2010. november 4., csütörtök

Mézes tarja - Bodzás módra

Már több, mint egy éve írom falusi naplómat, vendéglátásunkról, életünkről, és az egyik legfontosabb és leggyakrabban készített ételünk még fel sem került a blogba.
Az alábbi képen bemutatott remekmű - bár a fotója is az lenne! - tegnap vendégem asztalán landolt, és az utolsó pillanatban - sűrű elnézés kérések közepette csináltam róla ezt az esetlen fotót. Szerencsére J. - visszatérő kedves vendégem - nem vette zokon okvetetlenkedésemet, sőt, a dísztököt még ő tette a tányér mellé "koreográfiának".




Hát az esti lámpafény sokat ront az összhatáson, talán majd egyszer lesz sikerültebb kép is.
Kedves J.! Tudom, hogy kérted a husi receptjét, ám annyira sajtoztunk a búcsúzkodásnál - J. mind a hétféle kecskesajtomból vitt haza! -, hogy elfeledkeztünk a receptről. Hát íme, nagyon egyszerű, és ha egy-két trükköt betartunk, fenséges ízű húst varázsolhatunk az asztalra.
Az egyik trükk, hogy a húst hüvelykujjnyi ( női!) szeletekre vágjuk, és jól besózzuk mindkét oldalát. A másik trükk, hogy a húst nem klopfoljuk ki, nem roncsoljuk szét az izomrostokat.
Elkészítjük a mártást mézből, mustárból, olajból és fűszernek curryt adunk hozzá. Pontos adagokat nem tudok, én már "szemre" dolgozom. Na jó, azért a körülbelüli méretek:

Kb. másfél kiló sertéstarjához kb. 2 dl-nyi lesz a mártás, kb. fele-fele arányban a méz és a mustár, és kb. egy evőkanálnyi az olaj, egy kávéskanálnyi a curry. Alaposan összekeverem, egyneművé kidolgozom, majd ecsettel átkenegetem a hússzeleteket, és jénaiba fektetem, egy éjszakára hűtőbe teszem. Ezt is érdemes betartani, mert minél jobban átitatódik, pácolódik a hús, annál finomabb, porhanyósabb lesz. A maradék mártást ráöntöm a húsokra.
Másnap enyhén kizsírozott cserépedénybe teszem - ez is egy trükk, szerintem ebben elkészítve a legfinomabb! -és a mártást is mind ráöntöm. Ebben a pácban - és persze a kiengedett húslében fog a hús cserépfedő alatt megsülni, külön víz nem kell alá. Én 220 fokon sütöttem kb. egy órát. Félidőben már elkezdtem a fedőt emelgetni, és a szafttal a húst locsolgatni.Közben egyszer megfordítottam a szeleteket, így minden oldalán szép pirosra sült. Így a húsom nem szárad ki, vajpuha, omlós lesz, teljesen átitatódik a páclével, mégsem lesz édes az összhatás.
Az íz annyira fenséges, hogy köretnek nem kell más, csak egy egyszerű főtt rizs, némi petrezselyem dísszel a tetején, és szilvabefőtt!

4 megjegyzés:

  1. Csodálatos! Lennék J! :)
    Gyönyörű a fotó, ennél rosszabbat sose fotózz!
    Recept elmentve, és külön örülök a szilvabefőttnek! :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon átjön ezen a fotón is az illata! (Én is csak most jöttem rá, milyen nehéz is ételt jól fotózni)
    Nagyon jól hangzik a recept!

    VálaszTörlés
  3. Én pedig igazolni tudom: mennyei!!! Tüntivel megnéztük a blogod, az összes állatot megbeszéltük vele. Őneki ez az élmény még!

    VálaszTörlés
  4. Raindrop: egy jó szilvabefőttnél nincs is jobb!
    Ciripbogár: a te gyönyörű fotóidhoz képest, ez bizony amatőőőr. És tényleg nem egyszerű jó ételfotót csinálni. Nekem tán még sose sikerült...

    Holdgyöngy: Köszi a megerősítést!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails