Állattörténetek III.

Ma a szárnyasok vannak porondon. Nem járnak túl jó idők a madarakra. Ez az időszak a vedlés,átalakulás időszaka,  s ebben az időszakban a tojástermelés visszaesik. A parasztasszony ilyenkor előveszi a nagykést, és úgy dönt, nem eteti tovább a tyúkot, több hasznot hoz a fagyasztóban üldögélve.
Nálunk is megritkítva van az állomány, férjemuram azonban úgy döntött: Asszony! Hagyd a maradék gyönyörű szárnyasokat élni, nem szekírozlak tovább azzal: hány tojás került ma a spájzba? Ha kell, megveszem a konyhára valót a Spárban! (Ilyen a modernkori főemlős, főleg, ha városból származik, és ha megrögzött állatbarát!)
Jó, de mit mondok a vendégnek? Kapirgálós tyúktojást ígérek, a nagyüzemivel becsapnám. A piaci tojás sem ugyanaz, mint nálam, hisz aki eladásra termeli a tojást, az ugyanúgy "tömörítve, táppal etetve tartja" a jószágot, hisz így hoz rövid időn belül hasznot. Ha én kimennék a piacra a tojásaimmal, 100 forintnál kevesebbért nem érné meg eladni őket. Ez az ára annak, hogy az állat a természetes módon csipegeti össze a tojástermeléséhez szükséges tápanyagot.
A májusi jérceállományomtól csak január környékén várom az első tojást, a gyöngyöseimről - arról a kettőről, akik kikeltek a 15 tojásból - csak a jóisten mondja meg, hogy tojók, vagy hímivarúak. Ezek a madarak rendkívül félénkek, még a jelenlétemre is - akitől a darált kukoricát, valamint a most zsenge tyúkhúrt is kapják - elmenekülnek védettebb helyre. Ha tisztes távolban tudnak, csak akkor merészkednek. elő. Egyelőre szárnyukat visszavágva tartom őket, hisz előzőleg olyan távolságokat bejártak napközben, hogy félő volt: róka lakomája lesz belőlük. És viszik magukkal a fiatal jérceállományt is, akikkel együtt lettek keltetve. A gyöngyös egyébként arról híres, hogy hangjával képes elriasztani a ragadozókat, így a baromfiállományra nézve is áldásos a tartása, de csak ha a madarak közelében van. Viszont szeret nagy távolságokat bejárni a táplálékért, és szeret fák ágain üldögélve nézelődni, kerregni. A jércéim pedig követik őket, holott ők nagyobb veszélynek vannak kitéve, lévén nem feltétlenül repülnek fel fára, ha veszélyt észlelnek.
Így most próbálom madaraimat a zárt baromfiudvarban - megnyírbált tollazattal - tartani, hogy se el ne repüljenek, se róka be ne tévedhessen közéjük. Ha szerencsével járok, újabb posztban közzéteszem:))

Megjegyzések

  1. Nagyon ügyes vagy! Remélem a tyukicáiddal nem lesz semmi baj és januártól ismét finom házi tojással várhatod a vendégeid.:)

    VálaszTörlés
  2. Jó kis történet. Azon morfondírozom, ha még egy kis energiád lenne, novellát lehetne belőle faragni. Más. Remélem egyszer - talán nyáron, ha arra utazunk -, ehetek családommal igazi tojásból rántottát, és igazi csibelevest. Látod, a városi ember sokszor nem is gondol mindarra, amiről te most írsz. Örülök, hogy elolvastam! Sok sikert a pitvarlakóknak! :)

    VálaszTörlés
  3. Ágni: úgy legyen:))

    Kőrösi László: kedves, amit írsz, ám egy novellához stilisztikai érzék meg még ki tudja, mi minden kellene. Azt hiszem, nem lenne elegendő az én plusz energiám. Az igazi tojásrántotta pedig nem egy álomvilág, tényleg létező valami, úgyhogy gyertek csak kipróbálni:))

    VálaszTörlés
  4. ... én nem kérnék csibelevest, egy nótát fújnék a férjuraddal. Hadd szaladgáljanak... Viszont minden mást, amit körülöttetek "érzek", nagyon szívesen meglátnám már élőben. Vágyom egy ilyen hangulatra, nagyon!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés