2011. június 30., csütörtök

Mi készüljön nyúlhúsból? A Rita konyhája receptversenye

A nyúlhúsevés - húsevő körökben, természetesen - a kedvenc témám. Amióta étkezési céllal - is - tartom őket, folyamatosan érdekelnek a nyúlhús receptek, s vendégeim körében is próbálom népszerűsíteni ezt a kissé feledésbe ment remek húsféleséget. Európa más tájain miért olyan nagy kincs a nyúlhús, ami nálunk alig ismert az utóbbi egy-két évtizedben? Régebben persze tudták a falusi öregek, miért tartanak nyulat. A nyúl a legkritikusabb időkben is - háborúk - megette a zöldet, aztán utána húsával szolgálta a gazdáját. Szaporasága miatt szívesen tartották, és húsa a csirkehúsét is felülmúlta. - Itt most kizárólag háztáji húsféleségekről van szó, az iparilag előállított nálam nem beszédtéma...
A Rita konyhája blogon előírt receptversenyen való részvétel ezért nálam nem volt kérdés.
Blogomon egy-két nyúlrecept már előfordult - így ezekből mazsoláztam a versenyre. A határidő a mai nap volt, s ezúton kérem kedves blogolvasóimat, hogy a Rita konyhája Facebookos oldalán lájkolja receptemet, és izguljon velem együtt a kedves nyereményekért:)))
A versenyben a Nyúlhús almaszószban receptemmel veszek részt, ugyan beküldtem egy másikat is, azt végül is nem látom a listán.
Szavazatodat előre is köszönöm!

2011. június 27., hétfő

Mézes-mákos puliszka szederrel

Mi is az a puliszka vagy polenta, vagy görhe, tájegységenként változó elnevezéssel? Hát bizony egy tipikus szegényétel, amit legalább olyan egyszerű elkészíteni, mint amilyen laktató volt a szegények háza táján, az igen gyakori húsmentes napokon. S mivel ízesítésének csak a fantázia szab határt, ezért rengeteg féleképpen  készül, sósan és édesen, gyümölcsösen, juhtúrósan egyaránt.
Sok vita folyik az alapanyagáról: kukoricalisztból vagy darából készítsük-e? Kutakodásaimban addigra jutottam, hogy az eredeti puliszka mindenképpen kukoricalisztből készül, a darás változat csak amolyan "kevertnek" fogható fel, aminek elkészítéséhez csak a lusta asszony fog hozzá:)) A kukoricalisztből készült puliszka elkészítése esetenként - főleg, ha nagy volt a család, márpedig még fél emberöltővel ezelőtt is nem az 1-2 gyerekes családok voltak többségben - komoly izomerőt vett igénybe, ezért gyakran készítette a férfinép, s talán innen eredetezhető a gyártás dicsfénybe emelése. (Ugyebár egy nő nem feltétlenül mesél ódákat egy rém egyszerű étel elkészítéséről, amit most itt és most én egy picit megcáfolok, viszont mentségemre legyen mondva, hogy egy kevés kultúrtörténeti adalékot szándékoztam átadni annak, akit érdekel.)
Egyéb elnevezései még a mamaliga és a málé, vagy a kukoricagánica, trendibb körökben a polenta.

És lássuk, hogyan is készült, most az én konyhámban (lusta asszony módra:)))

- 20 dkg kukoricadara (2 órát tejben ázva duzzadt)
- 1 liter sós víz
- 1 ek. vaj

A megduzzadt kukoricadarát felöntöm a sós vízzel és kb. negyed óráig - a dara megpuhulásáig folyamatosan kevergetem. Lényeges a folyamatos keverés, mivel egyébként pukkadozik, fröcsög és emígyen éget is. Akkor jó, ha elválik az edény falától. Nos ezután bármi módon ízesíthető, lekvárral, juhtúróval a leggyakoribb. Én ekkor kevertem bele a vajat, a mákot és a mézet is, és belehintettem a frissen szedett feketeszedret.
Ezután az én változatomban volt egy kis csavar. A puliszkát kiterítettem sütőpapírral kibélelt tepsire, és 220 fokon előmelegített sütőben még kb. 20 percig sütöttem. A forró puliszkát hagytam teljesen kihűlni, majd a legnagyobb pogácsaszaggatóval köröket szaggattam belőle, és így került az asztalra édességként.
Az épp nálam vendégeskedők és barátaink is kaptak belőle.

2011. június 25., szombat

Tejszínes tormaleves zsályával

Ez a nagyon finom leves Húsvétkor lenne autentikus, nálam most került terítékre.

Hozzávalók:

1 szál torma reszelve
fél citrom leve
10 dkg zsiradék (vaj, margarin, zsír)
liszt a rántáshoz
fél liter tej
1 dl tejszín
fél liter húsleves alap
1 ek. méz
2-3 zsályalevél
só, bors
szalonnakockák kisütve

Elkészítése:

A tormát megtisztítva lereszeljük és meglocsoljuk a citromlével, így közömbösítve picit a csípősségét. Felhevítjük a zsiradékot, és világos rántást készítünk a liszttel, amit felengedünk a húslével, tejjel. Felforraljuk, majd hozzáadjuk a tormát, sózzuk, borsozzuk, kevés mézet is adunk hozzá.
Pár percig együtt rotyogtatjuk a hozzávalókat, és már kész is.
Én a tejszínt a már kész levesbe csorgattam bele, azzal már nem főztem tovább.
Tálalásnál szalonnakockával és zsályalevelekkel díszítettem.
Fincsi volt!


A receptet a Vidék Ízéből kölcsönöztem, mégpedig a 2009. évi áprilisi számból.

2011. június 23., csütörtök

Zirc-Aklimajor - új piac megnyitása

Egyre-másra nyílnak környékünkön az újra feléledő helyi piacok, termelői portékákkal, kézműves árukkal. Valószínűleg köszönhető ez annak is, hogy egyre több gyanús áru van a bevásárlóközpontok polcain, az információ pedig zúdul ránk a külföldről behozott, több száz, esetenként több ezer kilométeres utat megtevő "ennivalóról". Vajon miért is lehetséges, hogy az ily módon kosarunkban kerülő áru lényegesen kevesebbe kerül a helyben termelt élelmiszernél? Ma már tananyag lehetne a nemzeti mezőgazdaság tönkretétele és ezáltal a külföldi árunak nyílt terep biztosítása. A történet mélyreható elemzése nem ennek a posztnak a feladata, úgy gondolom, bőséges információhoz juthat bárki ebben a témában, de elég csak a józan "paraszti" eszünkre hallgatni és lehetőleg nyitott szemmel járni az országban, a világban, és a helyi termelői piacon is:)))

A legújabb piac nyitás 2011. június 25-én lesz délelőtt 10 órakor Zirc-Aklimajorban. A MajorBolt és Majorpiac a zirci ciszterci apátság egykori udvarházában nyílik, kulturális programokkal, kulináris élvezetekkel, tárlatokkal, előadásokkal, kézműves foglalkozásokkal és helyi termék vásárral.

Aki teheti, és a környéken jár, látogasson el ide, a gannai Bab Egyesület (Bakonyalja Barátai) is képviselteti magát kézműves foglalkozásokkal és helyi termékeivel. A Bodzás Vendégház kecsketejes háziszappanjai és kekszmintázói is kaphatóak lesznek.

2011. június 19., vasárnap

2011. június 15., szerda

Bejárati ajtó restaurálás

Asztalos dolgainkról nem szoktam sűrűn írni, mindig úgy terveztem, hogy azt majd egy különálló blogban. Csak hát az internetes munkára jut a legkevesebb idő, főleg így nyáron, amikor sokáig kint lehet dolgozni, és az állatok esti ellátása is jócskán elhúzódik az estébe.
Ezt a munkát mégis megemlítem, mert annyira szép lett, és olyan szívesen bíbelődtem rajta.
Egy szomszédos faluba készült az ajtó, ahol a tulajdonos a parasztház minden még használható elemét próbálja megmenteni, így került hozzánk a ház négy bejárati ajtaja felújításra.
A feladat a régi festék lecsiszolása, lemaratása, a megrongálódott díszek felújítása, és az egész felület patinázása.
Nos, ez így elmondva 4 sor, viszont az összes alig létező szabadidőmet felhasználva, Zsófi segítségével is több, mint három hét lett belőle. Az eredmény viszont szerintem gyönyörű, és a tulajdonos is nagyon elégedett volt!



2011. június 13., hétfő

Bodzaszörp reszelt almával

Lement a bodzaszezon, legalábbis a virágé, és én csak most készítek bejegyzést az idei bodzaszörpömről, vagyis ivólevemről. De hát két hete úgyis minden bejegyzés a bodzáról szólt, úgyhogy most talán érdekesebb leszek:))) Annál is inkább, mert az idei bodzavirág gyűjtésemet almával készítettem el, és valljuk be, ez már egy óriási változtatás a hagyományos receptekkel szemben!:))
Lássuk, hogyan is bolondítottam meg ezt az egyszerű innivalót:

25 db bodzavirág tányér
3 liter víz
1 kg kristálycukor
1 evőkanál citromsav
1 egész citrom felkarikázva
2 db alma lereszelve

képezte az összevegyíteni valókat, azaz a vizet először a cukorral felforraltam, majd langyosra hűtve öntöttem az üvegekbe előkészített virágokra illetve reszelt almára. A citrom és a citromsav is az üvegekben várta a nyakon öntést.
24 órát lefedve hűvös, sötét helyen tároltam (kamra), másnap átszűrve és jól behűtve fogyasztható!
Egypár napig eláll, azután kissé erjedni kezd és úgyis finom!


2011. június 11., szombat

Diós kecskesajtgolyók



Nos, a fenti kép nem túrógombóc pirított morzsában, bár kétségtelenül sok a hasonlóság.
Vannak helyek - pl. Franciaországban, úgy tudom - nincs is külön fogalom a túróra, az is a sajt fogalmába tartozik.
A sajtgolyókat lágy kecskesajtból készítettem úgy, hogy a kész sajtot villával megtördeltem, és kevés tejszínnel formázhatóvá gömbölygettem. A sajtgolyók belsejébe likőrbe áztatott mazsolát nyomkodtam, és a sajtocskákat darált dióba meghempergettem.
Friss tavaszi salátákhoz, könnyű halételekhez ajánlanám egy kellemesen áttetsző rosé bor társaságában, például a Pántlika Pincészet (Dörgicse) Zweigelt Roséja szerintem kitűnő választás lenne...

2011. június 6., hétfő

Blogajánló

Lassan két éves blog fennállásom óta alighanem még egyszer sem ajánlottam blogot olvasóimnak, pedig rengetegre fel lehetne hívni a figyelmet. Bízom azonban abban, hogy az oldalsávban szereplő kedvencek is elég átkattintást eredményeznek, és tőlem is szereztek már e blogok olvasót maguknak.
Kriszti blogjára azonban azért is szeretném felhívni a figyelmeteket - azon kívül, hogy csodás ékszereket készít, és remek fotós! -, mert blogomat és vendégházunkat úgy reklámozta egy posztban, hogy még csak nem is szólt róla. Teljesen véletlenül bukkantam a bejegyzésre.
A májusi lovas majálison egymás mellett árultuk portékáinkat, és természetesen egy Lakota-fülbevalóval lettem gazdagabb, hegyi kristályból készült kövekkel. Imádni való darab, nagy kedvencem most a nyáron, áttetsző csillogása jól mutat a lebarnult bőrömön. (Valaki le is fotózhatná...:)))
Kukkantsatok be hozzá, érdemes!

2011. június 4., szombat

Kurkumás kecskesajt mentával

Próbálkoztam már kb. tavaly ilyenkor kurkumás, azaz természetes ételszínezékes sajt előállításával. Akkor csak a sajt külső felszínét kenegettem meg olajban elkevert kurkumával. Mi tagadás, az eredmény eléggé meglepő volt:)))
Csakúgy, mint a mostani, ami picit másképp készült, ugyanis az olajos kurkumát most beleforgattam a sajttésztába is.
Díszítésnek mentalevelet préseltem bele. Egyelőre még érlelem, felvágás után is készítek majd róla fényképet.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails