymát és a szárzellert megdinszteltem, fedő alatt pár percig pároltam, félretettem.
A sertés apróhúst zsíron megpirítottam, sóztam, fehér borral felöntve puhára pároltam.
A kecskesajtot lereszeltem, zsírozott tepsiben diónyi halmokat raktam belőle és 200 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütöttem. Így a sajt szétterült, és kihűlés után ostyaszerűvé vált.
Ezután tányérra rendeztem a húst a sajtostyával, zöldségekkel, fenyőmaggal, pici olívával és balzsamecettel meglocsoltam, borsot őröltem a tetejére.
Nem mindennapi ízkavalkád, elárulhatom. Legközelebb ezt a receptet kipróbálom nyúlhússal is, hisz újból indulni szeretnék a Gasztrabbit nyúlhúsos receptversenyén:)))







2011. november 10., csütörtök

Vajon hány Ganna van a világon?


A Bakony harapnivaló levegőjű erdeiben járva –  a közelben van a farkasgyepűi tüdőszanatórium, s innen már csak pár kilométer az érdekes hangzású Döbrönte és Ganna.  Azonban Ganna nevű település nemcsak hazánkban, de a Föld több országában is megtalálható!
 A nemzetiségi alpolgármesterrel közösen pár éve  felkutattuk, hogy a világ mely tájain található ugyanilyen nevű település .Így kiderült, hogy Olaszország, Etiópia, Banglades, és a légvonalban 13629 km-re lévő Pápua-Új Guinea-beli Ganna is messzi távolban lévő rokon-település. Nosza, a testvériséget szépen faragott útjelző oszloppal adtuk tudtára az ideérkező turistáknak, ahol a világ Gannái iránya és távolsága is jelölve van.
A falu nevének eredete egyébként az ősszláv kígyó szóból származik és 1171-ben keltezett
első okleveles említése óta hivatalosan is beazonosítható. A törökdúlás idején elnéptelenedett
apátsági uradalom felvirágoztatására a XVIII. században szabadmenetelű stájer, bajor, bádeni
és vend telepesek érkeztek e vidékre. A dolgos svábok  által 2 önálló faluvá lett a
birtok, melyek felvirágzásukban Kisganna és Nagyganna néven külön-külön templommal,
temetővel és iskolával rendelkeztek.  Táncsics Mihály is Gannán tanítóskodott!
A falu legismertebb nevezetessége a dombon álló Esterházy Mauzóleum..   Tűzön hajlított gerendaváza még a XXI. század legmodernebb tudományos vívmányainak körében is egyedülálló technikai érdekesség!
A fraknói nemzetség sírtemploma másban is rekorder, ez volt ugyanis hazánk első neoklasszicista egyházi építménye. Nyolc oszlopon nyugvó altemplomában az Eszterházy família 54 tagjának földi maradványait bronz és vörös márvány szarkofágok őrzik.
Éljenek a világ Gannái!


A cikk bővített változata pár éve az Explorerben is megjelent. A fotók sajátjaim!

2011. november 6., vasárnap

Dráma a levegőben, avagy mire jó a körpanorámás konyhaablak?

