2010. június 18., péntek

Egy régi fényképről...

Szinte minden vendégem megkérdezi, kiket ábrázol a Bodzás konyhaszekrényén található fotó.
Nos, ez egy nagyon hosszú történet lenne - meg is érdemelné, hogy könyv alakban jelenjen meg :) -, most azonban megpróbálom emészthető, bloghosszúságú történetben leírni.
Jóska bácsi és Mári néni - sajnos, már egyikük sem él - valamikori nagyon kedves szomszédaink voltak Gannán. Úgy is mondhatnánk, hogy ők vezettek be minket a falusi lét és élet sok-sok apró, kisebb-nagyobb rejtelmeibe. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy városi emberek lévén, nászajándékpénzünkből vettük meg Jóska bácsiék mellett azt a tíz éve lakatlan romhalmazt, ami ma a Bodzás. A felújítás nekik is jól jött, hisz házunk hátsó fala be volt dőlve a krumpliföldjükre, lukas is volt, gazos is volt a telek, szóval a hétvégi munkálkodásainknak örültek is, segítettek is.
Sváb emberek lévén, nemigen barátkoztak, nekünk kellett közeledni. És az évek alatt a szűkszavú ember feloldódott, olyannyira, hogy később borozgatás mellett egész élettörténetüket megismerhettük. Fiatalkorukat, a háborút, a kétszeri kitelepítést, a téeszesítést. Házukba a fürdőszoba ugyan ki volt alakítva, de régi szokásukat, a lavórban való mosdást nem hagyták el. A konyhában volt ugyan vezetékes víz, de a mosogató alatt vödörben gyűlt a szennyvíz, amit locsolásra felhasznált Mári néni.
Én még olyan patyolat baromfiudvart nem láttam, mint az övék. Én is igyekszem, de Mári néni kezéből a seprű nem tudott kiesni. Sose léptem tyúktrágyába, amikor végigvezetett birodalmán. Amúgy jó ideig kacsái is voltak, az ő ürülékük pedig legendás. Többek között ezért nem enged a párom kacsát, libát tartani...
Előttünk sok-sok éve teheneket is tartott Jóska bá, a mi kiköltözésünkkor már csak nyulai voltak leadásra. Az ő szlogenje volt, hogy hogyan vészelték át a háborút, a beszolgáltatásokat." Hát úgy, hogy a nyúl megette a füvet, mi meg megettük a nyulat".
Hányszor szörnyűlködött a jó öreg, amikor meglátta, hogy mivel etetjük a kutyáinkat.
- " Feriii... - Mindig így mondta, jó sok hosszú ível. - Mi az ilyen mócsingot nem a kutyának adjuk, hanem a bendőnknek. - és csak csóválta a fejét a világ fordulásán.
Úgy adódott, hogy sokáig a tereprendezéshez nem volt fűnyírónk, kaszával estünk neki a dzsumbujnak. Tőle láttam a kasza helyes fogását - persze ma sem tudom olyan akkurátusan csinálni, ahogy ő mutatta -, a kaszámat mindig vele éleztettem. A kaszakő hozzá volt nőve, egy tarsolyban mindig magán hordta. Azt látnotok kellett volna, hogy nézett ki náluk a gyep. Fűnyíró olyan centis felületet nem tud csinálni, amilyet Jóska bá a kaszájával. És ez nem vicc, ez nem az emlék feltupírozása. "Zsúúúzsi, lassan a kaszával." Mutatta mennyire dőljek bele, mekkora szögben lendítsem a kaszát.
Sok-sok óra beszélgetés, és poharazgatás szépítette a szomszédségot. A falubeliektől gyakran hallottuk, hogy Ballóéknak nem volt még jó szomszédjuk, Jóska bá minden valamikori szomszédjával haragban volt. Úgy látszik, mi kivétel voltunk. Talán, hogy gyüttmentnek számítottunk, vagy már túl öregek voltak a haragoskodáshoz. Azonkívül sokmindenben segítségükre tudtunk lenni, hiszen már tényleg öregek voltak. Sokmindent meghoztunk nekik Pápáról, gyógyszert kiváltottunk, volt, hogy kórházba-rendelőbe vittük őket.
Igazi jó szomszédaink voltak, perlekedős voltuk ellenére is jól kijöttünk velük. Igen, mondhatom, hogy szerettem őket, és hiányoznak. Örülök, hogy ez a kép elkészült róluk, őrzöm is féltve, házuk mostani tulajdonosának oda nem adnám, pedig kérte már többször is.
A fotózás esemény volt életükben. Mári néni és Jóska bácsi is sokáig öltözködött, frizurát igazított, arckifejezésük, mosolyuk egész lényüket megmutatja.
Szeretem ezt a képet.

2010. június 11., péntek

Kence és bőrradír kecsketejjel, házilag

Évek óta magam kutyulom az arcomra, kezemre kerülő "kenőcsöket". Már nem hiányoznak a bolti illatos, krémes kenceficék, amiknek évtizedekig rabja voltam.
Nem mondhatom, hogy kiütést kaptam tőlük. Azt sem, hogy elrémisztettek a bennük található testidegen anyagok, néha mérgek. Egész egyszerűen fantasztikus örömömet leltem a természetes anyagok felfedezésében, gyűjtésében és feldolgozásában. Tehát át tudtam állítani az agyamban azt a kódot, hogy nem vagyok divatos, ha nem a legdrágább, netán a közvetítökön keresztül hozzáférhető egyedi kozmetikumokat használom.
Mindennél többet jelentett számomra, hogy a küllemében, tapintásában egészen más jellegű "terméknek" tudtam az alapanyagait, hisz jórészt magam állítottam elő őket, amit meg mégsem, az is legjobb tudomásommal kiváló alapanyagnak minősül.
Tehát lássuk legújabb kencém összetevőit:

3 rész zabliszt
1 rész étkezési kukoricakeményítő
4 rész növényi lé (zöldség, gyümölcs, gyógynövény)
vagy ugyanennyi kecsketej (termizálva)
1-2 csepp citromlé
1 rész méz
10-15 csepp jojobaolaj

Az egészet alaposan összekeverjük (a valódi krémeknél hígabb lesz, ezen a lisztmennyiség növelésével lehet segíteni)
Akkor ajánlom, ha meg tudtok barátkozni azzal, hogy a felkenés után a lisztszemcséket le kell dörgölnötök a bőrötökről. Magyarán, alapvetően más jellegű krémről van szó, mint a megszokott. Azonban ennek is van egy jó oldala, a liszttel együtt az elhalt hámsejtek is távoznak, így a friss gyümölcsös-gyógynövényes vagy kecsketejes vitaminbomba azonnal fel tud szívódni. Sőt. Mondok még valamit. Ugyan a krémet eleve tiszta bőrre keni fel az ember, azonban a krém felszívódása után újabb mosakodást kíván a bőröd, hisz kissé ragacsos lesz. Na, ezután fogod azt érezni, hogy kicserélték a bőrödet.
És íme, az "elrettentő" példa, ahogy ez a csodakence a valóságban kinéz (lehet mosolyogni, ám kipróbálás után a mosoly is üdébb lesz!)

A krémet hűtőben, lefedve kell tárolni, és egy hónapon belül felhasználni.

2010. június 9., szerda

Végre itt a nyár!

És ráadásul a Bodzás Vendégház szabad a hétvégén!
Gyertek, és nézzetek körül Gannán, valamint Pápa is várja az idelátogatókat, hisz ezen a hétvégén lesz a Nemzetek Együttes Játékai, 20. alkalommal. Sok-sok program kisgyerekeseknek, felnőtteknek, kukkants be Pápa város honlapjára több információért!
Pancsolóval és sok-sok kerti játékkal, bográcsozási lehetőséggel várjuk kedves vendégeinket, most last minute akcióval! A későn ébredők is nagyon kellemes árakkal találkozhatnak nálunk, érdemes minket választani erre a hétvégére, de a következő is tartogat meglepetéseket, úgyhogy várok minden kikapcsolódni, felfrissülni vágyó családot! A Bodzás Vendégház honlapján minden kérdésedre választ talász. Keress és hívj minket, szerintem egy nagyon kellemes hétvégére van kilátás.  "Sülnek" a kecskesajtok, a krémesek és az érettebbek is, van még bodzaszörp, és jófajta somlói és szentgyörgyhegyi boraink várják a szomjúhozókat!
A lenti képen éppen a gannai "Cabrales" csöpög, vegyesen kecske- és tehéntejjel, az ízesítését még megálmodom. (Jobban utánanéztem a Cabralesnek, szóval az egy kékpenészes spanyol sajt, tehát ez mégsem az...:( Amúgy ez is tehén- és kecsketej keveréke, de csak ennyi a hasonlóság.)


Fogyasztható azonban krémsajtom, amit fokhagymás-kapros ízesítéssel láttam el, és már háromnak híja van...

2010. június 7., hétfő

Ajándék Felhőlánytól

Még nincs egy éve, hogy bloghíreket adok házunktájáról, de már második alkalommal neveztem be nyereményjátékra, ahol nyertem is. Legutoljára Felhőlány 1 éves fennállására kommenteltem a blogjába, ahol e pár sorral egy kedves sütemény-kiszúró boldog tulajdonosa lehettem.
Kedves Felhőlány! Azon túl, hogy megköszönöm e kedves felajánlást, és a csomag postázását, valamint gratulálok a blog fennállásának évfordulójához, írj pár sort Juditról is, aki elkészítette e nem mindennapi kerámia-sütemény-szerszámokat! Biztos neki sem árt egy kis reklám, hisz oly gyönyörű, míves holmikat gyártott!
Nem vagyok nagy sütemény-gyártó (ez blogomból is kiderül), de szívesen készítek kelttésztákat, pogácsákat. Amennyiben a kiszúrót ezeken a területeken is tudom hasznosítani, azonnal hírt adok róla!
Most pedig lássátok a csomag kibontásának izgalmát fotók kíséretében:

2010. június 4., péntek

Bográcsozás a Bodzásban

Az elmúlt hétvégén - szerencsére akkor még közel kifogástalan idő volt - bográcsozásra vártunk vendégházunk udvarára 12 főt. Az idén ez volt az első ilyen rendezvényünk, s mindenképpen szeretnénk a folytatást, hisz pörköltben, gulyásban nagyon "otthon vagyunk",  párom csodás főzőtehetségének köszönhetően.:))
Mivel most külföldi vendégeket vártunk, ezért a magyar "gulasch" volt megrendelve, de persze ennek is egy kemény marhapörkölt alapot csináltunk. (Értsd alatta: iszonyú mennyiségű hagymával sűrűre főzött marhanyaka, s bele minden földi jó, sajnos, a teljes recept nem publikus...:)) Ettől Bodzás-pörkölt a Bodzás-pörkölt...
Annyit azért még elárulhatok, hogy a gulyás semmiképpen sem olajjal készül, ebbe bizony oda kell tenni a lehetőleg házilag kisütött disznózsírt. A gyári zsírok közt kevés jó minőségűvel találkozom, ezért ha csak tehetem - és épp nincs saját kisütésű zsírom - a piacon található kishentesnél találok még úgy-ahogy fogyasztható zsírt.
Nem célja ennek a posztnak a gulyás-recept leírása, inkább az előkészületekről, ténykedésünkről, vendégvárásunkról  mutatok egy-két fotót.

Házi kenyér készült háromféle lisztből (BL80, rétesliszt, teljeskiőrlésű rozsliszt), tojáskrém, valamint italféleségekből szentgyörgyhegyi rizling, házipálinka, és bodzaszörp várta a vendégeket.

2010. június 2., szerda

Bakonyi kecskepásztor-leves

Hát mit csinál az ember lánya ebben a napok óta tartó esős időben? Tésztát gyúr a szebb napokra, főz és csinálja azt, amit napsütésben is. Csak kevesebb kedvvel, lendülettel.
Bevallom, az étel elnevezése teljesen a saját szüleményem, úgyhogy bocsánat, de engedéllyel kérem sokszorosítani. Ez is a júniusi borongó szüleménye. Mellesleg fűtök is.
Ez a kellemes egytálétel tartalmaz minden földi jót, mi ilyenkor fellelhető. (Ugyebár, a frisset elverte a jég, az új meg amúgy is zsengécske még, tehát marad a tavalyi)
Nem írok klasszikus receptet, hisz ez az étek teljesen kreatív!
Tartalmaz kecskétől elmentett káposztát - és ebben a receptben ezen van a hangsúly -, mindenféle zöldséget: úgymint sárgarépa, fehérrépa, zeller, és mivel bakonyi: az elmaradhatatlan GOMBA. Most épp szegfűgomba, hisz az időjárás nagyon kedvez neki.
Én felhasználtam az újhagymaszárakat is, és sok-sok fokhagymát.
És füstölt lapockát.
Szóval, aki kicsit is fogékony a sűrű leveskészítés fortélyai iránt, annak nem okoz különösebb fejtörést, hogy ez az étek hogyan is készülhetett. (Akinek mégis, az írjon egy mailt.)
Fűszerek a kedvenceim kerültek bele: kömény, borsika, lestyán, kapor.
A tetejére dísznek friss petrezselyemzöld, ami a képen már nem igazán látszik, hisz a fotó bőven az első kavargatás után készült.
A sűrítésről még nem is beszéltem: tejszín tojássárgájával elkeverve!
Ma pirítóst adtam mellé, de várom a jobbnál-jobb ötleteket!

2010. június 1., kedd

Nyuszisimogató

Vendégeink - és a többi falubeli vendégház gyermekeinek is kedvenc időtöltése a portánkon található állatsimogató, azon belül is kivételezett figyelmet kapnak a nyuszik. Főleg most, amikor többféle korosztály is megtalálható közöttük: az anyákon, baknyúlon kívül a még fészekben lévő újszülöttek és a két-háromhónapos süldőállomány képezik a szaporulatot.
A négy-ötéves gyermekkorosztály órákat el tud tölteni a ketrecek körül, az állatok etetgetésével. Közben tanulják a nyúl étrendjét, s nincs nap, hogy ne répával, vagy káposztalevéllel a kezükben jöjjenek nyuszit nézegetni. Megmutogattam nekik az udvarunkban található nyuszicsemegéket, úgymint a pitypanglevelet, a vadsóskát, az útifüvet, tyúkhúrt.
A fotók a bambinik érkezése előtt készültek, akkor még gyönyörű napsütéses időben:

A háttérben Bogi settenkedik, aki nemigen tudja titkolni izgalmát, ha nyulat lát, s isten őrizz', hogy egy is véletlenül ketrecen kívül kerüljön. A minap is, amikor este összeszedtem az apróságokat, a kosárkából egy kipottyant, hát Bogi azonnal "felsegítette". Nem volt a kicsin semmi külsérelmi nyom, a stressztől azonban kimúlt. Bogi nem igazán értette, miért kapta a szidalmat.
És itt is Bogi: őrzi a "nyájat"!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails