2010. január 30., szombat

Hójelentés Gannáról

Biztosítótársaságom tegnap riasztást küldött a mai napra, hogy 10-15 cm-es havazás várható, készüljek elő lapáttal, szánkóval, sítalppal, hóekével, kinek mije van, mert egész napos hószakadás várható. Az egynapos előrejelzésben azért nagyjából megbízom, úgyhogy felkészülten vártam az ítéletidőt.
Kora reggel még inkább csak eső csepergett, s erősen olvadásnak indult, úgyhogy lovaimat ki is engedtem a karámba,  fejés után a kecsók is kint maradtak az udvarban, tyúkok is szabadon, szóval ment minden a maga szokásos medrében...
Aztán az eső szép lassan átalakult havasesőbe, majd feltámadt a szél is, s perceken belül vizszintesen hordta a havat, egyre nagyobb pelyhekben.
Mivel a hőmérséklet alig valamivel fagypont fölött lehetett, a lovaknak ázottan mindenesetre nem lehetett melegük, akármennyire is téli bundájuk van. Ezért megváltoztattam a programot, s ebéd helyett gyorsan rendberaktam az istállókat, és visszatereltem Malátát és Fügét. A csutakolást jólesően fogadták. Ilyenkor száraz szalmával ellentétes irányba felborzolom a vizes bundájukat, így könnyebben szárad az istálló melegében.
A kecskéknek sok búvóhelyük van az udvaron, ahová bemenekülhetnek, ha kedvük tartja, de nem éltek ezzel a lehetőséggel, szemmel láthatóan nem zavarta őket a havazás, vidáman csemegéztek a szénarácsból.
Én közben kutyáimmal lementem a Bittvához, és próbáltam megörökíteni a hószakadást.
 
  
  

Feltöltöttem kerti madaraim etetőjét is, mert az elmúlt hetek hideg időjárása után megcsappant a napraforgómagjuk is. Tettem ki nekik egy jó darab szalonnát is! Sajnos, hiába vártam a fotóhoz kékcinegét - legfőképpen ők látogatják az etetőt - nem tudtam lencsevégre kapni egyet sem.
 
 
Kb. két óra alatt leesett a beígért 10 cm hó, aztán kitisztult és olvadásnak indult. Lovakat újra nekiengedtem a domboldalnak.
És az iménti képek után már csak ezt láttam a konyhaablakomból:

És még ebéd is lett!

2010. január 28., csütörtök

Tyúk-kísérlet

Igen, a mai napon kísérletezős kedvemben voltam, és meg kellett tudnom ezt-azt a tyúkjaimról. Előzetesen annyit kell róluk tudni, hogy fajta szerint is vannak köztük különbségek. Van köztük bábolnai vöröstyúk, francia sever fajta (a helyesírásában nem vagyok biztos...), magyar kendermagos, és bábolnai tenyésztésű harco tyúkok, ők a feketék, rozsdás pöttyözettel a mellkasukon. És a tavalyi rókatámadás írmagja: egy bocskoros cochin tyúk, aki azért menekült meg, mert éppen akkor tojásokon kotlott. Kor szerint is vannak különbségek, hisz a severek már vágni való öreg tyúkok - csakúgy, mint a cochin, aki már szinte csak egész nap egy széktámlán gubbaszt, amikor meg nem, akkor az összes kakasom őt abalygatja... A többi vörös, a kendermagosak és a harcók fiatal jérceállomány, nagyjából karácsony óta kezdtek el tojásokat tojni. Jelenleg még csak egypár tyúkocska produkálja azt a napi 3-4-5 tojást, ami "termelődik".
A kísérletem célja igazából arra irányult, hogy rászoktassam a tyúkokat arra, hogy tojásaikat az erre a célra rendszeresített, szalmával vastagon kibélelt kosárba tojják. Ez ugyebár nekem nagyban megkönnyítené az életemet. A mostani rendszer ugyanis az, hogy tyúkocskáimat a reggeli etetés-itatás után kiengedem az udvarukból, s mindenki mehet, amerre lát kapirgálni. A bátrabbak egyből átrepülnek a lóistállós udvarba, hisz ott jól tudják, hogy még rengeteg csemege vár rájuk elhullajtott zab formájában. És hát persze ebben az udvarrészben vannak a széna illetve szalmabálák, amik a tyúkok kedvenc kapirgáló- és tojóhelyei. Nos, ebből adódott az én problémám, hisz ahány tyúk, annyifelé adja le a tojásocskát, csak győzze az ember lánya megtalálni őket! Persze azért van egy-két biztos hely, de mindig akadnak újonnan felfedezett tojásrakó helyek is. S bizony ebben a hidegben, ha nem lelem meg aznap a tojásokat, legközelebb már csak "mélyhűtve" találkozom velük! Arról nem is beszélve, ha tyúkjaim nekibőszülnek, egy óriás szalmabálát kb. három nap - írd és mondd - szétkapirgálnak. Aki már próbálta, az tudja, hogy a szétmorzsált szalmát sokkal nehezebb vasvilla hegyére tűzni, mint a frissen bontottat...Ötször annyit kell fordulni a szálára bomlott szalmával az istállókba. A szél pedig pillanatok alatt bele tud kapni, s hordja szanaszéjjel, én meg győzhetem söprögetni az udvart. Csakúgy, mint az ajtómig elmerészkedők ürüléknyomait.
Nos, a mai napon tyúkjaim az udvarukban maradtak - az egy-két jó repülőt kivéve -, én pedig elégedetten vártam a tojások záporozását. Se bálaszétesés, se udvartakarítás, sehol egy tyúkgané, mehetünk aludni...
Meg ahogy én azt elgondoltam! A tyúkok sztrájkba léptek, sehol egy tojás! Csak a zavarodott tekintetük: nem értették mi történhetett velem. Amikor megláttak, azonnal összecsoportosultak az udvarajtóban, s próbálták értésemre adni, hogy tágasabb lenne nekik odakinn. A kísérlet azonban attól kísérlet, hogy végigcsináljuk. Így hát nem engedtem magamon eluralkodni a kísértést, hogy szabadon engedjem őket. Meg is lett az eredménye: a mai nap totális kudarc tojásügyileg. (S ráadásul a holnapi vendégeimnek szolgálnom kell friss falusi tojással, így lehet, hogy magunknak tescós tojást kell vennünk?)

Annyit azért hozzáteszek a mai történethez, hogy igyekeztem a tyúkocskáknak kinti körülményeket biztosítani, tehát hordtam be az udvarukba friss szalmát és egy talicska nyúl- és kecsketrágyát, hogy legyen miben kapirgálniuk. Addig szépen elvoltak, amíg az "anyagot" ízekre szedték, ám szétterítve már nem volt izgalmas számukra. Holnap tehát visszatérünk a régi kerékvágásba...

2010. január 27., szerda

Rántott kecskesajt

Igyekszem így tél közepe - vagy tán már vége felé ??? :) - egyre több kímélő étket az asztalra varázsolni, egyrészt az ünnepi eszem-iszomok ellensúlyozásaként, s főleg mert vitaminraktáraink kimerülőben vannak. Ilyenkor egyre-másra kerülnek elő a fagyasztóból a nyáron eltett gyümölcsök, zöldségek, és a kamrában sorakozó kompótok sem sokáig fognak már velünk incselkedni. Olyan jó a nyár ízeit velük felidézni! A bőséges folyadékbevitelt rengeteg gyógynövényteával oldom meg, jó részük saját kezűleg gyűjtött. Ez főleg a hársfa és akácvirágteára, a csipkebogyóra és a bodzalevélre vonatkozik, ezek bőségesen teremnek környékünkön.
Most egy tejszínes hagymalevest mutatok be először, ami a következőképpen készül:
5-6 db nagyobb vöröshagymát felkarikázok, és olajon, kevés sóval fedő alatt majdnem pépesre párolom. Házi vegetával és borssal megszórom és kb. 6-7 dl vízzel felforralom. Tojássárgájával elkevert tejszínnel sűrítem, és forrón tálalom. Tetejét vágott petrezselyemmel díszítem.

Illik hozzá a pirított zsemlekocka, én azonban szezámmagos kifliket csináltam hozzá, melynek receptje az archívumban megtalálható. (Most szalonna és kecskesajt nélkül készült.)


A második fogást a rántott kecskesajt miatt teszem közzé, hisz a rebarbaramártás is szerepelt már a blogomban, igaz, akkor nem főtt rizzsel, hanem krumplipürével.
A 2-3 hete érlelődő kecskesajtom már kiszorított magából annyi savót, hogy szép keményre érett, akár már reszelhető is. Én azonban centis szeletekre vágva, bepanírozva hús helyett adtam a rebarbaramártásos köret mellé:


Ezek az egyszerű, pénztárcakímélő étkek diétában is nagyon jól hasznosíthatók, hisz az emésztést nem terhelik nehéz zsíradékokkal, viszont a tápanyagok jórésze megtalálható bennük. (Bocsánat, tudom, hogy a kecskesajt nem pénztárcakímélő, de mit tegyek, ha nálam mindennap az asztalra kerül Ibikéék jóvoltából:)

2010. január 23., szombat

Januári verőfény

Mutatok egy-két napsütéses képet házunk tájáról. A legalább tíznapos fagyos-borús idő után talán jó lesz egy kis felviduláshoz. (Amúgy is, nemrég ígértem napos képeket, hát most itt vannak!)
Ebéd utáni sétám alkalmával fotóztam őket, s láttam jópár fácánt is röptében, sőt fakopáncsot is, de gépecském nem a legalkalmasabb megörökítésükre, úgyhogy ezt ráhagyom a madarász-fotósokra.:)




2010. január 21., csütörtök

19 + 1 kérdés könyvekről

Annamarietől kaptam egy körkérdést könyvekről, erre próbálok most megválaszolni, a kérdéseknek mindössze a számát feltüntetve.
1. Legrosszabb könyvélményem: talán William Faulkner: Tanyán című könyve. Egyszerűen nem tudtam végigolvasni. Lehet, újra kézbe kellene vennem (most már amolyan "tanyás" életet élek én is, hátha...) De nem visz rá a lélek
2. Legnagyobb hatású: most csak a viszonylag frissről írnék, mert azért volt bőven. Két évvel ezelőtt olvastam Németh László: Iszony című könyvét. Ajánlom!
3. Félelmet keltő könyv: cím nem jut eszembe, általában az emberi kegyetlenségtől és brutalitástól ver ki a víz, mint éppen a legutóbb kiolvasott Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka című könyvében az egyik rendőr-bérgyilkos tettei és jelleme.
4. Könyvjelző: én is behajtom az oldalt, plusz körömmélyedést készítek a folytatandó sor elé.
5. Mikor olvasok? Már csak este, lefekvéskor.
6. Első könyv: tényleg nem emlékszem. Valami ajándékkönyv volt, elsőben, a kitűnő bizonyítványomért.
7. Puhakötés vagy kemény fedeles? Nagyjából mindegy, a keménykötésűnek azért jobb tartása van.
8.Most olvasom: Chris Stewart: Egy optimista Andalúziában
9. Hányadik oldalon járok? Épp a 79.-en.
10. Nem szoktam megszentségteleníteni a könyveket, igyekszem tisztán, gondosan tartani őket.
11. Borító és cím: fontosak, mert figyelemfelkeltőek. Ennél azért több kell a megvásárláshoz. Például egy ajánlás.
12. Az oldalszám hidegen hagy, sőt kifejezetten szeretem a vaskosabb könyveket.
13. Nem szoktam a könyv végére lapozni.
14. Ritkán olvasok el kétszer egy könyvet. Ilyen volt a Tüskevár, és most van a polcomra készítve Jack London: Martin Edenje.
15. Nem emlékszem könyves balesetre.
16. Aki ismer, tudja mekkora ajándék tőlem egy saját könyv.

17.. Csak fotelben és ágyban olvasok könyvet. Ez válasz a 18. kérdésre is.
18. Fentebb megválaszolva.
19. Nem vezetek olvasónaplót, viszont a könyvespolcomon már van két polc, ahol kizárólag a kedvenceimet tartom.
+ 1. A könyvszagot én is imádom, újat, régit egyaránt. A könyv örök szerelem, nincs olyan nap, hogy legalább pár sort ne olvasnék, akármilyen álmos vagyok is.
Köszönöm a játéklehetőséget :)

2010. január 17., vasárnap

Lovak szökésben

Két nappal ezelőtt telefonon kerestek a faluból: lovaink valaki kertje végében csemegéznek. Nosza, más se kellett fűtés, betegápolás, főzés kellős közepén, mint a drágaságainkat hajkurászni. Persze, azért ez nem annyira nehéz munka így télidőben, hisz a zabosvödör csodákat tud művelni. Én is hamar becserkésztem a szökevényeket, s elég volt Fügére feltenni a kötőféket, s vezetőszáron vezetni, Maláta szépen követett minket hazáig. Szerencsére, veteményesben, szántásban nem tettek kárt. Azonban a napot innentől már az istállóban kellett tölteniük, hisz nem jutott idő a karám átvizsgálására, a megrongálódott kerítés kijavítására.
Másnap azonban reggel ezzel indítottam a napot, bejártam a karámot, s két helyen is kidőlt oszlopra bukkantam, amin keresztül a zsiványok megléptek. A cölöpöket újból bevertem a fagyos földbe, és az elszakadt villanypásztort több helyen is "reparálni" kellett. Csak ezután engedtem ki őket a karámba.
Mindketten elszaladtak a karámba kihordott szénabálák mellett: szemmel láthatólag nem a kaja érdekelte őket, hanem a tegnapi zsiványság helyszínére futottak azonnal! Remélem érzékelhető: a lovak nem felejtették el, hogy előző nap a karám mely részéből tudtak meglépni, hol volt a gyenge pontja! Azt a prüszkölést és izgalmat látni kellett volna, ahogy meglepődtek, hogy visszaállt a régi rend, megszűnt a szabadulás útja! Malátában nem tudott megfordulni a méreg, idegesen jött-ment egyik cölöptől a másikig. Hosszú ideig bent maradtam a karámban, hogy figyeljem a viselkedésüket, ezért elmondhatom, hogy Maláta nem törődött bele a sorsába, és eszes, agyafúrt kancához méltóan nekiállt a cölöpöket a fogával kihúzkodni. Persze csak óvatosan, nehogy az áram megrázza. De kiszemelte magának azokat a cölöpöket, amiknek e tetejétől viszonylag lejjebb volt a szalag, tehát amiknél kicsi volt az esély, hogy a szája hozzáér.Ez már komoly kombinációs készséget feltételez.
Nem tudom, képeimen mennyire érzékelhető Maláta izgalma-idegessége, mindenesetre próbáltam egy-két kattintást csinálni a lelkiállapotát megörökítendő:



 

2010. január 15., péntek

Januári diéta

Ígértem egy-két diétás menüt, amit ezekben a vírusos időkben főzök, bár bevallom, alig van étvágyunk, s az én légcsövem is rendetlenkedik. Ferit, Zsófit egyelőre nem engedem ki az ágyból, de engem is nagyon húz, délután nem is tartottam magam vissza, ledőltem én is. Egyelőre nem nyúlok antibiotikumhoz, iszom Holdgyöngy teáját, ami
2 db szegfűszeg
1 kiskanál gyömbérpor
1 gerezd fokhagyma
leforrázva, állni hagyva, mézzel, citrommal ízesítve. Nagyon pikáns, kissé csípős tea, bízom a gyógyhatásában. A lakás levegőjét borsosmentaolaj párologtatásával frissítem, és sok C citamint, gyümölcsöt, kompótot tömök magunkba.
No de álljon itt a mai levesünk, ami nem más, mint egy burgonyakrémleves a következőképpen elkészítve:

Egy fej hagymát olajon megfonnyasztok, majd hozzáadom a meghámozott, kockákra vágott burgonyát, (3 közepes fej) egy icipicit pirítom, majd felengedem annyi tejjel(6-7 dl), amennyi ellepi. Házi vegetát szórok bele és borsozom. Fedő alatt puhára főzöm, majd turmixgéppel pépesítem. Közben 1 dl tejszínt kikeverek egy tojás sárgájával, hozzáadok egy kevés levest, s az egészet hozzáöntöm a püréhez. Már nem főzöm tovább, csak gyors mozdulatokkal elkeverem a tojásos tejszínt a levesben.
Tálalásnál apróra vágott zellerzölddel vidámítottam.


Készült mellé egy aszalt szilvás-ricottás kalácska, melynek a receptje a következő:
25 dkg BL 55 liszt
15 dkg rétesliszt
fél zacskó sütőpor
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
1 zacskó vaníliás cukor
2 tojás
20 dkg ricotta
mazsola, mandula, aszalt szilva (ami van otthon)
pici só, fűszerek (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, ánizs)

Az összetevőket mindössze egybe kell gyúrni, én gömbölyűre formáztam, és 190 fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütöttem.


 

2010. január 14., csütörtök

Kreatív blogger-díj

Az az igazság: kaptam már díjat, elismerést, olyat is, amit megérdemeltem. (Néhai sportteljesítményeimet érmek, oklevelek bizonyítják, Limperger Pista bácsi volt az edzőm, aki azóta olimpikonjainkat edzette...) A tanulmányi eredményeimért kapott elismeréseket utólag már kicsit más szemmel nézem.
A Kreatív Blogger díjat, amit Jolitól kaptam,  mindenekelőtt megköszönöm - talán jól neveltek - és ha ez annak bizonyítéka, hogy kedveli(tek) az írásaimat, akkor talán meg is érdemeltem.
Én mégsem erre szeretnék büszke lenni, hanem arra, hogy  ha olvasóim meglátogatnának, megkóstolnák főztjeimet, pihennének, kirándulnának nálunk egy jót, s ha az egypár nálunk töltött napnak is pozitív a mérlege, akkor elfogadom a dícséretet, a díjat. ( Szerencsére a félig betelt vendégkönyvem is tele van szívet melengető bejegyzéssel).
Legfontosabb és legnehezebb feladatomnak tekintem, hogy a  blogom és a valóság között ne legyen kontraszt, mégis megtalálja nálam a vendég azt, amit keres. Persze mindenki mást keres, s ettől izgalmas a dolog.
Szóval, kalandra fel, bloggerek ajánljatok és gyertek, ha pihenésre, nyugalomra, feltöltődésre vágytok az új évben, szerintem a bakonyi tájak és a Bodzás Vendégház (nem tudom, miért nem működik a link, használjátok az oldalsávot) erre kiváló kiindulási alap, s ismerjétek meg életünket, állatainkat, egy természetközeli, magyar falusi élet nehéz-boldog mindennapjait.
Sajnos, én minden körlevél pusztítója vagyok, s a díjat - terméke személyes ismertsége okán - csak Esterellának tudnám továbbítani, aki már megkapta, így elnézéseteket kell kérnem, hogy a lánc nálam megszakad.
Ígérem viszont, hogy ha bármelyikőtök "termékéről" a valóságban is jó benyomást szerzek, nem fogom visszatartani magam s a nagyvilág elé tárom a véleményem!

2010. január 13., szerda

Falusi tyúkhúsleves a farsangi hagyománykörben

Így farsang táján egyre-másra jelennek meg a népszokásokhoz köthető ételleírások, különösen a gyakorta asztalra kerülő fánkokról. Én most egy másik ételféleségről, a falusi tyúkhúslevesről írnék, ami szintén a hagyománykörbe tartozik, a töltött káposztával és a kocsonyával együtt.
Bár most inkább gyógyhatása miatt főztem, hisz állítólag mindenféle nyavalyára, légzőszervi bajokra jó, de szerintem inkább az erőnlét visszaszerzésére a legalkalmasabb, természetesen szigorúan zsírtalanítva, leszűrve, zöldségekkel tálalva. Mivel a kisördög vírusok formájában már jó ideje kerülget minket, s egyelőre nem használt a kakukkfüves, borsmentaolajos forró lábfürdő és a gyógyteák, vitaminok, gyümölcsök fogyasztása, eme levesemet már többedszerre is bevetettem.
Most leginkább a leves betétjét emelném ki, amit zelleres-vajas habgaluska névre kereszteltem.

Az elkészítése a következő:

Evőkanálnyi vajat elkeverek annyi búzadarával, amennyit felvesz, majd beleütök egy tojás sárgáját és további dara adagolásával nem túl kemény pépet készítek. Sózom, borsozom és vágott zellerlevéllel gazdagítom. Ekkor keverem hozzá a felvert tojáshabot, s állni hagyom egy félórát, hogy a daraszemek megduzzadjanak. Lobogó, forró vízbe evőkanállal beleszaggatom, majd puhulásig félrehúzom.
Forrón a tányérok aljára szedem, és a leszűrt, aranysárga tyúklevest rámerem.
Mondhatom, mennyei!

2010. január 12., kedd

River Cottage a Bittva partján

Végre napsütés!
Gondolkoztam, mivel lepjem meg kedves olvasóimat: tegyek-e fel éles kontrasztként napsütéses képeket a tegnapi képek után - az is meglesz! - mivel is vidítsam fel nagyvárosi olvasóimat (persze szigorúan, csak, ha igénylik!)
Annyira jókedvű lettem a mai napsütéstől, hogy kicsit légcsőhurutosan - Fefétől és Zsófitól valószínűleg benyeltem jópár bacit és vírust, szurkoljatok, hogy ne nyúljak ki... - szóval nekiálltam mélyalmolni az istállókban. Ezt úgy értsétek, hogy ebéd utántól délutánig végeztem egy - azaz egy - istállóval! Mi is az a mélyalmolás?
Télen, csapadékos időben nem hordjuk ki a trágyát az istállóból, hanem csak szétterítjük és arra pakoljuk a friss szalmát jó vastagon.  Így az érett trágya és a vastag alom kellemes meleget biztosít a ló számára nagy hidegben. Amúgy pedig egy becsületes patás az istálló sarkába végzi a dolgát, így tulajdonképpen nemigen fekszik bele az ürülékébe. Ha mégis, az a gazda dolga, hogy reggelente a bundáját letakarítsa...:)
Szóval, ma ezt a több napja érlelődő "komposztot" hordtam ki, s trágyáztam be vele a házunk környékét, hogy majd az olvadó hóval megkapja a gyep is a tavaszi tápanyag utánpótlást. Ez nagyjából 12 talicska trágya volt, úgyhogy senki ne kérje tőlem, hogy kísérjem el a konditerembe...!
Ha mindenki kirázta izmaiból a fáradtságot, íme egy-két fotó:


2010. január 11., hétfő

Fagyos január falusi portánkon

Jó pár csapadékos, ónos esős, szürke nap után, ma hideg, fagyos reggelre ébredtünk, de legalább nem esik semmi az égből...!


Puló alig várja, hogy aktivizálhassa magát, és valami négy- vagy kétlábú után vethesse magát, s jó alaposan megkergethesse, megugathassa.


Szüszü unottan, fázósan bújik bele vastag szürke bundájába, nincs nagy kedve egerészni. Különben is, fincsi kecsketej melegíti a pocakját...

Tyúkjaim viszont aktívak, kapirgálnak a hó alól előbújó zöldben, s nagy boldogság hallgatni a kottyolásukat, a kakasok kukorékolását!







A három kecske elégedetten tömi a hasát a szénásban:


Maláta és Füge a dombtetőről szemléli a világot: szerintem alig várják, hogy a karámban elinduljon a fű növekedése.



S azt hiszem, ezzel nincsenek egyedül.

2010. január 8., péntek

Hogyan kedveskedjünk lovunknak?

Mai posztomat az ihlette, hogy sok vendégünk, s azok gyermekei, amikor állataink között bóklásznak, szeretnék őket valamivel magukhoz csalogatni, hogy megszeretgethessék őket. Nagy szerencse, hogy a szülők már annyira felvilágosultak, hogy előbb megkérdeznek minket: mivel is etethetik kedvenceinket?
Kézenfekvő ugyanis, hogy - mint a gyerekek - az állatok is közelünkbe jönnek, ha valami finomságot mutatunk nekik.
Ló esetében ez lehet egy ingerlő sárgarépa, vagy alma, ezeket még a zsebünkből is "kiszagolják". Addig nem tágítanak mellőlünk, amíg az utolsó falatnak is érzik a szagát a zsebünkben. Ezek kifejezetten egészségesek is a ló számára, alkalomszerűen, ahogy hozzájutunk, mi is etetünk ilyesmit velük, különösen a téli széna-szezonban.
Nagyon szeretik még a száraz kenyeret, ami már annyira száraz, hogy jól ropog. Vigyázni kell azonban: penészes nem lehet!
Volt már olyan "balesetünk", hogy vendégeink nylonzacskóban lévő sárgarépával közelítettek lovainkhoz, s azok zacskóstól kikapták kezükből a finomságot, s mohón lenyelték zacskóstól. Ez két napig tartó aggodalom volt, állatorvos hívogatása telefonon, aki megnyugtatott, hogy egy kisméretű zacsi nem fog gondot okozni. Figyeljük a trágyát: két nap alatt ürülnie kell. Ez meg is történt, de addig vendég is meg mi is tele voltunk aggodalommal.
Summa summarum: a legjobb kedveskedési mód egy jó alapos átdögönyözés, különösen a sörényélen, a torokélen, vagy a szügyön, és a faroktövön. Maláta például ezt szereti a legjobban: ha érzi, hogy most van időm vakargatni, egyből a hátsóját mutatja...!:)
Az igazi ló- és állatszeretet tehát olyan, mint a jó barátság: nem az ajándékok, hanem a mindennapi kapcsolat a meghatározó.
És itt van egy-két lovas kép: a futószáras munka is hozzátartozik a lótartáshoz.

2010. január 7., csütörtök

Új év - új vendég

Az új évben visszatérő vendégeink voltak, tavaly kétszer is megörvendeztettek minket. A gyekőcök nagyon szerettek az állatok között időzni, reggel és este is fenn voltak a kecskefejésnél. Ezt sajnos nem tudtam fotón megörökíteni, hisz én voltam a fejő. Talán, ha a szülők küldenek a saját készítésű fotókból...
Szerencsére az idő kedvezett a telelőknek, hisz esett a hó, lehetett szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni, s a család kipirult arcait csak írásban tudom rögzíteni, mindenről nem készült kép...
Amiről viszont készült, azt máris közreadom:








Ezek a hó nélküli nyomok sajnos a család elutazását mutatják, s talán érzékeltetik, hogy az itt töltött pár nap alatt nem használták az autót, pihentek, szánkóztak, játszottak a gyerekekkel. S mivel áprilisra a harmadik babát várják, úgy döntöttek, hogy a legifjabbal nyáron újból minket választanak, ha semmi nem jön közbe...

2010. január 6., szerda

Kecskesajtok a falusi reggeliben

December 27-e óta váltják egymást vendégeim a Bodzásban. Hol reggeliztetek, hol épp ebédet főzök - mint az elmúlt három napban is. Év végi kedvezményként a szállásárban most benne van a reggeli is, amit nagy örömmel fogadtak vendégeink! Többféle kecskesajtot is készítettem, és volt a tálcákon lókolbász, házi bodzadzsem, bodzás-almás lekvár, házi májpástétom. Most csak a különféle kecskesajtjaimat mutatom be képeken:



Ez egy durvára tördelt dióval ízesített kecskesajt, amit az érlelés ideje alatt tokajival locsolgattam. Kellemes, pikáns aromát hagyott a sajton.



Ez pedig egy rozmaringos sajtocska, amibe tulajdonképpen belepréseltem a frissen vágott rozmaringot. Mint tudjuk, a rozmaring egy eléggé aromás fűszernövény, úgyhogy nem is kellett ennél több a sajtba, mégis átitatódott a rozmaringízzel.

És a legeslegújabb kísérletem, egy chilis-fokhagymás kecskekrémsajt, amit mostani, visszatérő vendégeink teszteltek: elmondásuk szerint megnyalták mind a tíz ujjukat utána :)



A pincében való érleléshez beszereztem egy hőmérséklet és páratartalommérőt, úgyhogy megpróbálkozom ezzel a műfajjal is. Komoly sajtosok szerint ez már művészet...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails