2010. szeptember 26., vasárnap

Kirándulás a Somlóra

Ha szeptember, akkor szüret, ha szüret akkor mulatság is, és sok-sok helyen borvigadalom, e nemes nedű ünneplése, jókedv, kacagás, poharak koccintása, borok kóstolgatása.
A minap mi is hasonló élményekért indultunk neki a Somlónak, ami talán a legkisebb borvidéke Magyarországnak. (Bár újabban emlegetik a pannonhalmi-apátsági borvidéket is, mint legfiatalabbat)
Persze volt a kirándulásnak üzleti oka is, hisz egyrészt kapcsolatokat  keresgélünk vendéglátásunkhoz, illetve jó borokat esetleges borvacsorákhoz a falusi vendéglátásba, másrészt Feri legújabb portékájának - gyönyörű, antikolt kivitelezésű, luxus bortartóknak keresünk piacot. Erről majd egy későbbi posztban írok.
A Somló hegy lábánál mindjárt betértünk a Csordás-Fodor borházba, ahol kellemesen elidőzgettünk, Feri rizlinget, furmintot kóstolgatva, én maradtam a szőlőlénél. Érdemes a linkre rákattintani, mert egy nagyon szépen megkomponált borházba látogathatunk el virtuálisan.
Meglátogattuk a Tornai pincét is, ahol hipermodern üvegcsarnokos, körpanorámás kóstolóhelyen szürcsölgethettünk. Tényleg 21. századi, bár én szívem szerint maradok a pókhálós, kissé dohos, hordószagú pincéknél.
És akkor álljon itt egy idézet Hamvas Bélától, aki nagy kedvelője és értője volt a somlainak:

Ott, ahol a Bakony hegység lankái már síksággá szelídülnek és a Kisalföld lapálya kezdődik, a két táj határán emelkedik a Somló hegy magányos, csonka kúpja. A Somló igazi kincse a szőlő. A sajátos mikroklímájú, valamint különleges összetételű talaja miatt sajátos és egyedi a "hegy levének" íze és illata.
 
A somlói hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik. Éghajlata kiegyenlített, kontinentális. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár általában nem igazán forró, az ősz kellemesen meleg és hosszú. Az itt termett borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek, diszkrét illatúak, általában lassú fejlődésűek: hosszú ideig érnek és későn öregednek. Csak fehérbor-termő vidék. "Minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesedett, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt". (Hamvas Béla) 

Felbaktattunk a lejtőkön a legújabb építkezésig, a Kreinbacher birtokig. Itt valami csodálatos látvány fogadott a szépen gondozott tőkék közt, bár borús volt az idő, nem kedvezett túlságosan a fotózásnak, főleg normális nagylátószög nélkül. Azért idebiggyesztek egy-két képet, kedvcsinálónak:






Jól látszik, hogy az Uzsáról felhordott 3000 köbméter bazalttal erősítették meg a teraszokat, és a birtokra felvezető utakat , valamint a borház, kóstoló is ebből épült meg. Az építkezés még folyik, s remélhetőleg hamarosan többet is lehet majd hallani boraikról. Ahogy olvastam oldalukon, a hagyományos fajták mellett a syrah nevű kékszőlővel is próbálkoznak, és lesz majd pezsgőgyártás is...

2010. szeptember 25., szombat

Ha már ősz, akkor ő(s)zláb...gomba

Az idei év nem úgy alakul gombászás terén, ahogy szeretném. Pedig csúcs-szezon van, szinte egész évben, hisz az eső és a napsütés nagyon is kedvez a gombáknak.
Idén még nem is voltam gombászni. Ami gomba az asztalunkra került, azt szerencsés esetben barátainktól kaptuk, illetve piacon vásároltuk. A most bemutatandó őzlábat barátok szedték.
Szép nagy fejűek voltak, szinte adta magát a rántott gombafej variáció, ám mégis úgy döntöttem, hogy "párizsiasan" csinálom meg, és így a fejeket sűrű tojásos-lisztes masszába mártogattam és úgy sütöttem ki.
Ehhez mindössze 3-4 egész tojás, só, bors, és annyi lisztmennyiség, amitől annyira lesz csak híg , hogy a gombafejeket ne "húzza le", ne töredezzenek össze.
Köretnek sáfrányos rizst és tartármártást adtam:

2010. szeptember 21., kedd

Gombás táska

Ezzel a recepttel, illetve harapnivalóval készültem a kirándulásra. Szokás az asszonyok közt, hogy mindenki készít valami izgalmas sütit, és persze a buszon végigkínálgatjuk a társaságot, majd lehet licitálni, kié volt a legfinomabb. Receptek cserélődnek.
Említettem már, hogy nem vagyok túlságosan sem édesszájú, sem pedig édestészta készítő, különösen nem vagyok otthon a krémes dolgokban, tortákban. Persze készítek itthonra magunknak néha-néha, ilyenkor van is öröm a családban! De mutogatni nem valók az én sütijeim, többnyire elfogynak a tepsiből.
Ezért nem is kínoztam magam olyan produkció előállításával, amiben nem vagyok járatos. Hanem azért a kelt tésztáim, kenyereim már nem ebbe a kategóriába tartoznak! Ezt szemrebbenés nélkül állíthatom, így nem kis sikerre számítottam ezzel a gombás táskával, aminek az alapja egy kelt omlós tészta.
A hozzávalók az alábbiak:

50 dkg simaliszt
 25 dkg házi disznózsír
2 tojássárgája
2 dkg élesztő
2 dl tejföl
só, pici cukor

Az alapanyagokból  tésztát gyúrtam, majd  kinyújtottam és kb. 7-8 cm-es kockákra vágtam. Először egy kiskanál paradicsomszószt tettem a kockák közepére, majd következett a töltelék, ami maradék gombapaprikásból állt (Szegfűgombából. Szerintem a legfinomabb gombapaprikás). Reszelt kecskesajt és friss petrezselyem került még a batyuba, amiket átlósan összehajtogattam, majd felvert tojással megkentem, és a tetejére is szórtam a sajtból.
Előmelegített sütőben, 180 fokon 20 percig sütöttem.

Aki megkóstolta, mindenki dícsérte. Mindenesetre haza nem hoztam belőle egy darabot sem :))

2010. szeptember 18., szombat

Kirándul a falu II.

Két napja egyfolytában esik. Tiszta jó bokáig érő cupákban állatokat rendezni, azon gondolázni, kiengedjem-e őket ilyen időben, vagy etetgessem-itatgassam őket egész nap az istállóban és közben szedegessem alóluk a trágyát, természetesen sáros iszapban megközelítve őket. Bármit teszek, mindenhez vízhatlanba kell öltözni, a lakásból ki-bejövet átöltözni, levetkőzni, cipőt váltani, hogy a sarat a legkevésbé hordjam be a lakásba...Mert közben akad vendég is, aki be-betér a lakásomba pár szóért, kérdésért, útbaigazításért, egyebekért. Tehát ildomos legalább a közlekedő útvonalakat tisztán tartani, feltörölni...Hej, de szép a vidéki élet!
A kirándulás már csak emlékfoszlányokban létezik, s mivel akkor is hasonló időjárás volt - na jó, hosszabb-rövidebb időre kisütött azért a nap, nem úgy, mint most -, pár szóval és néhány képpel pontot tennék e poszt végére.
Ják után Szombathely volt porondon, ott is a valamikori Borostyánkőút régészeti feltárásait néztük meg szakavatott idegenvezetés kíséretében. (Kissé csepergő esőben). A történeti hátteret most is belinkelem a Wikipédiából, hisz ennél tömörebben én sem tudnám elmondani annak, aki még nem ismeri Sabaria történetét az ókortól.
Ami személyes élményem - és amit Ti is vártok tőlem előző kommentjeitekből következtetve - az igazából annyi, hogy iskolás éveim óta - amikor az osztálykirándulások unalmas múzeumlátogatásait szenvedtük -, már szinte mindig olyan szakavatott és élvezetes idegenvezetésekben van részem - mint most is -, hogy csak ámulok és bámulok. A fiatal levéltáros-történész idegenvezetőnk annyi szenvedéllyel, izgalmas sztorival mesélte el a Borostyánút történetét, hogy csak továbbítani tudom: ide érdemes eljönni!
A kőszegi Jurisics-vár megtekintése elmaradt a szakadó eső miatt, így csak buszos városnézésre került sor. Ezt nagyon sajnáltam, hisz Kőszeg az egyik kedvenc városom, még szintén az iskolás éveim óta...Gyönyörű belváros, apró, színes házikókkal, mint a mesében. Kanyargós, szűk mellékutcácskák, tiszta, rendezett városkép, amerre csak elhaladtunk. Ide még vissza kell jönnöm, ha csak magamban is...
Ebéd Cákon a Csikó Csárdában, kellemes környezetben, profi kiszolgálással. Tudom, hogy voltak, akik elégedetlenkedtek valami miatt, én azonban félig "vendéglátós" szemmel csak attól voltam elbűvölve, hogy milyen gyorsan, pedánsan lettünk kiszolgálva kb. 50-en, s rajtunk kívül még voltak a csárdában, nem is kevesen. A felszolgáló hölgy végig tudott mosolyogni és a megrendelteken kívül vidám arccal vette fel a plusz megrendeléseket is, a keze járt a söntésben, mint a motolla, szerintem, tudta és élvezte a dolgát. De mivel nem vagyunk egyformák, ezért volt, aki nem volt megelégedve a sör hőfokával, vagy egyebekkel, szóval ötven fő esetében nehéz is elvárni, hogy mindenkinek egyformán tetsszen minden. Én el voltam bűvölve, és élveztem, hogy most engem szolgálnak ki, és ezért nagyon-nagyon hálás voltam...
Ebéd után pinceszer cáki borosgazdánknál, s kell-e ennél méltóbb befejezés egy kellemes étkezésnek? Álljon itt néhány fotó:

A legalsó képen Ferencem látható, aki mindig pártfogásába veszi az épp láb alatt lévő állatkákat...
A kirándulásaink mindig tekézéssel érnek véget, ilyenkor kibéreljük a pápai tekepályát egy-két órára, és sporttal záródik a nap.
A folytatásban recept lesz, amin bemutatom gombás kiflimet. Ezzel készültem a kirándulásra...

2010. szeptember 12., vasárnap

Kirándul a falu

Az elmúlt hétvégén újból autóbuszos kirándulásra invitálta a felnőtt lakosságot az Önkormányzat vezetése. Az idén Ják - Szombathely -Kőszeg útvonal volt betervezve, rövid megállókkal, sétákkal.
Első megállónk Ják volt, ahol a világhírű templomot mutatta be a jáki főpap, aki csodás útikalauzunk volt. Pap létére nagyon is "világi" emberként viselkedett, adomákkal, viccekkel traktálta a társaságot, azonban nagy műveltségéről és emberségéről is példát tett. Igen vidám embernek ismertük meg, aki bokros teendői között - aznap még két csoport és két esküvő is várta - is szakított időt arra, hogy gannai egyháztörténetről, falutörténetünkről, kitelepítésekről csevegjünk vele. Kincsként őrizzük itthon, és hallgatjuk a Jáki templomban készült Zenei áhítatot, harangszót CD-ről. Álljon itt pár sor a falu és a templom történetéről a honlapjukról idemásolva:
  "Ahol a magyarsággal valami történt, vagy ahol a magyarság valami nagyot alkotott a földfelszínen, az lett a nevezetes hely. Így lett Ják a magyar köztudatban templomáról és apátságáról nevezetes hellyé. Mindenki tudja, hogy Jákon a XIII. századból való késői román stílű, kéttornyú templom van, amely a maga nemében Magyarországon páratlan." Valóban a templom tette igazán híressé Ják községet, amely az ország nyugati határszélén, Szombathelytől mintegy 14 km-re D-DNY irányban, a Sorok-patak kiszélesedett völgyében fekszik. Ez a vidék ősidők óta lakott hely, így rengeteg történelmi hagyományt rejt magába. Szombathely, az egykori római birodalom Savariája, a pannoniai kereszténységnek egyik kiemelkedő és virágzó centruma volt. A római korban e vidék történetét nagyban meghatározta az a borostyánkő út, amely Rómát a Balti-tengerrel kötötte össze, és ami Szombathelyen is keresztülhaladt. Ez az út a kereskedelemben betöltött szerepét a középkorban is megőrizte. Akkoriban ez volt az egyetlen olyan nemzetközi útvonala az országnak, amely az akkori fővárost, Székesfehérvárt, és olyan jelentős városokat, mint Buda és Esztergom nem érintett. A honfoglalás során a magyarok törzse talált itt magának végleges szállást. A XI. század elején pedig itt telepedett le az a Wasserburgi Wecellin nevű bajor lovag, aki Szent István feleségének, Gizella királynénak kíséretével érkezett Magyarországra. Itt nagy birtokot kapott, mint a királyi testőrség parancsnoka, és megalapította a Ják nemzetséget. Ettől a nemzetségtől kapta nevét Ják helység, amelyről okleveles adatok először 1221-ből maradtak fenn. Mivel a jáki bencés apátság alapítása épp ebben az időben történt, valószínű, hogy a monostor lehetett a település magja, amely körül a falu kialakult. Ják egyben nemzetségi birtokközpont is volt. Ezt bizonyítja a máig meglévő, sugarasan létrejött úthálózat, amelyből még a mai napig is jól kivehető az egykori gazdasági vonzáskörzet. A község legkiemelkedőbb, Európa hírű műemléke az a gyönyörű román kori templom, amely a település központjában, egy fennsíkon áll. Az egykori bencés apátsági templomot Szent György lovag és vértanú tiszteletére szentelték fel a XIII. század közepén. A templomhoz monostor is tartozott. "A monostor mellé tapadt, a gazdasági épületekből, majorból és a cselédlakásokból álló falu. Településföldrajzi szempontból tehát Ják jellegét a monostor uradalmi gazdaságának berendezkedése adta meg."
Fotók is készültek e csodás építményről:

A templomlátogatás után még egy rövid sétát tettünk a faluban, ahol engem természetesen elsősorban a falusi szálláshelyek érdekeltek, és le is fotóztam egy kellemes megjelenésűt:

Folytatása következik...

2010. szeptember 11., szombat

Kulturális Örökség Napjai - "A felemelő század -Nemzeti styl"

 E címen programsorozat fut az országban, amihez a Bakonyalja Barátai Egyesület is csatlakozott az alábbi programokkal szeptember 18-19-i időpontokban.
Erre a hétvégére a meteorológia már jó időt, igazi őszi vénasszonyok nyarát ígér, és aki kirándulni, túrázni akar családjával, netán szívesen résztvenne ezeken a programokon a Bakonyban, a Bodzás Vendégháznak még van szabad szálláshelye erre az időpontra.
Szüret ideje is van, ezért érdeklődés esetén borvacsorával készülhetünk kedves vendégeinknek, akik szívesen megkóstolnák a Somló híres borait, a juhfarkot, a furmintot, vagy a hárslevelűt!
Fenti programról bővebbet az alábbiakban adok közre a döbröntei Szarvasház honlapjáról:

Kulturális Örökség Napjai - programhelyszínek a Bakonyalján

2010. szeptember 18-19-én zajlanak a Kulturális örökség Napjai „A Felemelő Század - Nemzeti Styl” mottóval. A programsorozathoz a Bakonyalja Barátai Egyesület idén már három helyszínnel is csatlakozik. A Kulturális örökségvédelmi Hivatal által szervezett programot az Európa Tanács Indította 1984-ben, fővédnöke Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök.

Egyesületünk programjai:

Bakonyjákói séta
Szeptember 18. szombat és 19. vasárnap 14.00-15.30. Találkozó a Forrás Vendégháznál (Bakonyjákó, Arany J. u. 2.), mindkét nap 14.00-kor.

Szarvaskői Túra
Szeptember 18. szombat és 19. vasárnap 11.00-12.30. Találkozó a Szarvasháznál (Döbrönte, Fő u. 31.), mindkét nap 11.00-kor.

Gannai séta
Szeptember 18. szombat és 19. vasárnap 9.00-11.00. Találkozó az Esterházy-mauzóleumnál, minden nap 9.00-kor.

A felkeresett értékek részletes leírásai itt találhatók.
Az országos rendezvény honlapja: www.oroksegnapok.hu
Vissza...

~ Szarvasház ~ Turistaház és oktatóközpont

2010. szeptember 8., szerda

Márai-idézet az előző bejegyzéshez

A fafaragáson látható Márai-idézet a Füves-könyvből származik, és mivel a képen alig olvasható, emitt megosztom veletek is e bölcsességet:


A világról
És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Laocénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.

Ugye, milyen gyönyörű?

2010. szeptember 7., kedd

A világ Gannái

Jó pár évvel ezelőtt a faluban többeknek -de legfőképpen a német nemzetiségi önkormányzat vezetőjének - jutott eszébe, hogy térképezzük fel a világ Gannáit, keressük meg a világháló segítségével névrokonainkat. Az ötletet lázas kutakodás követte, s az immár összeállt listához kiszámításra került a távoli Gannák tőlünk mért távolsága is.  Hát bizony Ganna helység a világ legszegényebb országaiban található zömmel, így Banglades, Etiópia, Pápua-Új Guinea is büszkélkedik Gannával, de Milánó mellett nem messze, Olaszországban is van "testvértelepülés". Jó, ez nem tartozik a szegény államok közé...
Ezután újabb ötlet látott napvilágot: örökítsük meg az örökkévalóságnak e felfedezésünket, faragjuk fába a világ Gannáit! A terv megvalósítása műhelyünkben öltött formát, asztalos, fafaragó és képzőművész egyetemi hallgató közreműködésével. (Ha valakit kihagytam volna, lehet reklamálni, szerencsére a Bloggeren keresztül könnyen beszúrható utólag is a kifelejtett alkotász).
Márai idézet került a lábazatba, nagyon találóan. A képeken a "remeket" láthatjátok, már kicsit kopottan:

Ha kíváncsiak vagytok e bakonyi település eredetére, ahol Esterházyak, Himfyek éltek a ködös múltban, -emléküket a mauzóleum kriptája őrzi-, annak ajánlom olvasgatásra Molnár Attila cikkét 2008-ból: http://www.baedecker.hu/docs/travelbook/dobrente_explorer_200806.pdf
Ez a cikk megjelent az Explorerben is, vendégeim ezt olvashatják nálam a Bodzás nappalijában a kandalló előtt...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails