In memoriam...Leó

A sok munka közepette gyűlnek-gyűlnek a beírandók, kedves olvasóimmal a megosztani valók. Szép és jó témák, kedvesek és szomorúak is, mint ahogy az életünk is pereg, hol gyorsabban, hol lassabban, néha örömökkel, néha fájdalmakkal.
Leó elköltözött tőlünk. Az öröklétbe. Én legalábbis így hiszem.
Épp nem is olyan rég írtam róla egy tavaszi nagy-nagy kirándulása okán, amit 3 tüzelő kutyahölgyért tett meg, ő, aki már a sérült hátsó ízületeit is alig bírta mozgatni. Több, mint 16 évig volt hűséges kutyánk, jó barátunk. Nagyon sokat kaptunk tőle, és csak reménykedem, hogy ő is megkapta a neki járót. Nemcsak csontban, ennivalóban.
Hősies és bátor eb volt, a területét mindenekfelett őrizte, és utolsó csatáját is megvívta ezért örök ellenségével, Dömével. Tudván-tudta, hogy alul fog maradni. És mégis.
A képeken kívül álljon itt néhány gondolat, ami nagyon közel jár az enyémekhez, és talán jobban elmondják szeretetünket, érzéseinket róla, érte.

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.
Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény idevezet, Ádáz.
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

“Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)



Megjegyzések

  1. Mélységesen eggyüttérzek veletek.

    VálaszTörlés
  2. Hjajj....ez nagyon szomorú.:(

    VálaszTörlés
  3. Jaj. Nagyon szörnyű megválni egy szeretett állattól.

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom ki írta, de nagyon szép!
    Búcsúzom Leótól.

    Egy régi legenda szerint,


    ha egy kutya meghal, a túlvilág határán nyugalmat talál. Itt a Szivárvány hídon túl már nincs betegség, és ismeretlen a kín és a bánat. Az erdő szélén, a dombok lábánál rohangáló felhőtlen boldogságban élő kutyáknak már csak a régi társuk, a gazdájuk hiányzik. Aztán egy szép napon ismerős illatokat visz a szél…
    Az egyik kutya megáll, fülét hegyezi, majd hirtelen elszalad. És amikor észrevesz téged, látja, hogy te érkeztél, teste már reszket a vágytól, ahogy feléd rohan. Boldogan kapaszkodtok egymásba az örömteli újratalálkozásban, és te újra belenézhetsz a hűséget, mérhetetlen rajongást árasztó kutyaszemekbe. Együtt sétáltok át a Szivárvány hídon, és soha többé nem váltok már el egymástól.”


    Leó fuss, szaladj a csillagok közé! Ha felnézünk az égre és meglátjuk a legfényesebb csillagot, tudni fogjuk, hogy megérkeztél...

    VálaszTörlés
  5. Isten veled drága Leó!
    Együttérzek veled Zsuzsa, örök űr marad utánuk...
    A kutyáknak egy hibájuk van, rövid ideig élnek.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Zsuzsa!
    Nagyon sajnáljuk Leót!

    VálaszTörlés
  7. Szörnyű érzés látni a szemében a búcsúzást ....majd a kihunyó fényt. Szeretetben élt, ment el!

    VálaszTörlés
  8. Mindenkinek nagyon köszönöm a reagálását, együttérzését. Leó, még ha múlt időben beszélünk is róla, folyamatosan a jelenünkben marad:)))

    VálaszTörlés
  9. Kedves Zsuzsa!
    Tudom milyen erzesek kavarognak benned...En 1 hete temettem el edesapäm kutyäjät.Fel evet meg küzdött,de mindig kereste a "gazdäjät".:(
    Nagyon talälo ez a vers. Mikor olvastam ismet megsirattam...

    VálaszTörlés
  10. Sokat gondolunk rá! A napokban nézegettem a róla készült fotókat.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon sajnálom Leót. Neked pedig erőt kívánok és hogy szép emlékeket táplálj magadban még sokáig-örökké. A hozzászólásokkal is megríkattatok.
    (Nekünk is van kutyusunk)

    VálaszTörlés
  12. best regard from Belgium for Léo

    VálaszTörlés
  13. nekem is meg halt a kutyam nem gondoltam soha az eletembe hogy nagyon sokat fogok sirni utatana most is sirok amikor irok LINDA-nak hivtak es nagyon szerettuk egymast o egy CSALADTAG volt , nagyon sajnalom Leot !
    itt lathato az en kutyam:
    http://consilierspiritual.blogspot.com/2011/05/linda-un-sflet-special-din-viata-mea.html

    azota mar az univerzum kuldot egy masikat, no meg egy huncut kis cicat es most van ket kicsi leanykam !nagyon edesek !

    VálaszTörlés
  14. Sajnálom, tudom, hogy mit érzel. Nemrég veszítettük el a kutyusunkat, akit szintén Leónak hívtak. 15 évig élt velünk. Hiányzik!

    VálaszTörlés
  15. Már biztosan az örök vadászmezőket járja.. sajnálom..

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés