2011. április 26., kedd

Húsvétról, szokásokról, vendéglátásról

A húsvét vallási és egyben családi ünnep is. A vele kapcsolatos étkezési szokások is ebből gyökereznek. A hagyománynak ebben mindig nagy szerepe volt, valamint a természeti jelenségeknek is - itt a tavaszi megújulásra, az új termés utáni aggódásra gondolok.
A farsang, a vigasság után kezdődik a böjti időszak. Sok helyen napjainkig él a gyomrot nem terhelő köménymagos, a cibere, a savanyú tojásból valamint a szárított gyümölcsökből készített levesek időszaka. Hamvazószerdától a halas ételek is az asztalra kerülhettek. A káposztába böjtben apróhal, vaskosabb pénztárcájúaknál harcsa, hering is került. A tojásételek mindennapiak voltak. A bab, borsó, lencse főleg levesként került az asztalra.
Nagyanyáink idején elképzelhetetlen volt nagycsütörtök (vagy ahogy akkor hívták: zöldcsütörtök) fokhagymás spenótfőzelék nélkül. A sóskaleves, tökkáposzta, juhtúrós lángos is ez időtájt volt szokásban.
Az ünnep, a húsvét nem maradhatott el akkor sem - és ma sem - a sonka, a bárány, a nyúl nélkül, friss tavaszi salátákkal.
Az édességek közül a kedvenc a kuglóf, a beigli, a diós-mákos patkó.
Gyakori étek még - a praktikum jegyében - a főtt sonka levében főzött kaszásleves, vagy a bárány feje kocsonyába, levesnek.
A húsvét hétfői locsolókat édes italokkal (naranccsal ízesített édespálinka) és gyümölcslikőrökkel kínálták a sörök, borok mellett.
Hogyan került szokásba a húsvéti nyúl-hozta tojás? Egyes kutatók szerint a hazánkba jött némethoni jobbágyok földesúri adóként nyulat és tojást vittek uruknak...

Forrás: Balázs mester (Draveczky Balázs), az asztali örömök historikusa

2011. április 22., péntek

Falusi idill - Tapasztalataim leendő falusi vendéglátóknak

Félreértés ne essék, nem az észt akarom osztani, csak a közel 7 év meglátásait, tapasztalatait megosztani azzal, akit érdekel.
Hol is tarthat ma a magyar falusi vendéglátás? Innen, Gannáról alig kijutva, viszont az internet információit folyamatosan olvasva egy nagyon vegyes kép kezd kialakulni bennem.
Az uniós pályázatoknak köszönhetően gombamód szaporodnak a falusi környezetben, autentikusan felhúzott parasztházak, minden 21. századi követelménynek megfelelő komfortfokozattal. És ez nagyon jó! A városi forgatagból pihenni vágyó, de a komfortról lemondani nem akaró vendégnek biztos alternatívát nyújtanak, és sokszor vetekednek a többcsillagos szállodák kínálni valójával (kültéri medence, jakuzzi, szauna, masszőr: ezek már a falusi wellness fogalomkörébe tartoznak)
Valahogy mégis úgy érzem, ezekben a törekvésekben már sok a mesterkéltség, az utánzása más népek kultúrájának és tehetségének. Viszont megvan rá a kereslet.
És bizony ki mutatja meg a mai magyar valóságot vidéken?  Hogyan élünk, gondozunk állatokat, és várunk vendéget? Ezeket a minőségeket csak olyan helyeken ismerhetik meg a látogatók, ahol a szállásadó a helyszínen van, jelenlétével, munkájával, vendégeivel napi kapcsolatban van, bekukkantást enged mindennapi életébe, esetleg megkóstolja főztjeit, amik nem a vendéglátóhelyek, hanem a mai magyar család étkezési szokásaihoz igazodik, talán egy kis kuriózummal, és igen, itt konkrétan a Bodzásról van szó, ahol talán mindezeket megkapja a pihenni vágyó, megkóstolhatja a nálunk termelt hús ízét (tyúk, nyúl, kecske, gida), vagy a kecskéink és a vásárolt tehéntejből előállított sajt ízét.
Arra gondolok, hogy ha nem a toszkán és provánszi életérzést akarjuk magyarnak eladni, talán akkor is sikeresek lehetünk ebben a mai válságos időszakban. Én magam ebben bízom, és törekszem magamat adni, nem másokat utánozni, s reményeimet a sok pozitív bejegyzés vendégkönyvemben is erősíti.
Ezeket, sajna, csak azok olvashatják, akik ellátogatnak hozzánk!

2011. április 17., vasárnap

Kekszmintázó nyújtófa

Elkészült legújabb kézműves termékünk, a kekszmintázó nyújtófa,
melynek ötlete már régóta tervben volt ( s bízom benne, hogy valami hasonló készül majd sajtjaimhoz és szappanjaimhoz is, ha nem is nyújtófa formájában.)))
A löketet Maimoni blogjának bejegyzése adta meg, s mivel a nyújtófa hengerek már rég ki voltak esztergálva, s porosodtak a műhely eldugott sarkában, így szépen leporolgattam őket, és mintákat előszedve azon voltam, hogy a faragások is mihamarabb rákerüljenek a rég óhajtott portékára.
Elkészülésük után hamarosan közszemlére bocsátottam őket a helyi vásárban, szappanjaim és sajtjaim mellett...

Munka közben:

A végtermék:

Első piaci bemutatkozásunk:






 A  nyújtófa kecsketejes háziszappanok és  kecskesajtok társaságában sok látogatót vonzott...



2011. április 9., szombat

Leó

Méltatlanul kevés szó esett ebben a blogban Leóról, öreg kutyánkról. Pedig muszáj megemlítenem csodálatos jellemét, rendkívüli odaadását, amit egész kölyökkorától volt szerencsénk élvezni. A poszt az elmúlás jegyében íródott, bár Leó még él. Viszont napról-napra gyengül, s közben mégis felerősödik, hihetetlen az az élni akarás, ami munkál benne, és csodálatos kutyajellemét formálja. A sok új élet születése mellett mostanság kevesebb figyelem fordult felé, ezt szeretném ezzel a poszttal pótolni, bár tudom, lehetetlen.
Három vizslakutya a vendégünk - tulajdonosaikkal együtt - s köztük egy tüzelő szuka is. Leónk minden erejét és "férfiasságát" összeszedve megpróbál az ifjú titánokkal versenyre kelni, természetesen sikertelenül. Viszont a legszebb szerelmi  dalt ő vonyítja a fiatal szuka fülébe. Sajnos,  a tettek mezején elvérzett, de ő rendületlen, s szíve hölgyét zengő baritonnal próbálja meghódítani.
Ma 30 km-es túrára kísérte vendégeinket, ami az ő korában és csontozatával igazi csodatett. Leó kölyökkorában átesett a parvovírus fertőzésén, az orvosok nem jósoltak neki hosszú életet. Két heti küzdelem - én táppénzre mentem, hogy ápolhassam, Fefe az éjszakáit áldozta rá - végül meghozta gyümölcsét: a kölyök életben maradt, ám hátsó ízületei megsínylették a fertőzést, diszpláziás lett. Soha nem tudott két lábra állva a nyakunkba ugrani, ami termetes súlyát tekintve nem volt nagy hátrány. Viszont hosszú csavargások nemigen jöhettek számításba, ő sosem kísérte el Fefét a lovaglásaira, hisz nem bírta volna az utat végigküzdeni.
Mostani vendégeinkkel és kutyáikkal - a szukának köszönhetően - viszont megtette ezt az irdatlan távolságot, és úgy érkezett haza, hogy szinte összerogyott. Órákig egy helyben feküdt, a vizslák röpködtek körülötte, nekik meg sem kottyant ez a kirándulás. Leónak még a fejét is nehéz volt felemelnie. Nem is tette meg, mély, remegős sóhajtásokkal pihegett. Sokáig simogattam, az izmait masszíroztam, amit hálás nyalogatással fogadott. Tekintete már elülő. Nem tudom, meddig él még, (16 éves), de a mai nap nagy megterhelés volt neki. Aggódva figyelem mozdulatait, megtört pillantását.
Remélem, jó gazdái vagyunk neki, és még sokáig körünkben tartózkodik...

2011. április 6., szerda

Mi is az a geotúra?

Új kirándulástípus van elterjedőben a világon, lelkes természetbúvárok szűnni nem akaró érdeklődésének köszönhetően ma már a turizmus külön ágaként definiálhatjuk a geoturizmust. A Bakony és a Balaton vidéke számtalan párját ritkító geológiai látványossággal bír, ezért a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság célul tűzte ki a Bakony-Balaton Geopark létrehozását, mellyel csatlakozni kíván az Európai Geoparkok Hálózatához. A program keretében 2009. óta geotúra-vezetői képzések zajlanak a Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében. Így geotúrák alkalmával képzett geotúra-vezetők szakmai kalauzolása mellett ismerhetjük meg egy-egy terület geológiai, botanikai és kulturális értékeit.
Szerencsére településünkön - azaz Döbröntén - már van képzett vezetőnk, és a legközelebbi szakvezetéses túra


2011. április 24-én vasárnap délelőtt 10 órakor indul Döbröntéről, a Szarvasház elől.

A táv 10 km, időtartama 5 óra, részvételi díj: 500,-Ft. Túravezető: Czibula György. Előjelentkezés szükséges a szarvashaz@szarvashaz.hu email címen
A túra megnevezése:A Föld Napja alkalmából - Szent László pénze nyomában
A szakvezetéses túra a pénzérme alakú ősmaradványok, a nummuliteszek jegyében indul, miközben a túravezető ismerteti a terület geológiai és növénytani érdekességeit.

Jó kirándulást kívánok minden résztvevőnek!

A Szent László pénze legendáról a Wikipédia ír bővebben az alábbi linken:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C3%A1szl%C3%B3_p%C3%A9nze

2011. április 3., vasárnap

Macska a háztetőn

Rég jelentkeztem állatos bejegyzéssel, ezt szeretném pótolni....Cicáink - Macsó, a kandúr, és Bubu a nőstény cicus - szépen fejlődnek, mi több, Bubu úgy tűnik, vemhes, el van nehezülve, egész nap rendületlenül vernyog, követeli az adaqját - ami minimum kétszer több, mint egy átlagos macseké - szóval cicaáldás elé nézünk, a papát egyelőre nem ismerjük, majd az utódok külleme talán ad valami tájékoztatást róla...Macsó viszont kitüntetett figyelemmel, és sok arcnyalogatással kedvez Bubunak, ami nem feltétlenül jelenti az apaság elismerését. Annál inkább az azonos felségterületet, és az egymás melletti etetőedényeket, valamint a megosztott párnát a délelőtti szunyókálásnál.
Izgalommal várjuk a fejleményeket, valószínűleg nem tart már soká a várakozás...

És hogy lássátok Macsót, a "forró bádogtetőn", amint épp vadászik:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails