Boldog új esztendőt!

Boldog új esztendőt kívánok olvasóimnak, blogger társaimnak. Jó erőt, egészséget, derűt, bölcsességet!

"Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet! Új esztendő újat hozzon,régi jótól meg ne fosszon. Ki barát volt az maradjon, ki elindult az haladjon. BÚÉK!"(ismeretlen szerzőtől)

Boldog Karácsonyt!

Ezzel a Dsida Jenő verssel szeretnék minden kedves olvasómnak békességes, boldog Karácsonyt kívánni sok-sok szeretettel:

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Kolbásztöltés

Itt az ünnep-szezon, vendégeket várunk Karácsonyra, a két ünnep közt is, és Szilveszterre is! Úgy néz ki, nem tétlenkedhetünk, pihizhetünk, a jövőn gondolkodhatunk, ezt majd elraktározzuk a januári hidegekre:))
Nem tartunk disznót, viszont nagyon szeretjük a belőle készült húsokat, füstölt árut is. Az üzletek választékát, de még a kis vágóhidak kínálatát is végigkóstolva rájöttünk: ha finomat akarunk enni, akkor ne légy rest, csináld meg magad! Így megvettük a kolbásznak való húsféleséget, ügyelve rá, hogy kellőképpen húsos legyen, viszont mégiscsak tartalmazza azt a zsírmennyiséget, amit bendőnk elbír. Ezt nehéz lenne kilogrammra lefordítani, marad a páromban való rettenthetetlen hit, hogy a megfelelően húsos és zsíros apróhúst a legjobb helyről megvásárolja. (Nálunk a húsfélék vásárlása, úgymint disznó vagy marha az illető) a háziúr jogosultsága, sose csalódtunk benne, így nyugodtan rábízom.
Összefogva a szomszéddal, az előre lefűszerezett darált kolbászhúst, mely legalább 2 napot hideg helyen összeérett a fűszerekkel, egy nagy lélegzetvétellel és némi szilvapálinka legurítása után, áteresztettük a töltőgépen a citromos vízben áztatott vékonybélbe. Az én feladatom mindössze annyi volt, hogy tűvel néhány helyen megszurkáljam a gömbölyödő belet, és csinos tekercsbe rendezzem a kolbászhúst.
Szerencsénkre a bél teljesen rendben volt, nem szakadt, nem repedt, ami a kolbásztöltőnek aranyat ér!
Így kb. kétórai munkával betöltve volt a husi, s átvittük a szomszédba füstre. Az éger fűrészport mi biztosítottuk a füsthöz. Négy napig füstölődött a finomságunk, ma már a spájzom ékességei közé tartoznak a meglett kolbászcsodák, igaz, őrületes gyorsasággal fogynak!
Remélem, marad az évvégi vendégeknek is, amennyiben szeretnék majd megkóstolni őket!

Kreatív blogger-díj

Úgy látszik, ez a kedves díj nem bír kikopni a Bloggerből, mai napig nem tudni, ki a kiötlője, de terjed, mint egy vírus. Mint egy jó vírus , persze. Fertőz, de közben megörvendezteti azt, aki kapja, az én esetemben  már sokadszor, s úgy látszik, hiába hívtam fel a figyelmet arra, hogy köszönöm, nem kérek belőle, azért megtalált most is, Barbaráék jóvoltából. Természetesen köszönöm, s Barbaráék jóvoltából rábukkantam blogjukra, amit minden kedves olvasómnak, aki szereti a szép berendezésű otthonokat, lakberendezéssel kapcsolatos trendeket szívből ajánlom.
Most el kellene árulnom magamról 7 olyan dolgot, amit szívesen szétkürtölnék a nagyvilágnak, de hát több, mint egyéves "fennállásom" óta ugyan mit is mondhatnék még magamról....

- kisvárosi asszonyból lettem falusi vendéglátó
- olyan rövid a nap, mindenkinek annyi örömet adni, amennyit szeretne
- hobbim a kecskesajtkészítés és a kecsketejes szappangyártás növényi alapanyagokból
- ehhez a hobbihoz négylábú barátaim is vannak, akik mekegnek
- a többi állatbarátom ugyan nem mekeg, de nyihog, kotkodál, ugat, nyávog stb.
- azért vannak emberbarátaim is, s találtam néhányat az interneten keresztül is!
- amit a hobbimon kívül nagyon szeretek, az a főzőcskézés, és rendkívül örülök, ha ez vendégeimnek is örömére szolgál. És ez nem csupán szolgálati közlemény. Ez egy újabb örömforrás!


Kívánom minden kedves olvasómnak - akik vegyék úgy, hogy tovább küldtem nekik a Kreatív blogger-díjat -, hogy teljék annyi örömük a munkájukban, mint nekem, s ha a blogírásban érzik kiteljesedni magukat, akkor írjanak minél több szépet, jót magukról, főztjeikről, mindenki örömére. Hiszem, hogy az így átadott "boldogsághormonok" jobbá teszik a lelkeket, azét is, aki írja, s azét is, aki olvassa. Ámen.

Elveszett kecske

Telnek-múlnak a hideg téli napok, kecskéim is meglehetősen gömbölyödnek, gyönyörű vastag, puha bundát növesztettek, és szervezetük kezd átállni a másállapotra. Idén - jövőre? - téli hidegbe várjuk a gidák érkezését, remélem, nem lesz gond. Az infralámpa már elő van készítve, raktárban a meleg szalma, ropogós széna. Most ritkábban és rövidebb időre engedem csak ki őket a szénarácshoz, hogy azért némi mozgásuk meglegyen, hisz az istállóban sokat civakodnak, boxolják egymást unalmukban.
Pár napja, hóolvadás után az én kérődzőim nagyon vágyakozva tekintgettek a kerítésen túli világra, ahonnan néhol elővillant a fagyott fű zöldje. Tettem-vettem a dolgomat az udvaron, hisz rajtuk kívül még van kiről gondoskodnom:)), és hát kora délután vettem csak észre , amikor betereléshez készülődtem, hogy Tincső kecském nincs meg. Másfél órája hullott a hó, szépen betakarta a tájat, az udvart, s mivel Tincsőm hófehér, nem láttam sehol. Szólongattam, hívogattam, de csak nem jött elő. Benéztem a farakások közé, az abrakos helyiségbe - oda néha be szoktak keveredni, ha elfelejtem bezárni kulccsal. Na, de akkor nemcsak őt nem találnám, hanem összes többit se! A másik kettőt nagy nehezen behívtam az istállóba - nemigen akartak jönni a hiányzó harmadik nélkül. Azért a zabos vödör csörömpölése csodákra képes!
Tincsőt továbbra is hiába kerestem, nem került elő. Nagyon nekiszomorodtam, hisz nagyjából el tudtam képzelni a történteket...Tincső télen-nyáron előszeretettel ugorja át a kerítés nem túl magas léceit, főleg, ha mögötte zsenge zöld látszik. Márpedig most az olvadás hatására hívogatóbbnak tűnhetett a fűzöld a száraz szénánál. Nyáron Gitta is megtanulta ezt a mutatványt, egyedül Ibinek nem akaródzott ekkora erőfeszítést tenni, de hát ő már egy vénséges kecskeanyó, nem balerina...
Summa summárum, Tincső hosszú órákra eltűnt, s a korai sötétedés miatt abba is hagytam egy időre a keresését. Kapukat nyitva hagytam, hogy hazataláljon. A késő esti itatásnál vettem csak észre a sötétben fehéren világító bundáját, és úgy, de úgy megörültem a kujtorgónak!!!
E kalandos történet zárszavaként álljon itt Kányádi Sándor versecskéje a csavargó kecskéről:

Kányádi Sándor: Kecske   —   vers

Nem jött az este haza a kecske.
Hiába várta hiába leste
szegény gazdája, nem jött a restje.
Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve
kósza kecskéjét keresni kezdte.
Ide belesve, oda belesve,
itt is kereste ott is kereste,
de csak nem találta.
Kiment a határba.
Fekete volt az este,
fekete volt a kecske.
Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este.
Ha ott lett volna se találja.
Ború szállott a gazdára.
Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte.
S drága kecskéjét sajnálni kezdte:
drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske.
Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette!
Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda.
De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes,
közelebb lépett a kerthez
S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta
Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig.
Egész este a gazda oltványait nyeste.
Megállj kecske!– így a gazda.
Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett,
kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste
és a kecske sírt, mekegett egész este.

Ajándékok Karácsonyra - háztájiból

Apránként elkészülnek a Karácsonyra szánt csomagocskák, remélem idén is legalább annyi örömet szerzek velük családomban és barátainknál, mint tavaly. Igyekeztem másmilyen gasztro-csomagokat összeállítani, mint tavaly, s ezúton is köszönöm Nektek a sok-sok ötletet, amit oldalaitokon összegyűjtögettem, különösen Napmátkát emelném ki, akitől a magyaros fűszerolaj ötletét kaptam, de készülnek majd mézesek Moha oldaláról is, bár azt a művészi írókázást, amit ő tud, meg sem próbálom utánozni:))

A sütőtök-narancs lekvár ötletét Bódi Judit barátnőm adta, köszönet érte, nagyon fincsire sikeredett. Oldalán lovakról, lovas táboroztatásról olvashattok.

A kecsketejes natúr szappanok már évek óta repertoáron vannak. Idén szívecskés kiöntőformában készültek a körömvirágos-kecsketejes szappanok, egy kis méhviasszal dúsítva, édesnarancs illóolajjal gazdagítva. Karácsonyra talán már kiszáradnak annyira, hogy csomagolhatóak lesznek:

A szappanok celofánba lesznek csomagolva, raffiával átkötözve és készült hozzájuk felirat is:

Az asztalos műhelyből is kerül ki karácsonyi ajándék: ezt a sámlit kisgyermekek részére terveztük, s házilag bármilyen színre festhető, pácolható, vagy mesefigurák, rajzok kerülhetnek rá ügyes kezű anyukák jóvoltából:))

Jeges december - fotókkal, kutyákkal

Vannak napok, amikor az íráshoz nem, csak a fotózáshoz van kedvem. (Azért a hétvégi vendégforgalomról, főztjeimről és az adventi készülődésemről egy újabb posztban - vagy posztokban -  beszámolok ám:))
Ezek a fotók a hétvége, és vendégeim érkezése előtt készültek: zimankós, fagyos, jégvirágos napok voltak, nem úgy, mint a hétvége, ami csupa ragyogás, szikrázás, és csoda volt, megörvendeztetve az idelátogatókat!
Most lássuk az előzményeket:

Így kelt a nap minálunk:

Igazi fagyos reggel:

Didereg a kerítésünk is...

Bogi mintha jobban tűrné, ő már végignyalta a havat, ahogy a pofácskája elárulta...