Az esemény ma történt. Bizonyára említettem már, hogy csibéimet elzártan nevelgetem, az itáliaiak a nyúlistállóban, a kis japán csibék pedig Tincsővel vannak a kecskeistállóban. A két kotlóst egyelőre nem merem összeereszteni, mivel féltékenyen védi mindegyik a fészekalját, és rátámadnak egymásra és egymás csibéire is. Kapirgálásról a többi tyúkkal szó sem lehet addig, míg a megfelelő testméretet el nem érik, nem szeretném, ha Macsó cicám vagy a szomszéd kandúr prédái lennének.
Azonban hiába a nagy féltés, amikor a csibe kíváncsi, hallja az izgalmas hangokat a külvilágból és hát szárnya is van, hogy kireppenjen a nyitott ablakú istállóból. Meg is történt a baj, szinte azonnal.
Az ebédhez készülődvén a konyhában épp a nyúlcombokat kenegettem fűszeres páccal, amikor szemem sarkából észleltem a konyhaablakon át, hogy a csibék a zöldben bóklásznak. "Ej, a mindenit - gondoltam - most már ideje megvagdosni ezeknek a jószágoknak a tollazatát, hogy ne repkedjenek ki az istállóból, mert még baj lesz! Bekenem a húsokat, és megyek intézkedni..."- gondoláztam tovább.
Abban a pillanatban, hogy ezt végiggondoltam, egy hatalmas fekete árnyékot láttam a konyhám felett elrepülni, egyenesen a kotlós mellett gyanútlanul csipegető csibék felé. Nos, innentől felgyorsultak az események, mert a következő pillanatban már azt is láttam, hogy a nagy madár lecsapott, de én akkor már fúriaként rontottam ki a házból, és eltorzult hanggal és arccal próbáltam olyan ijesztő lenni, amilyen csak tudok:))) Ordítva futottam menteni a menthetőt, és hát kellőképpen megijeszthettem a vadászó ölyvet, mert elengedte zsákmányát: nem is csibét vitt volna lakomára, hanem egyenesen a kotlósomat.
Szegény állatot dermedtre riadva vettem a kezembe és vittem a biztonságot jelentő istállóba. Hatalmas kitépett tollfelhő bizonyította, hogy nagyon is időben érkeztem...Azonban a csibéknek egy darabig híre-hamva sem volt, a riadalomtól szanaszéjjel futottak menedéket keresve szénabála mögött, falrepedésben...Még egy jó fél óra eltelt, mire mindegyiket megtaláltam, összeszedtem, és a kotlós alá raktam. Szárnyvégeket megnyisszantottam.
Az ölyv támadás miatt az öreg tyúkjaim között is néma csönd uralkodott még másfél óra múlva is, és csak nagy sokára óvakodtak elő a ketrecek alóli biztonságos zugokból...
Gyönyörű körpanorámás konyhám ablakai így nem csak a csodás kilátást biztosítják a környező dombokra, erdőkre, hanem életmentő funkciója is volt a mai napon:)))

2011. november 5., szombat

Írd Te a Vidéki Életet! – Cikkíró pályázat eredményhirdetése

A szeptember végi pályázatnak - amit a Vidéki Élet weboldala írt ki 3 kategóriában - immár vége. Százon felüli pályamű érkezett be, azon belül is a Vidéki Élet kategóriában - aminek fődíj nyereménye a Bodzás Vendégházban 2 éjszaka 4 főnek - 67 pályázat érkezett. Igényes, szép írások, mindegyik kategóriában. A nyertes írások hamarosan olvashatóak lesznek a Vidéki Élet és - engedélyek birtokában - blogom oldalán is.
Gratulálok a nyerteseknek, és vendégházam díj nyertesének: Markó Dávidnak is!

2011. november 4., péntek

Kirándulás Szekszárdra

Az idei évben Szekszárdra szervezte falukirándulását az önkormányzat. Szerencsére részt tudtunk venni, hisz egyébként voltak vendégei a Bodzás Vendégháznak - Juditék többszörösen visszatérő kedves vendégeink, akik az iskolai őszi szünetet már évek óta nálunk töltik. Vacsorájukat Zsófi lányom szolgálta fel nekik, így semmi akadálya nem volt kirándulásunknak:)))
A hosszú buszozás alatt jókat ettünk-ittunk, nótáztunk.
Szekszárdon először a "Mézédes emlékeink" - Mézeskalács, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő múzeumot néztük meg, amit a Petrits család működtet már közel 200 éve. A mesterségek apáról-fiúra szállnak, jelenleg a hatodik generáció készíti a termékeket, melyeket a helyszínen meg is lehet vásárolni. Videón bemutatták a mézeskalácsok, cukorkák, a húzott és csurgatott gyertyák hagyományos készítését és eszközeit, a spriccelt és verőfás mézeskalács figurákat, valamint a családi vállalkozás történetét.





A város nevezetességeit, sétáló utcáját, köztéri szobrait idegenvezetővel néztük végig. Elsétáltunk a Babits Mihály Emlékházhoz, ahol a felújított szülői ház eredeti bútorokkal, a család mindennapi használati tárgyaival berendezve látható. Az udvaron életnagyságú szobra látható.

A kirándulás befejező programja a Szekszárd-Szőlőhegyen lévő Bogár-Tanya meglátogatása volt, ahol ízelítőt kaptunk a Sárköz népművészetéből, bekukkanthattunk a régi tiszta szobába, a nyitott kéményes konyhába, rengeteg gazdasági eszközt láthattunk, és legvégül belekóstolhattunk a család boraiba, cuvéet, kadarkát és rizlinget kortyoltunk pogácsával. Társaságunk dalra fakadt, és bakonyi nótákat énekeltünk a tárlatvezető hölgynek, akinek annyira tetszett a csoportunk jó kedélye, érdeklődése, hogy maga is énekelt nekünk sárközi népdalokat.
Kellemes, nótázós hazautunk volt, s Hédi asszonyt már a jövő évi kirándulás terveiről faggattuk. Talán Eger lesz az úticél, méghozzá két napos!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails