2011. július 24., vasárnap

Miért igyunk csapvizet?

Ezzel a címmel kaptam a minap egy prospektust a helyi Vízműtől. Azt eddig is sejtettem (tudtam), hogy a víz stratégiai fontosságú, háborúk dúltak valamikor (s talán ma is?) érte, a folyókkal, patakokkal gazdag területek mindig a vándorló, nomád népek letelepedését segítették. Civilizált világunkban is óriási jelentősége van egy ország vízellátásának, igaz, ma már tisztítani kell vizeinket a fogyasztáshoz.
Az azonban engem is meglepett, hogy a pápai ivóvíz minősége megbízhatóbb, mint egyes palackozott ásványvizeké. (Az nem derült ki a szóróanyagból, mely termékkel került összehasonlításra a pápai víz, lehet, jó lett volna ezt is megtudni, azonban úgy sejtem, ez már akár a hitelrontás kategóriájába vágna..., amiért perek, és büntetés járhat).
A kiadvány összehasonlít ezen kívül egy víztisztító berendezéssel kezelt csapvíz-mintát az eredeti csapvízzel, s a számadatok szerint a tisztított csapvízből különböző, határértékeket meghaladó eredmények születtek (pl. pseudomonas 200/100 ml a 0 helyett), így ez a víz csak forralás után iható!
Tanulságként felhívják figyelmünket, hogy a nem megfelelően karbantartott víztisztító többet árthat, mint amit használ.
További érdekességek:
- 1 liter ásványvíz árából 200 liter csapvizet lehet inni
- az itteni csapvíz minősége jobb, mint a legtöbb palackos ásványvízé (mérésadatokkal alátámasztva)
- nem kell hazacipelni, tárolni, hűteni
- nem szennyezzük a környezetet palackokkal

...és ezt mindig megengedhetjük magunknak:)))

Mindig jóízűen fogyasztottam csapvizünket, s vendégeink is elismerően nyilatkoztak üdítő voltáról, úgyhogy a szóróanyag főcímében feltett kérdésre érzékszervileg is azt válaszoltam volna, hogy finom, a méréseredmények pedig az észt is meggyőzték.
Vigyázzunk hát vizünkre, becsüljük meg és főleg ne szennyezzük!

2011. július 7., csütörtök

Első médiamegjelenésünk az interneten

Bizonyára mindenkit szívmelengető jóérzéssel tölt el, ha írásait a Bloggeren sokan kísérik figyelemmel, kedves megjegyzések érkeznek a posztokhoz, és virtuális barátságok alakulnak ki a legaktívabb olvasókkal.
Most engem is megkeresett egy hasonló témában "utazó" weboldal, és engedélyemet kérte egy-két írásom átvételére oldaluk népszerűsítésére. Ez a népszerűsítés persze kétoldalú, hisz felületükön én is plusz olvasókhoz juthatok.
Orsi és Ida a Balaton-felvidék kulturális, művészeti és gazdasági vetületét veszi górcső alá, nagyon színvonalasan, magazin formában, és népszerűsíti ezt a gyönyörű "magyar Provance-ként" emlegetett területet.
A Bakonyalja, így Ganna is, nincs messze ettől a vidéktől, magunk is gyakran megfordulunk Dörgicsén, Balatoncsicsón, Balatonakalin, hogy csak a legkedvesebbeket említsem.
Piacok megnyitása, képzőművészek, iparosok bemutatása, gasztronómiai kalandozások, helyi kézművesek bemutatása: mind-mind olvasnivalót kínál az érdeklődőknek.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Vidéki Élet oldalát, ahol legutóbb az Egy csepp falusi élet egy régebbi cikke is megjelent.

2011. július 4., hétfő

Kovászos uborka - a nyár slágere

Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy nyáron a jól behűtött kovászos uborkát még akár magában is szívesen elnassoljuk - én magam ebbe a kategóriába tartozom. Vajas kenyér mellé szinte már nem is kell semmi más - esetleg még egy kis Noszlopi Erős Pista:)))
Ha csak tehetem, a piacon azonnal beszerzem a hozzávalókat: közepes, vagy annál kisebb kovászolni való uborkát, kaprot minden mennyiségben! Én a 10 cm-nél nem nagyobb uborkákra szavazok!
Ha legalább 2 kg-nyi megfelelő méretű uborkát sikerül beszereznem, a recept a következő:
 3 liter vizet felforralok 3 evőkanál sóval
Az uborkákat alapos kefével való csutakolás után mindkét oldalán "lefejelem", és négyrét bevagdosom, a jól elmosott üvegekbe jó szorosan belehelyezem. A langyosra lehűlt sós lét rájuk öntöm. Azért biztos, ami biztos: én szoktam egy két levél babért, pár szál kaprot, néhány fokhagymagerezdet és egész borsot is belehelyezni az üvegekbe, de a klasszikus kovászos uborka csak a sós lét és az épp megpirított fehér kenyeret "bírja" el! Nos, én ezen is csavarintottam egyet: rozsos kenyeret "kapattam" meg kissé, és ez került "fedélnek" az uborkákra. Legalább négy napig kell félig lezárt fedővel tárolni, napsütéses helyen. Naponta többször is forgattam, hogy az uborkák minden oldalról napfényhez jussanak, és az erjedés kellőképpen beindulhasson.
Mint az előzőekben is írtam, magában is csuda felséges, húsételek, pörköltek nyáron nálam elképzelhetetlenek kovászos uborka nélkül!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails