A határban...

Mostanság nemhogy a faluból, de gyakran még az udvarból is csak a vendégek miatt lépek ki. Hiába sok a teendő: vendég is van, az állatok is adnak munkát, hisz újra kánikula van, naponta többször is rájuk kell néznem,ivóvizet cserélni nekik.
A kecskéknek kaszáljuk a zöldet, hisz kaptunk megművelésre egyik falubeli gazdától pár négyszögölt, amit zabbal vetettünk be. Gépi megmunkáláshoz túl kicsi, így marad a kasza, a vasvilla és a talicska. Szerencsére nincs messze tőlünk.

A következő képen kedvenceim lakmározása látható:

Emitt pedig egy kép a kék színű legelőkről - még ugyan egy eső utáni időszakban fényképezve, és nem is túl sok látszik a lelógó szilvafaágak közt fényképezett kékségről...


Nem, ez nem búzavirág, hanem mezei katáng, ami most ezerrel pompázik mindenfelé. Azt olvastam róla, hogy elmúlt századokban ennek a növénynek a gyökeréből készítették pörkölés és darálás után a cikóriát, ami kedvelt kávépótszer volt. A latin neve is utal erre: cichorium intybus. Emellett salátának is fogyasztották, és gyógynövényként májpanaszok kezelésére tartották hatásosnak.
Mindenesetre a határ gyönyörű!

Megjegyzések

  1. Nekem meténg virágzik az erkélyen, kíváncsi is lettem, hogy az ilyen szavak, mint katáng, meténg, honnan jöhetnek :)

    VálaszTörlés
  2. Szóval ez a mezei katáng. Most már tudom...
    A határ tényleg gyönyörű, fantasztikus lehet, hogy mindig ez tárul a szemed elé! A kecskék nagyon helyesek:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés