2010. március 31., szerda

Víz Világnapja 2010.

Az elmúlt hétvégén víz világnapi geotúrán vettem részt, amit a döbröntei BAB szervezett (Bakonyalja Barátai), melynek én is tagja vagyok, a tapolcafői vízerek illetve az itt működő vízmű bemutatására. Ez a víznyerőhely látja el Pápát és környékét szinte ásványvíz minőségű ivóvízzel, és az innen eredő karsztvizeknek köszönhető a pápai Termálfürdő létrejötte is, aminek vizét nemrég gyógyvízzé minősítették.
A geotúra szakmai anyagát Róka József geológus hallgató állította össze, melyről egy hosszabb lélegzetű tanulmány olvasható a mellékelt linken, amely bemutatja a Bakonyalja földtani és víztani ismereteit is.
A geotúra egy viszonylag új fogalom kis hazánkban és a köré szerveződött turisztikai útvonalak, látványosságok bemutatása egy új színfoltja lehet a hazai turisztikának. Magába foglalja a bejárt útvonal geológiai, ásványtani, fauna-flóravilágát és kulturális örökségeit is. A döbröntei BAB-szervezet képviseletében szerencsére két képzett geotúra-vezető is rendelkezésére áll a leendő túracsoportoknak, melyek elhelyezéséről a döbröntei Szarvasház - turistaház kategória - illetve a gannai Bodzás vagy Körte Porta vendégház ( háromnapraforgós falusi szálláshelyek - gondoskodnak.
A mellékelt képek a bejárt útvonalat mutatják be:

2010. március 30., kedd

Kecsketejes szappannyeremény Chiarától!

Az elmúlt hetekben Chiara játékra hívta olvasóit, amiben kecsketejes szappannyereményt ígért a nyertesnek. Ehhez mindössze egy kommentet kellett ejteni a blogján, amit meg is tettem, hisz nem tudok ellenállni a kézműves szappanoknak!
És láss csodát: én, aki sosem nyertem még tárgyi ajándékot nyereményjátékon, most Fortuna kegyéből hozzájuthattam ehhez a kedves ajándékhoz, amit nagyon köszönök Chiarának!
Szép húsvétot és sok vásárlót kívánok, Chiara!

2010. március 23., kedd

Új bútordarab tyúkjaimnak

Egy régebbi bejegyzésemben írtam arról, hogy tyúkjaim tojásaiért esetenként be kell bolyonganom a tyúkudvartól elkezdve a kecskeistállóig, sőt a mai napig a lóistállók feletti padlásteret is. Ez jó móka, azonban időnként fárasztó is tud lenni, amikor ezer más dolga is lenne az emberfiának. Ehhez a régebbi bejegyzéshez gm küldött a kommentjében egy profi tyúkól-mintát, sukár kis tojatóládával felszerelve! Hú, ez annyira, de annyira megtetszett, hogy furmányos előkészületek után egy arra alkalmas pillanatban és körítéssel bemutattam páromnak, kellőképpen felcsigázva az ő érdeklődését is. Így aztán röpke másfél hónap leforgása alatt szabadidejében - alig van! - megcsinálta nekem, illetve tyúkjaimnak ezt a csodaólat.
Egyelőre ismerkednek vele a tyúkocskák, de a mai napon megszületett bele az első produktum! Jó vastagon bealmoltam nekik, hintettem  egy kis kukoricát bele - végtére is valahogy el kellett érnem, hogy valamiért felbandukoljanak a lépcsőn...Mindegyik tojatóládába helyeztem egy tojást, és vártunk délutánig. Látható volt napközben, hogy érdeklődéssel szemlélik az új és illatos házikót, ki-be mászkáltak benne, és délután az egyik "inger-tojás" mellett találtam egy másikat is!
Egyik falubelink megkérdezte tőlünk: "Tán aranytojást tojnak ezek a tyúkok, hogy ilyen flancos házat csináltatok nekik?"
Nem hiszem, hogy sok megrendelés lesz ebből a portékából helyi szinten...

Itt az látszik, ahogy a tojóláda fedelét csak fel kell emelni - hármat is csinált a párom - és belenyúlva bezsákolhatjuk az aznapi termést.
Szóval most erre kell rászoktatni a tyúkocskákat, hogy könnyebb legyen az életem...

2010. március 19., péntek

Kecsketejes háziszappan

Egyik előző bejegyzésemben már említést tettem róla, hogy mi mindenre használható a kecsketej, illetve a sajtgyártás mellékterméke a savó. Akkor a savómézet mutattam be, most egyik kedvenc hobbim, a kecsketejes szappankészítés kerül "terítékre".
Az ötlet természetesen abból adódott, hogy két szem tejelő kecském tejmennyisége bőven elegendő a vendégforgalmam sajtigényéhez, valamint ahhoz a napi két deciliterhez, amit magam is megiszom minden reggel frissen fejve. Aki esetleg nem tudja, két kecske napi kétszeri fejéséből napi 4,5 - 5 liter tej is termelődik a laktáció kezdetén, később ez a mennyiség jelentősen csökken. 5 liter tejnek már érdemes nekiállni, ha sajtot készítünk belőle. Én azonban szezonban megvárom, míg kb. 10 liter összegyűlik, tehát kétnaponta sajtozok.
A szappankészítés fortélyait kezdetben a faluban próbáltam összecsipegetni, mivel kb. 40 évvel ezelőtt még volt Gannán szappanfőző kisüzem, ahol a helyi asszonyok dolgoztak. Itt azonban még a régi módszerrel, marhafaggyúból, hamulúggal főztek szappant, nem is annyira piperét, hanem mosószappant. A korszerű, bőrbarát háziszappan ma már finom növényi olajokkal készül, a kecsketej, mint folyékony összetevő pedig extra adag vitamint és ásványi sót, nyomelemet juttat a szappanon keresztül a bőrbe.
Én már másfél éve kísérletezem különböző olajokkal és növényi összetevőkkel a szappanjaimban, s mondhatom, remek hobbi! Nem is használok már más tisztálkodási szert, csak a saját, valamint Eszter és Chiara szappanjait. Mivel falusi életmódom, az állattartás, a sok istálló- és udvari munka rendszeresen sínyli a kézbőrömet - sokat volt száraz, repedezett - ezért nagyon megbecsülöm, hogy saját készítésű szappanjaim használatával rendben és puhán tudom tartani a kezemet. A lassan gyógyuló berepedezettség pedig már a múlté.
Az alábbi képen a tömb formájú szappan kókuszos, a mellette lévő pedig mézes-gyömbéres.

2010. március 17., szerda

Kicsit megkésve március 15-ről...

Az ünnepek alatt vendégeim voltak,sok-sok kellemes elfoglaltsággal és nagy beszélgetésekkel, poharazgatásokkal. A helyi megemlékezést az 1848-49-es forradalom- és szabadságharcról természetesen kiajánlottam a vendégeknek, akik be is sétáltak a faluba. A szentmise után koszorúzás volt az 1848-as emlékműnél és a Táncsics-szobornál is. Utána művészeti műsor volt a kultúrházban.
Érdekességként megemlítem, hogy ugyan jelenleg nincs iskola Gannán - sőt másfél éve már sajnos óvoda sincs, azonban az 1800-as években Táncsics Mihály Gannán tanítóskodott, ennek az emlékét őrzi az 1964-ben felavatott mellszobor
Másnap sétáltam be én is a faluba, mivel párom segítségével felállították a műhelyünkben készült "Gannai Hírmondót", és ezt akartam fotón megörökíteni. Útközben a dacos hidegben azért lekaptam egy csokor didergő hóvirágot:
És a falu közepén az egyelőre kitámasztott faragott, fazsindelyes "Hírmondó":

A megkoszorúzott emlékművek:


2010. március 14., vasárnap

Magos buci és oregánós kecskesajt

Ezen az ünnepi hétvégén sokszorosan visszatérő vendégeim voltak - vannak -, akik rendszeresen étkeznek is nálam. Teljes gyógyulásukig a gyermekeknek gluténmentes étkezést is biztosítottam, erről egy régebbi bejegyzésben már írtam.
A reggeli péksütemény nálam mindig frissen sült pékáru, most egy magos bucit mutatnék be, ami szerintem osztatlan örömet okozott!
Háromféle lisztből gyúrtam:
20 dkg rétesliszt
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
15 dkg búzaliszt
1,5 dl tej, 2 dl víz és 1 dl olaj képezte a folyadékot, ahol  a 2 dl langyos-cukros vízben volt a 2,5 dkg élesztő feloldva.
Egy csipet só még jár bele.
A tésztát kétszer jól átgyúrtam, nagyjából egy órát kelesztettem a már kora reggel elgyújtott sparhelt mellett.
Sütés előtt négy részre osztottam, bucira formáztam, és kilisztezett tepsiben, sós vízzel átkenve, szezámmaggal megszórva, először 15 percig 200 fokon, majd újabb 15 percig 180 fokon készre sütöttem

A falusi reggelik elmaradhatatlan alkotórésze - szezonban, ami nem épp most van -a kecskesajt.  Most egy oregánós változattal kedveskedtem vendégeimnek. Ezt a fűszert, amit egyébként szurokfűnek is hívnak, eddig még csak olaszos mártásokhoz és húsfélékhez használtam, de a kecskesajt ízésítőjeként is nagyon jól mutatkozott be!

2010. március 10., szerda

Ha van még a téli almánkból...

A legutolsó beszerzés - 50 kg - még úgy is nehezen akar elfogyni, hogy a kecskéimnek mindennap kockázok 3 db almát, és leves, befőtt, köret, mártás: minden készült belőle a rágcsálnivalón kívül is. Legutoljára ismét egy izgalmas palacsinta készült, aminek a tésztájába került az almából!

A receptje a következő:

annyi kanál liszt, ahány palacsintát akarunk
1 tojás
tej, szódavíz: amennyit a tészta felvesz, hogy híg palacsintatésztát kapjunk
só, cukor
2 db alma lereszelve

Én az almát meghámozva reszeltem le, és a levét nem nyomkodtam ki, ezért a palacsintatészta folyékony hozzávalóinál figyelembe kell venni az almalét is.
Ezért nem adtam meg nagyon pontosan az adagokat, hisz mindenki maga látja, mennyi folyadék szükséges a tésztához. Azzal is számolni kell, hogy az almalé miatt kicsit ragadósabb lesz a tésztánk, aminek a sütésnél lesz jelentősége.
Ezért kicsit vastagabb tésztát készítettem, lassabb sütéssel, mint egyébként. Így is gyakran a tészta alá kell nyúlni, mert hamar odakaphat. Kis rutinnal azonban ínycsiklandozó, puha, almaízű palacsinták kerülnek ki a serpenyőből, amit jószerint csak magában göngyöltem fel, de természetesen az elmaradhatatlan fahéjas-porcukros töltelék is nagyon illik hozzá.

2010. március 4., csütörtök

Mi készülhet a kecskesajtgyártás melléktermékéből?

Lassan eljön az idő, és kecskelányaim újból anyák lesznek! Pocakjuk szépen dagadozik, ami az apasztás kezdetét is jelenti. Bő egy hónap van már csak az ellésig, így jelenleg már csak kétnaponta fejek, jövő héttől pedig lassan abbahagyom.
Így egyelőre végetér a kecskesajtkészítés és a kísérletezés, ami kedvenc hobbim!
E bejegyzés témája a ssajtkészítés melléktermékéről, a savó-felhasználásról szól.
Falusi ember, aki birkanyájban tart egy-két kecskét is, vagy csak a saját istállójában egypárat, a kecsketejet vagy megissza, vagy nem. Mondják, erős íze van, ez gusztus dolga. Mindenesetre az tény, hogy gyógyír, valamikor kórházak, tüdőgyógyintézetek közvetlen környezetében tartottak kecskéket, hogy tejükkel a betegeket gyógyítsák.
A mi falunkban is van, aki gyengécske, betegségre hajlamos kisgyermeke miatt tart kecskét, hogy tejével erőre kapassa. Tehát még élnek e régi gyógymódok még ma is, és még ha csak nyomokban is.
Azonban régen és ma is többnyire más állatokat etetnek a kecsketejjel, kutyák, macskák, malacok e drága kincs haszonélvezői:))
Nálam is csurran-cseppen belőle nekik, sőt, tyúkjaim kenyérdarabkáit, kukoricadarálmányát is bele szoktam keverni a tejbe. E jótékony fehérjepótlásnak manapság látom hasznát, hisz a tojásszám drasztikusan megnövekedett az utóbbi napokban!
Visszatérve a sajtgyártás melléktermékére, a savóra, nekem is fejtörést okozott, hogy mit kezdhetnék vele azon kívül, hogy az állatok elé rakom. Szakkönyveket és a netet forgatva találtam pár ötletet, amit most ebben a kísérletezős időszakomban kipróbáltam.
Kecsketejes és savós szappanokat már több, mint egy éve készítek, ezeket bekészítem vendégeimnek a Bodzásba (link az oldalsávon), a hagyományos szappanok, illetve a folyékony szappan mellé.
A legutolsó főzet darabjairól majd a következő posztban írok.
Most a savómézet mutatnám be, ami tulajdonképpen a tejsavó felfőzése cukorral. Literenként 60-70 dekagrammot ír a recept, amit sűrűsödésig kell főzni. Ez lehet 2-3 óra is.
Ezután a savómézet tiszta üvegekbe töltjük, én adtam hozzá aszalt cseresznyét is (dió, mazsola, kókusz stb.). Az állaga valamivel hígabb, mint a sűrű mézé, enyhe kecskeíz érezhető rajta, ám állítólag az északi népek, akik ezt mysosnak hívják, könnyebben megetetik csemetéikkel a savót ebben az édesített formában.
Az íze a tejkaramelláéra emlékeztet.

 
 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails