2010. november 30., kedd

Elfeledett étkeink - A szalontüdő

A szalontüdő valamikor nemcsak a szegények eledele volt, még alig száz éve is egy valamire való korcsma étlapján ott volt a helye. Ma nagyítóval kell keresni azokat az éttermeket, amiknek az étlapján ez fellelhető, de nemcsak éttermekből, hanem a mindennapok asztaláról is eltűnt ez az étel. Hozzáteszem, méltánytalanul, hisz ízvilága gazdag - elkészítésében ahány ház, annyi szokás - és a felhasznált belsőségből igazán jóízű, tartalmas, laktató étel készülhet. Nemcsak a mindennapokra. Talán a modernkori szárított állateledel-biznisz dolgozza fel a sertés-, marha-, borjútüdőt és szívet, hogy a húsboltok, bevásárlóközpontok húspultjain is csak elvétve találkozom velük.
Én most megmenteném az utókornak e fincsi étek receptjét blogomon keresztül is, és bemutatom: én ma hogyan készítettem. Kihangsúlyoznám, hogy ma, mivel elképzelhető, hogy holnapután nem így csinálom:))

Szalontüdő a mai napon

Hozzávalók:

- kecsketüdő és szív kb. 70 dkg (az eredeti recept borjútüdőt ír)
- 1 ek. zsír
- 2 fej vöröshagyma
- 1 l csontlé
- fűszerek: só, bors, majoranna, babérlevél, petrezselyem
- 1 ek. lisz
- 1 tojássárgája
- fél citrom leve

A tüdőt alaposan megtisztítottam, a hörgők nagy részét eltávolítottam (én is tettem valamit a macskák kedvéért:)) . Ezután pár percre forró vízbe dobtam a tüdőt, s megvártam, amíg "kidagad".
Zsíron rózsaszínűre pirítottam a hagymát, majd hozzákevertem a szívvel elegy tüdőt, és jó tíz percig kevergettem.  Rákanalaztam a lisztet, majd jöttek a fűszerek, végül  felöntöttem a húslével és másfél órán keresztül rotyogtattam a sparhelt félrehúzott zugában.Azért közben rá kell nézni és kevergetni is kell, hiszen lisztes, nehogy leégjen.  Amikor a tüdő megpuhult, felöntöttem a citromlével elkevert tojássárgájával, rottyantottam még egyet rajta, végül megszórtam friss petrezselyemmel. Szokás tejfölt is tenni bele, van aki paprikásan csinálja, van, aki ecetesen, ezért mondom, hogy ahány ház, annyi szokás!
Spagettivel tálaltam.

1 megjegyzés:

  1. Ez igencsak jól néz ki! Nálunk nem tűnt el az étlapról, sőt szívpörköltet és marhanyelvet is szívesen eszünk, utóbbit szalonnával gazdagon megtűzdelve, vadasmártásal és knédlivel. Szóval: jöhetnek a belsőségek!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails