2009. október 30., péntek

Szöllő

Azt hiszem, most már nem halogathatom annak bejelentését, hogy Szöllő ("a félénk vizsla") immár bizonyos, hogy végleg elcsavargott tőlünk. Nincs mit szépíteni rajta: ehhez sok köze van az azóta hozzánk költözött Pulónak, aki egy másfél hónappal ezelőtti ádáz összecsapás után leverte Szöllőt. A harc után Szöllő még többet csavargott, de esténként a vacsira azért megjelent, bár élelméhez csak akkor nyúlt hozzá, ha Pulót megkötöttük.
Aztán eljött a Várünnepség, népes kirándulótáborral, nagy nyüzsgéssel, ami Szöllő számára mindig végtelen izgalmat, sok simogatást, új szagokat, kalandokat jelentett. Ismerőseinktől még kaptunk telefont, hogy a tömegben Szöllőt vélték felfedezni...Aznap már nem jött haza. Kerestük napokig a megszokott helyein, a kedves szuka-barátnőjénél, de sehol nem volt. Most már csak bízunk benne, hogy valakinek - talán gyereknek? - annyira megtetszett, hogy felnyalábolták és akkor, valószínűleg jó helyre került.
Kedves Szöllő-imádó gyerekek! Most már csak a fotókról tudtok Szöllőre emlékezni, és szeretném remélni, hogy azért Pulót is megkedvelitek, hiszen ő is csak "kutyaként" viselkedett, és meg kellett harcolnia a rangsoráért, amit - valljuk be - ki is vívott. Azóta remekül tereli a lovakat, kecskéket, de még a tyúkokat is, fáradhatatlan a segítésben, apró bogárszemeivel, rózsaszínű nyelvecskéjével szinte folyamatosan azt kérdezi : "Elégedett vagy velem?" Hát persze! Nagyon is! Hisz ő egy terelő pásztorkutya, mindene a gazdájának való megfelelés. És hűséges a végtelenségig - ami valljuk be, a vizslára nem feltétlenül jellemző. (Most arról az esetről beszélek, amikor a vizsla csak házikedvencnek van tartva, és nem vadászatra) A vizsla szeret önnálló csavargásokra indulni, ugyanakkor a kedvenc foteljáért biztos, hogy hazajön. Az évek alatt öt-hat vizslánk már biztosan volt, ezek nagyjából mindegyikre igaznak bizonyultak, amellett, hogy mindegyik teljesen más egyéniség volt. Húh, de sokáig lehetne beszélni róluk...
A végére még felteszek búcsúzóul képeket Szöllőről, s ha valaki tud róla valamit...

2009. október 28., szerda

Megszaporodtunk!


Örömmel értesítem minden kedves olvasómat, hogy Ibike topkecském október 26-a reggelre virradóra gyönyörű, mosolygós bakgidának adott életet!
Már egy-két napja kezdett furcsán viselkedni az én Ibikém, reggelente nem vágtázva hagyta el az istállót, hanem csak amolyan "öregesen", alig evett valamit, és többnyire kereste a szélárnyékos helyeket. A tőgye a földet verte, s széltében is olyan tekintélyesre nőtt, hogy csak vonszolta maga után. Ezekből a jelekből már az ellés közeledtére gyanakodtam, és vasárnap már el sem hagyta az istállót, úgyhogy tudtuk: új élet(ek) van(nak) születőben!
Az új gidácskát Imrus névre kereszteltük. Ibike hétfő reggel, amikor bementem hozzájuk, szinte nevetve fogadott, és elégedett morgás hagyta el a bendőjét. Örömömben össze-vissza ölelgettem, amit megadóan tűrt, és kedvesen nyalogatta a fülemet, nyakamat. Annyira meghatódtam, hogy el sem hiszitek! Láttam már egypár állat újszülöttjét, de bátran állíthatom, hogy a kecskegidánál bájosabb nincs! Sajnos, a fotókon nem igazán tudom visszaadni ezt a gyönyörűséget, azért két képet felrakok mutatóba.
Most azonban megszaporodtak a napi dolgaim, hisz Ibike tőgyén nekem is könnyítenem kell, hiszen az egy gida nem tudja leszívni azt a hatalmas mennyiségű tejet, amit a tőgy termel, és vigyázni kell a tőgygyulladás miatt. Végre újból használatba vehettem a fejőállást, és a "védőfelszerelések" is nap mint nap kéznél vannak. (Langyos víz, tiszta ruha, olajos törlő, Betadine).
Most már csak Gitta vemhességét kell figyelemmel kísérnem, a pásztorom szerint pár nappal Ibike után vemhesült. Rajta azonban még nincsenek "előjelek", de ez adódhat abból is, hogy ő még csak először fog gidának életet adni.
Remélem, nála is minden szépen-rendben lezajlik majd, ha itt lesz az ideje!

2009. október 20., kedd

Ezért érdemes csinálni!

A mai napra még egy bejegyzés jut, olyan, amitől mosolygóssá, napsugarassá vált ez a borongós, őszi nap, még így estetájt is.

Délután egy kedves házaspár keresett fel, itt töltötték a hétvégét és hét elejét a faluban az egyik vendégházban, és hírét vették, hogy nálam friss kecskesajt kapható. S mivel az előző bejegyzésben említett olívás és fokhagymás sajtomból is volt még, elvitték a maradékot.

Alig két óra múlva a következő SMS-t kaptam: "Isteni volt mindkét sajt (főleg a fokhagymás, hírét visszük Pécsig! Köszönjük! Szép estét! Üdv: Éva, Miklós"

Mindig nagy-nagy örömmel tölt el, amikor emberek nemcsak a negatív, hanem a pozitív véleményüknek is hangot adnak, így örömet okozva a másiknak, és hiszem, hogy ez a gesztus örömet okoz annak is, aki adja.

Én is köszönöm, Éva és Miklós!

A pékek korán kelnek...

Az elmúlt hétvégén 20 éves egyetemi férfibarátság tagjai voltak a Bodzás vendégház vendégei, a reggelijüket falusi jellegű, szinte kizárólag házi készítésű étkekből válogattam össze.

Szerepelt a kínáló tálon kecskepástétom fokhagymás, paprikás, petrezselymes ízvilággal, padlizsánkrém, amit forró sparheltben sütöttem héjastól vajpuhára, körözött házi készítésű túróból, házi tejföllel kikeverve, főtt tojás a kapirgáló tyúkjaimtól, és az elmaradhatatlan kecskesajt. Erre a hétvégére négyféle fűszerezéssel készítettem lágy, mozzarellás jellegű sajtot: fokhagymásat, színes borsosat - ez volt a legszebb -, olívásat és füstölt aromásat. Ez utóbbi ugyan nem a legtermészetesebb anyag, azonban nagyon fincsi ízt ad a sajtnak. Télen majd valamelyik "öregebb" sajtomnál kipróbálom a valódi füstölést is, esetleg a fahamuban érlelést, bár ez már megint egy másik ízvilág... Kaptak ízelítőt olívában érlelt, csípős-fűszeres kecskesajtból is.

És mivel ilyen reggeli mellé a frissen sütött házikenyér dukál, így hajnali keléssel, dagasztással elkészítettem az én jól bevált kis kenyeremet három féle lisztből (BL 55 liszt, teljes kiőrlésű búzaliszt, és teljes kiőrlésű rozsliszt), egy kis zabkorpával megspékelve, enyhe köményes-korianderes-ánizsos fűszerezéssel (tényleg mindenből csak egy csipetnyit), forró sütőben 50 perc alatt kisütve, rácson langyosra hűtve, reggel kilenckor vendégeim asztalára felszolgálva.

2009. október 14., szerda

Az ezerarcú ősz...

Most éppen szélviharral, hideggel, esőpermettel. A nap a felhők fölött, csak elképzelem, hogy mosolyog rám...

Maláta és Füge a szomszéd birtokon már biztosan hiányolja a jó meleg, szalmás boxot, de hát csikókorukat is ménesben töltötték, még a legzordabb, zimankós teleket is.

A tyúkólat és a kecskeistállót is jól kibéleltem szalmával - bár tyúkocskáim azonnal nekiálltak az ólban kapirgálni és nagyrészt kikotorták a friss almot, amit a vihar szanaszéjjel fújt. Tájkép csata után az udvarom. Éjjel már az istállóablakokat is rázártam a kecsókra, minekutána reggel kellemes langyosság és mosolygó, elégedett kecskék fogadtak...

Ebben a hidegre fordult időben begyújtottam a tűzhelyemet - sparheltet - és némi főtt burgonya-maradékból és lencséből a következő menüt állítottam össze ebédre családom örömére:

Lencseleves szalonnás,kapros-túrós nudlival

A lencselevest rém egyszerűen készítettem, mondhatni a belevalókat együttfőztem, és mivel a lányom diétázik - le akarja adni a 20 deka feleslegét :) - nem csináltam se rántást, se habarást, a belevalóktól amúgy is besűrűsödött. Csak az igazán kezdők kedvéért:

Hozzávalók:

20 dkg lencse (kb. 1 órát beáztatva)
2 szál sárgarépa
1 szál petrezselyem
2 felkarikázott újhagymaszár
10 dkg füstölt szalonna
1 db kicsi zeller
1 marék házi tarhonya
só, bors, babérlevél,
1 ek. mustár

Ebben az összeállításban szinte minden egyszerre puhul meg, s a legvégén kell a mustárt beletenni. Aki szereti, tejfölözheti, van, aki ecetet is rak bele, s csinálják paprikás-hagymás rántással is.

A második fogáshoz a maradék tört krumplimat összegyúrtam annyi liszttel, hogy ne ragadjon a deszkához - itt nemigen lehet paramétereket megadni, kis gyakorlattal hamar elsajátítható, hogy a tészta puha is legyen, és már ne is ragadjon. Ilyenkor ki lehet nyújtani fél centi vastagra - elő ne vegyétek a vonalzót! - és centis csíkokat vágunk hosszába, majd kb. 3 centiseket széltébe
, és a nudlikat két tenyér között kisodorjuk. Közben már forr a víz a tűzhelyen, amibe több adagban beledobáljuk. Amikor feljön a víz tetejére, szűrőkanállal forró zsírban megolvasztott szalonnára szedjük. Házi túrómat kaporral ízesitve, tejföllel adtam az asztalra.

2009. október 12., hétfő

"Ménes-alapítás"

Az elmúlt hétvégén nagy munkában voltunk lovaink miatt, hisz szomszédainkkal azt beszéltük meg, hogy a négylábúakat összetereljük, és a mi kettő, valamint az ő három lovuk így egy ménest fog képezni. Az volt a tervünk, hogy lovaink így sokkal többet fognak mozogni, és barátnőm csikójának is nagyobb lehetősége lesz szocializálódni, hisz épp választási csikó már, s ahhoz, hogy az emberhez hozzászelídüljön, kell, hogy a ménesben kiharcolja majd a helyét. Így a fajtársai között most lesz egy kis box, viszont az embert így jobban elfogadja, ha egy kis zabocskával becserkészi. Szüksége is lesz az emberi kedveskedésre, hisz a "nagyok" rendre elzavarják az élelemtől, s az anyja is legtöbbször csak a saját fejét tömi.
A hadművelethez először is le kellett üttetnünk lovaink lábáról a patkót, nehogy az idegen lovakban kárt tegyenek. Persze az idegenség sem egészen helytálló, hisz barátnőm kancája egypár hónapig nálam volt tartásban, amíg ők építkeztek, így Kármen ismeri Malátát és Fügét, sőt Fügével igen jó barátságban is voltak.
Tehát pénteken megérkezett a patkoló kovács és megkörmölte lovainkat:
Szombaton aztán elindult az akció, két "kölcsön-lovas" segítségével lovaink átrándultak az 1 km-re lévő barátaink karámjaihoz. A találkozást a következő fotók próbálják bemutatni amatőr módon:

És aztán az összeeresztés képei:


Nagy-nagy vágtázásnak voltunk szemtanúi, nem győztem csattogtatni a fényképezőgépet, de hát sajnos, kevés a pontozható minőségű, még elmegy kategória.
Mindenesetre most Füge és Maláta szabadtartásban lesz egy-két hónapig, utána pedig mind az öt ló átjön hozzánk télire boxos tartásba.
Addig is rendbe kell tennünk az istállókat - meszelés, agyagpadozat kiszárítása - fel kell újítanunk a karámokat, új cölöpöket kell gyártanunk, a hibás vezetékeket pótolni, kijavítani, a villanypásztorok alatt kaszálni.
A kecsókat is új helyre kell költöztetnünk, hisz az ő istállójuk lesz a vendég-lovak szálláshelye.
Ugye, de szép a vidéki élet? Vajon, miért nem unatkozom sosem?

2009. október 8., csütörtök

Talán az utolsó nyári nap?

Az idő oly csodás, hajnalban is langymeleg volt, s óráról-órára melegszik az idő, én is "kivetkőzöm" magamból, és már nyolc órakor rövidnadrágba ugrom. (Képet inkább nem mellékelek...)
Tegnap elszámoltam a juhászommal, aki öt hónapig gondját viselte kecsóimnak. Megbeszéltük az élet gondjait, örömeit, az állatok viselkedését, hogyan-miként vélekedünk kecskéről, birkáról, tyúkokról. A politika és vezetésünk is szóba került, de ez darázsfészek-téma, úgyhogy próbáltam kitérni előle.
Azonban ez a napfényes, déli szeles idő - és a csontjaimban érződő ősz előszele- fotózásra ihletett, úgyhogy lássatok csodát!, és a Bodzás Vendégházat, e pár kép bemutatja muskátlijaim tobzódását, még az elmúlás előtt.

És végül szeretnék egy könyvet ajánlani azoknak, akik a falusi életről szeretnének olvasni, nálam autentikusabb előadásmódban. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Buzás Andor - egykor a Falurádió szerkesztője volt - Tengercseppnyi falu című kötetét, abból is a nekem legkedvesebb írást, a 171. oldalon található Vén csillagok-at. Gondoltam rá, hogy idemásolom, de inkább olvassátok el az egész kötetet. Jó szórakozást hozzá!

2009. október 6., kedd

Medvehagymás kecskesajt és pogácsa

A hétvégén vendégeink voltak a Bodzásban, és kérésükre medvehagymás pogácsát sütöttem.
Ilyentájt sokan megkérdezik tőlem, hogy honnan veszem elő a medvehagymát, hisz nem most van a szezonja. Sőt, gyakori az olyan kérdés is, hogy egyáltalán mi is az a medvehagyma, mitől számít "csodaszernek"? Ezért most szánok egy posztot ennek a témának, és legvégül elárulom a pogi receptjét is.
A medvehagyma hűvös, párás mikroklímát igényel, így elsősorban bükkösökben, gyertyánosokban, tölgyesekben fordul elő, de patakokat kísérő égeresekben is gyakori. Magyarországon leggyakoribb előfordulási helye a Mecsekben van, de bőven található belőle a Bakony erdeiben is.
Február végén már kidugják fejüket az avar alól a levélkék, ezek a vadak télvégi csemegéi. Tömegesen április közepétől jelennek meg, ekkor már messziről érezni az erdőbe tévedőnek a jellegzetes fokhagymás illatot. A virágzás májusban van.
Mi minden készíthető e csodálatos gyógynövényből? Csak néhány példa: zsíros-vajas kenyér "feltéte", túró ízesítője, nyersen salátának húsok mellé, főzete gyógyteaként fogyasztható, sós sütemények alkotórésze, magam pedig gyakran keverem kecskesajtjaimba, ahol az érlelés folyamán a medvehagyma hatóanyagai folyamatosan kioldódnak a kecskesajt zsír- és savótartalmának hatására és különleges zamatot kölcsönöznek a sajtnak. Igazi ínyencség a medvehagymás kecskesajt!

A medvehagyma sokrétű gyógyhatása közül csak néhány, a teljesség igénye nélkül: étvágyjavító, szélhajtó, bélféregűző, szívzavarok csökkentője, koleszterinszint csökkentő, vese, vér, hólyagtisztító, vérnyomás csökkentő, memóriafrissítő, stresszoldó, potencianövelő, a szervezet ólommentesítője.

Eltevése hasonló a spenótéhoz: a megmosott, leszárított, apróra vagdalt levélkéket olajon megfonnyasztjuk, és kisebb üvegcsékben légmentesen lezárjuk.
Akik a fagyasztóra esküsznek azoknak a tippem a következő: a megmosott, megszárított levélkéket adagonként celofánba, vagy folpackba csomagolva margarinos dobozban összegyűjtve tárolják. Kiengedéskor levet fog ereszteni, ezért ezt az értékes anyagot sajnos fel kell itatni, ha süteménybe, pogácsába használjuk fel.

És végül a medvehagymás pogácsa receptje, ahogy én csinálom:
1 kg lisztet elmorzsolok 2 db kockamargarinnal, sózom, a közepébe 4 tojássárgáját ütök, hozzáadok 2 nagy pohár tejfölt, amiben feloldottam 5 dkg élesztőt, és egy pici cukrot.
A tésztát simára kidolgozom, és ujjnyi vastagságúra kinyújtom. Erre halmozom az apróra vágott medvehagymát, és kétszer áthajtogatom. Szépen hagyom megkelni, majd közepes átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrom, és kizsírozott tepsibe sorakoztatom. Felvert tojással kétszer megkenem és forró sütőben 20-25 perc alatt készre sütöm. A sütés felénél mérsékelni szoktam a meleget, nehogy a pogácsa belseje sületlen maradjon, a teteje pedig túl száraz legyen. Több napig friss, omlós marad.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails