2011. október 26., szerda

Sorsoltunk- kicsit megkésve...

Pár héttel ezelőtt a véleményetekre voltam kíváncsi Balaton-felvidéki építészeti stílussal, hagyományokkal kapcsolatban, összevetve e vidék építészetét a sokat emlegetett, sláger Provance-szal, Toscanával, a hozzá fűződő érzelmeinket, a miérteket keresve.
Nagy örömmel olvastam, hogy e méltán gyönyörű vidékünk felveszi a versenyt a külföld sokat emlegetett helyeivel, sokunkban ébreszti azt a harmóniát, megnyugvást, amit irigyelt és megcsodált külföldi rokon-vidékeik.
A cikkre 7 komment érkezett, úgyhogy nem volt túl nehéz a sorsolás:))), nehezebb dolgom lett volna, ha mind a 163 oldalletöltő véleményt nyilvánít:))
A sorsolást nagylányommal, Zsófival végeztük, és íme a nyertes:


Kedves Holdgyöngy, szeretettel várom jelentkezésed levélcímemen, hogy a részleteket és a postázást, ami egy általad választott Gannai kecsketejes herbaszappan , kiválaszthasd. Gratulálok!

2011. október 13., csütörtök

Bükkfán füstölt kecskesajt


Elkészült első "igazi" füstölt kecskesajtom! Valódi füstölőben, bükkfa elégetésével nyerte el végső formáját, színét és illatát.
Eddig is nagyon kedvelt volt a füstölt kecskesajtom, amit a Mosonmagyaróváron beszerzett folyékony füsttel tettem füst ízűvé. Azonban régóta kerestem a megoldást a hagyományos füstölésre, s most talán rendszeresen tudok majd sajtot füstöltetni, igaz, nem a saját füstölőmben, de barátaink és ismerőseink bevállalták termékeimet a saját kolbászaik mellé:)))
Ennek azért is nagyon örülök, mert vendégeim és a sajtjaimat kóstolók folyamatosan érdeklődnek a füstölés módjáról, és noha a folyékony füst gyártástechnológiája és maga a termék "természetesnek" van minősítve, gyakori a fejcsóválás, hümmögés.
Mostantól viszont el lehet felejteni a gyári készítményt, és valódi füstöléssel fogom ízesíteni kecskesajtjaimat.
Mindkét füstölt fajtából van idehaza kóstolóm, és magam is állítom, hogy a hagyományos füstös illat és íz izgalmasabb, kellemesebb.
Nem gyártok ugyan kisüzemi mennyiségű kecskesajtot - jelenleg egyetlen Tincsőm ezt nem is tudná produkálni:))) - de ebből a füstös fajtából igyekszem mindig tartani idehaza kóstolót...

2011. október 11., kedd

Kávés kuglóf

Nem túl sűrűn jelentkeztem mostanában főzéssel-ételekkel kapcsolatos bejegyzéssel, pláne édességgel, süteménnyel.
Most mégis egy finom, egyszerű süti receptjét osztom meg veletek, amit akár házi lekvárral, akár édes mártásokkal, sodóval is fel lehet dobni. Reggelire vajjal, dzsemmel, de nassolni is kiváló két étkezés között.








A recept a következő:

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
fél csomag sütőpor
10 dkg margarin
15 dkg cukor
3 tojás
5 dkg mazsola beáztatva
só,
fél liter tej
1 citrom reszelt héja
2 evőkanál darált kávé

A lisztet összekevertem a sütőporral és a darált kávéval. A margarint vízgőzben megpuhítottam, habosra vertem. A tojások sárgáját elkevertem a cukorral és a tejjel, majd a margarinnal összedolgoztam. Sóztam. Beletettem a mazsolát, citromhéjat. A sütőporos-kávés lisztet és a margarinos-tejes masszát egyneművé kevertem, legvégül pedig a a tojások felvert habját könnyű mozdulatokkal hozzáadtam.
A kuglóf formát jó alaposan kizsíroztam, morzsával megszórtam.
Előmelegített sütőben 200 fokon sütöttem kb. 70 percig. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy a tészta közepe is megsült-e.
A sütés elején tettem a kuglóf formára egy darab szilikonos sütőpapírt, hogy a tészta teteje ne égjen meg. Ezt kb. 20 perc után levettem róla.
Finom vendégváró, de gyerekeknek is kiváló reggelire tejszínhabos kakaóval:)))

2011. október 8., szombat

Két napja még nyár volt...

Furcsa az évszakok váltakozása. Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra milyen óriásit tud változni az időjárás, azon belül is egyik évszak a másik után. Két napja még nyár volt...Késő nyár. De akkor is...Ezeket a fotókat akkor készítettem. Falusi határszél, kutyáim, legelésző állatok, csupa jóleső, langyos, faluszéli idill.
Nézegessétek, ha kedvetek úgy tartja:




Bogi és Maszat, két gyönyörű pulikutyám velem volt sétám során, ilyenkor nagyon élénkek és attraktívak, minden érdekli őket, a bokorban megbúvó madarak, vagy csak a homokban nyomot hagyó gazdaláb...









A jó idő kedvez a kukoricának, az idén talán még szárítani sem kell, ha az eső elől sikerül betakarítani...

2011. október 4., kedd

Az én konyhám

Már két éve írom blogomat és nagy örömömre viszonylag sok a látogatóm. Blogomon keresztül már kaptam vendégeket is, és főztjeimből rendeltek is a minket meglátogatók. Azonban ehhez az is kellett, hogy a magánlevelezésben ráirányítsam a figyelmet blogomra. (Elsősorban a honlapunkon keresztül találnak meg minket: (www.bodzas.hu). Mivel blogomat épp e célból hoztam létre - napi kapcsolatba kerülve a leendő vendégekkel, s részükre alternatívát kínálva a természetközeli pihenésre illetve a nálunk igénybe vehető szolgáltatásokra - étkezés, állatok megfigyelése, lovaglás, baromfitartás-, tojásösszeszedés stb, somlói borok kóstolása, és a kuriózum: kecskesajtkóstolás somlói borokkal vegyítve! , valamint a kecsketejfeldolgozás melléktermékeként finom, növényi olajokkal dúsított szappanok előállításával sikerült felhívnom a figyelmet Gannára és környékünk látnivalóira.
Sok esetben azonban a vendégeink nem tudják elképzelni, hogy az étkeztetést hogyan bonyolítjuk le, így ez a bejegyzés ezt a kérdést próbálja körüljárni. Gyakran szembesülök azzal, hogy ami számomra egyértelmű és érthető, az még nem feltétlenül az a leendő vendégnek és ezt sok-sok kérdésből állapítottam meg.
Gyakran megesik az a kérdés is, hogy együtt lakunk-e a vendégeinkkel. Válaszom: nem, viszont szomszédok vagyunk vendégeinkkel. A két telek különálló, mégis könnyen átjárható, vendégeink átsétálhatnak hozzánk a gazdasági udvaron, és az utcafronton is. Az állataink közötti tartózkodás akár napi program is szokott lenni a különösen állatbarát családok vagy gyermekeik részére. Gyermekeknek mindenképpen ajánlani szoktam a szülői felügyeletet, bár magam is szívesen tartózkodom a gyermekek között és mesélek nekik történeteket, amennyiben mindennapi teendőim ezt lehetővé teszik.
A reggelit és a vacsorát is házhoz szállítással oldjuk meg, ami szomszédok lévén nem nagy távolság. Lefóliázott tálcákon, higiénikusan érkezik a háztáji étel a vendégek asztalára. Ennek nagy sikere is szokott lenni, vendégeink nagyon szeretik, hogy - főleg a kisgyerekes családoknak - nem kell szállodai körülmények között, netán közönség előtt feszengeniük csemetéik étkezési szokásai miatt.
Néhány többszörösen visszatérő vendégünket saját konyhánkban is vendégül láttuk már, ez varázslatos, pótolhatatlan a jó kapcsolatok ápolása terén. Egy jó beszélgetés, poharazgatás, egy finom vacsora nekünk  is felejthetetlen élményt nyújt. Úgy gondolom - és vendégkönyvünk bejegyzései is ezt igazolják - erre óriási az igény az idelátogatók részéről. Nemcsak szállást keresnek, de bepillantást egy mai család falusi életébe. A blogcím is ezt takarja.
Néhány fotó a konyhámról, ahol vendégeinknek és saját magunknak is főzök. Ez tehát nem a Bodzás konyhája:)))
Amikor sparhelten melegítünk, tűzenergiával töltjük fel az ételünket. Mindenki látott már működő sparheltet, tudja, hogy a tűz duruzsolása, és az égő fa illata mennyire meg tudja határozni a konyha egész hangulatát.
A tűz ráadásul egy nagyon fontos energia és információforrás. a tűz az egyik őselem, amelynek jelenléte elengedhetetlenül fontos a szervezet egészségéhez. Ha ezt az energiát elvesztjük, az bizony súlyos testi betegségekhez (legegyszerűbb esetben gyakori megfázáshoz) is vezethet.
(Ezt a pár sort Creativiky blogjából másoltam ide)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails