2010. április 26., hétfő

Alpesi hegyi pásztorok levese

Az alábbi leveshez az ötletet ismét Lajos Mari adta - nagy kedvenceim a főztjei -, és a kérdés, amiért a receptes füzethez nyúltam: mit kezdjek maradék sajtjaimmal? A guriga sajtok maradéka szépen összegyűlt a hűtőmben, de még túl gusztusosak voltak ahhoz, hogy állatok elé vessem őket.
Erre a receptre azonnal felcsillant a szemem, hisz megpróbálok minél több étket kipróbálni és megfőzni kecskesajtjaimból, hogy ha beválnak, esetleg vendégeimnek is ki tudjam őket ajánlani. Ez a leves mindenképpen ilyen!
A hozzávalók:

1,5 l tej
30 dkg aromás sajt (nálam kecskéből, de cheddar, kaskaval is tökéletes)
20 dkg erdei gomba (saját kezűleg gyűjtött és szárított vargánya)
1 fej fokhagyma
1 csipet cseresznyepaprika
bazsalikom, só, bors, petrezselyem

Előző nap a sajtot ujjnyi vastagra tördeltem, és leöntöttem annyi tejjel, ami ellepte. Hűtőbe vele!
Másnap ezt a lét tűzre vetjük, apróra vagdalt erdei gombával és a fűszerekkel megbolondítjuk, és LASSÚ TŰZÖN, állandóan kevergetve - a sajt oda ne kozmáljon, mert akkor keserű lesz! - a gomba puhulásáig, kb 10 percig főzzük. A főzés befejezése előtt tesszük a leveshez a zúzott fokhagymát.
Tetejét tálaláskor friss petrezselyemmel ildomos megszórni.
Forrón a legjobb, friss barnakenyér dukál hozzá.

2010. április 18., vasárnap

Bogár

Mindig voltak, s remélem, mindig lesznek is kutyáink. Sosem pénzért vásároltuk őket, de amelyik betévedt hozzánk és gazdájául választott minket, azoknak megpróbáltunk jó vigyázói lenni. És persze kaptunk is kutyusokat, és voltak olyanok is, akiknek az utolsó mentsvárai lettünk, mert a biztos pusztulás várt volna rájuk.
Azonban élethosszig - azaz végelgyengülésig mindössze két-három kutyánk volt, és a még élő Leó is közéjük tartozik, aki már tényleg nagyon öreg, eléggé süketecske is, és bizony már a nap nagy részét átalussza. Persze éber állapotában terel, hisz az ő ereiben is pásztorvér csordogál, csakúgy, mint legújabb szerzeményünkben, Bogárban.

Bogi szuka, és mindössze kilenc hónapos, állítólag ő is puli. A közeli birkanyájból szereztük el, mivel állítólag nem terel, és bizony ilyen helyeken munkakutyára van szükség, nem ölebre. Azonban Bogi korántsem öleb, és egy-két nap alatt, míg kitanulta a birtokot és megismerkedett mindenkivel, szépen elkezdte hallatni a hangját. Kicsit félve tereli a lovakat, és sokszor a hátam mögé bújik, de határozott fejlődés látszik a viselkedésén. A kecskékkel viszont nem barátkozott meg: Tincső, aki a gidáit látja veszélyben Bogi személyében, kifejezetten támadja és ökleli. Szegény Bogi nem győz menekülni a kecskeudvarból, s hívásomra is csak többedszerre hajlandó átmenni közéjük, akkor is tisztes távolból kerüli őket.
Az első éjszaka visszaszökött Bogi a juhhodályba. Reggel a szakadó esőben felautóztam érte, és boldog farokcsóválással ugrott az autómba. Aznap megsúgtam neki, hogy jobban teszi, ha többet nem szökdös el, mert többé nem megyek érte, s láss csodát: Bogi megértette, s azóta nem tágít mellőlem, az éjszakát a küszöbön tölti és reggelente boldog ugrálással fogad.
Energiája határtalan, mozgása csodás. Ha megnő a puliszőre, szerintem istenien fog kinézni, ahogy száguldozik az udvarban!
Mindenesetre az erkélyládára felugrálásról még nem tudtam leszoktatni, s előszeretettel pihizik a muskátlitartókban. Csak azt nem tudom, mi lesz a leendő virágaimmal?

2010. április 15., csütörtök

Határon túli falusi vendéglátók

A noszlopi Lucullus Fogadó és Vendégházzal a februári Kocsonya-parádé megrendezése óta szép "szakmai" kapcsolatot ápolgatva, az utóbbi hetekben kétszer is vendégül láthattam határainkon túlról érkező vendéglátókat a Bodzásban, illetve házamban.
Szabó Péter fogadós vezetésével először kárpátaljai, majd két héttel később erdélyi falusi vendéglátósok keresték fel Gannát, és az Esterházy mauzóleum meglátogatása után betértek szerény hajlékunkba.
Mindkét esetben a tapasztalatcsere legfontosabb kérdései a házbelső kialakítása és a különböző szolgáltatások nyújtása volt. A legtöbb kérdést én is a főzés-étkeztetés témakörből kaptam. Hogy zajlik az étkeztetés (nálam házhozszállítással, fóliázva), mik a reggeli illetve a meleg étel alapanyagai? Elmondtam, hogy amennyire lehetséges, igyekszem teljesen háztáji, illetve helybeli alapanyagokkal dolgozni, nálam nincs bevásárlóközpontos hús és zöldség sem. Mindent persze én sem tudok kiiktatni. A reggeli  pékáru mindig frissen készül konyhámban, a lekvárok saját eltevésből származnak, csakúgy mint sajtjaim. Tojás is mindig frissen áll rendelkezésemre, s aminek a városi vendégeim nagyon örülnek, hogy tyúkocskáim a nap nagy részét kapirgálással töltik a zöldben.
Az eszmecsere elégedett borozgatással záródott, és töpörtyűs pogácsámból, valamint érett kecskesajtomból sem maradt egy falat sem.
Mivel én voltam a háziasszony, így fotó csak a Vendégkönyvembe bekerült bejegyzésekről készült:

Kicsit tudósítás-ízű ez a bejegyzés, de hát annak is szántam :))

2010. április 7., szerda

Szaporulat

Ma ugyan lovakról akartam írni, de Tincső beelőzött, és két kisgidát pottyantott az udvaron, úgyhogy szeretném bemutatni őket, és nagyon-nagyon boldog vagyok, mert kicsit féltem tőle, hogy Tincsőről is bebizonyosodik valami allűr - olyasmi, hogy nem lehet "gyereke", hisz őt is azzal a bizonyos bajor tenyészbakkal kaptuk ajándékba - tudjátok, aki nem tudott gidákat csinálni a kecskelányaimnak - és hát volt némi fenntartásom, még a saját szememnek se nagyon akartam hinni, amikor úgy tíz napja a tőgyét megnövekedni láttam. De hát a természet nem téved, Tincsőkém boldog anya, és pár órás intenzív nyalogatás után olyan fényesre vikszolta a kicsiket, hogy a napra lehet nézni, de rájuk alig :)) Egyikük bakocska, másikuk gödölye: gyönyörű ikerpár!

2010. április 4., vasárnap

Húsvéti finomságok

Minden kedves Olvasómnak ezúton szeretnék kellemes Húsvéti ünnepeket, jó locsolkodást és megtisztulást, új erőre ébredést kívánni a következő képekkel és mivel nálam most munkanapok vannak, így a falusi vendéglátásom húsvéti reggelijének és vajas pogácsa-tekercsének receptjével szeretnék kedveskedni:

Vajas pogácsa-tekercs hozzávalói:

60 dkg liszt
5 dl langyos tej
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál só
2 evőkanál cukor
1 dl étolaj

A belsejébe:

20 dkg puha margarin
2 tojássárgája

A kenéshez:

1 tojás
1 evőkanál tejföl

A hozzávalókból négy cipót gyúrtam, egyenként vékonyra nyújtottam, s a puha margarint - amibe mixerrel elkevertem 2 tojássárgáját - rákentem a tésztákra. Piskótaszerűen feltekertem, és szeletekre vágtam, tepsibe helyeztem. Itt hagytam még vagy 20 percet kelni, épp csak annyit, hogy a sütő 200 fokra felmelegedjen. A tetejét tojással elkevert tejföllel kenegettem és reszelt sajttal megszórtam. Kb. 35 perc alatt sült világos aranyszínűre. Hát mit mondjak: óriási sikere volt, kapkodnom kellett a fotoapparátot, hogy legyen időm megörökíteni az utókornak :)
Egyébként csináltam egy olyan változatát is, ahol a tésztát nem vajkrémmel, hanem darált sonkakrémmel töltöttem és tekertem fel. A töltelékek száma végtelen lehet, csak a fantáziánk győzze!

És íme a NYÚL!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails