2009. december 29., kedd

Ünnep utáni pihentető menü...?

Nem vagyok vele egyedül, hogy az ünnep elmúltával - és közben készülve a következőre :) - étkezéseimben előnyben részesítem a kímélőbbet. Persze nem annyira a spenótra, vagy a rizsfelfújtra gondolok, bár mindegyiket szeretem, s jól jönnek majd januárban...:)
Kellemes ízével, tartalmasságával nálam mindig nyerő a káposztaleves, aminek alapváltozatát a keleti országokban scsinek hívják. Ez az egyszerű, laktató leves eredetileg hús nélkül készül, nálam azonban került bele egy-két füstölt sonka kockácska.

A belevalók:

egy kisebb fej káposzta
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek. házi lecsó
babérlevél
1 ek.zsír (juuuuj!)
1 ek. liszt
só, bors, házi vegeta
ízlés szerint tejföl
10 dkg füstölt sonka felkockázva

A zsíron megfonnyasztottam a hagymát, rádobtam a megtisztított, kockára vágott zöldségeket, elkapart fokhagymát, s néhány percig erős tűzön pirítottam. Majd egy evőkanálnyi liszttel bestauboltam (svábosan bestejboltam), s felengedtem annyi vízzel, hogy épp csak ellepje. Ekkor tettem bele a füstölt sonka kockákat és a lecsót, házi vegetát is, végül a babért és a borsot. A füstölt sonka mellett ízlés dolga, hogy kell-e még sózni. Lassú gyöngyözéssel főztem, míg a zöldségek félig megpuhultak, és csak ekkor tettem bele a vékonyan felcsíkozott káposztát.
Én nem szeretem túlfőzni a zöldségeket, a káposzta is kissé roppanós maradt a levesben.
Forrón jó tálalni, aki szereti tehet a tányérjába egy kanálka tejfölt.
A hús nélküli változata klasszikus tápláló "szegényétel", amely több nép konyháján is megtalálható.


Puha kenyérrel is isteni, most azonban csináltam mellé töpörtyűs pogácsát:


Lehet, hogy a kérdőjel nem véletlenül került a főcím végére? :)
Mivel azonban az ünnepek között a megszokott állattartós és napi házimunkák mellett megszaporodtak vendéglátós munkáink is (vendégházak takarítása, szellőztetése, felfűtése, tüzelők bekészítése, kályhák kitakarítása, udvarok rendezése), szükségünk volt némi kalóriára, amit bőven ledolgoztunk. Jaj, ugyan mit magyarázkodom? Szeretünk és tudunk is jókat enni, és kész.

2009. december 23., szerda

2009. december 22., kedd

Írókázás

Bevallom, az a saját készítésű adventi koszorúm - ami mézes tésztából készült - csak a mai napon került írókázásra. Ennek több oka is van: időhiányra is panaszkodhatnék, de a legfontosabb, hogy nem mertem nekiállni. Sose csináltam még ilyet, ugyanis. Kecskefejés, lólábápolás, tyúk kotlatás jöhet, node írókázás...!!! Az meg mi fán terem...?
Drága Limara és MohaKonyha: blogotokat nézve az ember lánya csak ámul és bámul, és talán el is bátortalanodik, mint én is. Hát én ilyet biztos nem tudok...Bizony, nem is. Azonban hajtott az alkotókedv, és úgy gondoltam, megpróbálom. Nagy örömömre volt a készítés, s a fotón bemutatom a végeredményt. Csak azért, hogy ne szegje kedvét senkinek, hogyha nem is sikerül úgy, mint a Profiknak! Valószínű, nekik is sok-sok gyakorlás van a hátuk mögött, míg olyan csodákat képesek alkotni, mint a blogjukon, amit mindenki szíves figyelmébe ajánlok!

2009. december 21., hétfő

Disznóölés


Ilyenkor karácsonytájt egyre gyakoribbá válnak faluszerte a hajnali cocasivításra ébredések, azaz a disznóölések. Mi ugyan nem tartunk disznót, de hébe-hóba meg vagyunk híva szomszédainkhoz segédkezni a karácsonyi valamint az újévi menü "betöltésére". Ebből adok rövid ízelítőt látogatóimnak, inkább csak képekkel, kevesebb szöveggel.
Azonban azt tudni illik hogy a disznót szúrással- újabban az EU-s szabványoknak megfelelően elektrosokkal ölik, vérét vájlingokba felfogjuk, amiből a hurka alapanyaga képződik. Szőrét perzseléssel eltávolítják. Állványra akasztva hasfelmetszéssel eltávolítják a belsőségeket, az értékesebbjéből készül a már forrongó üstben lévő abalében a disznósajtnak való. A hentes a disznót bárddal kettéhasítja, leválasztja a sonkákat, elválasztja a bordákat a gerinctől, s a felfogott húsokat kolbászba, disznósajtba, hurkába vagy sózóba teszik.
Folyamatosan készül az abalé, aprítják a zsírszalonnát, készül a zsírsütéshez, töpörtyűkészítéshez a segéderő. (Ez voltam én!)
Vacsorára a segédkezőkön kívül meghívják a szomszédokat, családtagokat is, hívők esetén a papot is ildomos.
Legáltalánosabb étrend a sült máj, húsleves, húsos káposzta.



2009. december 15., kedd

A hólapát dicsérete

Az idén szép komótosan érkezik a tél, nem lehet egy szavunk sem, hogy már októberben beütött a mennykő! S ráadásul az első igazi hó is kellemes, napsütéses reggelre ébresztett. Hideg, fázós volt a kora reggel, de olyan hamar szikrázó napsütés lett! A hólapát - derék téli segédeszközöm - már elő volt készítve egypár napja, hisz az előrejelzések - és a derekam:), plusz a kecskék mekegése :) - jelezte, hogy megváltozik az időjárás. Kellemesen centis havacska esett, tehát nem kellett még nagyon nekigyűrkőznöm a lapátnak. Tulajdonképpen egy kis sepregetéssel járhatóvá tettem az utakat az istállókhoz és a műhelyhez: ez még csak amolyan imitálása volt a hólapátolásnak.
Faluhelyen ilyenkor hamar kiderül, ki kel legkorábban: kinek a portája van leghamarabb letakarítva. Elárulom: nem vagyok a legelső.
A reggeli etetést és az állatok kieresztését rögtön a fűtés követi. Fával fűtünk elsősorban, s a konyhai sparhelt kitakarítása, koromtalanítása, hamuzása után állok csak neki a begyújtásnak. Feri kedvenc téli zöngéje: " fával tüzelünk, de a levegővel fűtünk!" Tehát a kályhaajtók nyitvatartásával és időben való zárásával érhetjük el, hogy kályhánk ideálisan üzemeljen. Nagy hidegben így is naponta kétszer gyújtjuk el a cserépkályhát - idén ilyen még nem volt. A sparhelt viszont egész nap folyamatosan duruzsol, meleget is adva, és a főzés is ezen bonyolódik télidőben. Van még egy fűtéssel kapcsolatos szállóigénk: fényesíteni a tüzet. Ez az a munkafolyamat, amikor a parazsat megpiszkáljuk, hogy új erőre kapjon, s a következő rakat hamar lángra lobbanjon.
Jókedv-csinálónak egy-két napsugaras téli kép házunktájáról, a Bittváról, és kedves kecsóimról:



2009. december 10., csütörtök

Mikulásnapi szappanajándékok

A hétvégén nagy megtiszteltetés ért minket: a Mikulás-napi szervezők - igaz, az utolsó pillanatban -, de Ferit kérték fel Mikulásnak. Az utolsó pillanat alatt azt értem, hogy vasárnap délben jöttek el hozzánk, és a műsor délután háromkor kezdődött. Az összes szóbajöhető férfiembernek elfoglaltsága akadt. Persze nálunk is lett volna kifogás, hisz koraestére szülinapi meghívásunk is volt, de hát a gannai gyerekekért mindent! :) Felszerelést kaptunk hozzá, a műsor szereplői között pedig akadt krampusz is. Csomagokról, szaloncukorról az önkormányzat gondoskodott.
Kedves színpadi előadásnak voltunk szemtanúi, ahol nem a Mikulás adott ajándékot, hanem a gyerekek ajándékozták meg a messzi földről érkezett, fáradt vándort. A mese fő mondanivalója az igaz barátság és a szeretet volt.



A műsor után a szokásos adventi vásáron helyi kézműves ajándékokat lehetett vásárolni, ahová én is elvittem kecsketejes házi szappankáimat, s a bevételt felajánlottuk a pápakovácsi Mesevár Óvoda javára. Sajnos, tavaly óta már a gannai gyerekek is ebbe az oviba járnak: a kis létszám miatt a falubeli ovit megszüntették.
Íme képek a becsomagolt szappanokról:



És csomagolás előtt, valamint használatban a fürdőszobámban:




Műsor után iszkiri haza, átöltözés ünneplőbe és irány a szülinap! Előtte azonban az összes állatkát nyugovóra helyeztük. Nézzétek, mit szóltak Malátáék a még Mikulás-ruhában érkező gazdára! Azt a riadalmat, fújtatást nehéz leírni, amit lovaink műveltek! :))

2009. december 7., hétfő

Lovak

Az elmúlt héten hazaköltöztettük barátainktól Malátát és Fügét - két gyönyörű lovunkat, úgyhogy teljes az állatlétszám itthon! A ménes-projekt kicsit félbemarad most, talán egy-két hétnek még el kell telni, mire mi is fogadni tudjuk a vendéglovakat.
Lovaink nagy lendülettel vették birtokba a legelőjüket, ami két hónapos távollétük alatt kicsit helyrejött. Már amennyire így őszutón ezt el lehet képzelni :) Mindenesetre kéthavi trágya és letaposás hiányzik róla...


Addig, amíg lovainkban gyönyörködtünk a legelőn, a csodaszép napsütésben szellőztetés miatt nyitva hagytuk az ajtónkat, s mire visszaérkeztünk, a következő kép fogadott minket:


Gitta az összes kecskénk közül a legkíváncsibb, igaz, ő itt is született minálunk, saját nevelésünk, és hát ismer minket. Ez a merészség azonban még tőle is szokatlan!
Még szerencse, hogy az őrizetlenül hagyott cicege-alapanyag nem került a bendőjébe: még időben érkeztünk! Így kisütése után fotót is készíthettem egyik kedvenc ételünkről, amit felénk tócsinak hívnak, de ismerik cicege, görheny néven is. Elkészítése annyira egyszerű, hogy csak azért írom le, hátha van, aki még nem csinálta:

Hozzávalók

1 kg krumpli lereszelve
4-5 púpozott evőkanál liszt
só, bors ízlés szerint
1 fej vöröshagyma lereszelve

A hozzávalókat összekeverem, jó 20 percet állni hagyom, hogy a krumpli levet eresszen. Ezután a masszából evőkanálnyi mennyiségeket a forró olajba szaggatok, ellapítom, és pár percig mindkét oldalukat pirosra sütöm. Forrón, tejföllel, reszelt sajttal tálalom. Szaporán kell sütni - mint a palacsintát - mert ahogy sül, úgy kapkodják ki a kezem alól (Zsófi lányom és Feri)

2009. november 27., péntek

Mi rotyog a fazékban?

A tegnapi napot autószervizekben töltöttük, műszaki előtti generálozás miatt, de ahogy lenni szokott, történtek nem várt események is. (Immobiliser cserbenhagyott minket az akkucsere után...) S mivel e problémák miatt egész nap távol voltunk a "ranch"-től, elmaradt a napi főzés is, amit ma bepótoltam.
Először a mai kenyérkémet mutatnám be, ami már hagyományosan dagasztással, élesztővel készült - rendebejött a csuklóm! -. Annyi az érdekessége, hogy felhasználtam benne egy adag gluténmentes lisztet. Az, hogy van a konyhámban ilyesmi annak köszönhető, hogy vannak olyan vendégcsaládjaim, akiknek lisztérzékenyek a gyermekei - vagy saját maguk - ezért kitanultam ennek a diétának az elkészítését, és rendszeresen tartok itthon gluténmentes lisztet is.
A kenyér összetevői:

50 dkg BL 55 liszt
20 dkg gluténmentes liszt
2 ek. zabpehely
1 ek. olaj
1 dl kecsketej (ez nálam mindig kéznél van, de másfajta is jó)
4 dl langyos víz
3 dkg élesztő
só, őrölt kömény

Szép lágyra kidolgoztam a tésztát, kétszeresére kelesztettem, s olajozott, lisztezett jénaiba, fedővel letakarva 50 perc alatt készre sütöttem. (Csak a teljesen kezdő háziasszonyok kedvéért: 220 C-on félóra, majd fedő nélkül még 20 percig 170 C-on, tányérka víz a sütő aljában)
Aki a lisztérzékeny diétáról többet szeretne tudni, látogasson el a következő oldalakra: ,www.liszterzekeny.hu, www.liszterzekeny.lap.hu.



És akkor itt van az ebéd-menü, faluhelyen, hétköznap :)

- sütőtökleves daragaluskával
- grillezett halkarikák tört krumplival, lilakáposztával

A leveshez mindössze félkilónyi sütőtököt kockáztam fel, és főztem puhára sóval, borssal, majd a tökkockákat mixerrel áttörtem és tejszínes tojássárgájával besűrítettem. A tetejét zellerzölddel díszítettem, s daragaluskával tálaltam.

A második fogással Zsófinak akartam kedvezni, aki egyéves spanyolországi tartózkodása óta nagy kedvelője a tengeri herkentyűknek, tapasoknak. Ugyan ez az étek a halon kívül nagyon is a magyar gasztronómia kincse, a mediterrán és a hazai ötvözése azonban nagyon kellemes ízharmóniát teremtett.
A burgonyát héjában megfőztem, áttörtem, sóztam, borsoztam, s egy evőkanál vajjal dúsítottam.
A lilakáposztát vékony csíkokra szeltem, zsíron! pirított hagymára ömlesztettem, sóval, borssal, cukorral, köménnyel fűszereztem, s 1 dl víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároltam. Ezután ízlés szerinti ecetmennyiség kívánkozik hozzá, csak annyi, hogy kellemesen savanykás legyen.

A tengeri halat 2 cm-es karikákra vágtam, fokhagymás sóval bedörzsöltem, s félórát tejben áztattam. Később a tejet itatóssal felitattam, és a halkarikákat kevés olajon, wokban mindkét oldalukon átsütöttem.




Azt hiszem, sikerült Zsófinál az óceánt megidéznem, mert egy kissé sóhajtozott ebéd után. Vagy csak nagyon jóllakott? :)

2009. november 21., szombat

Házi vegeta és egyéb nyalánkságok

A tegnapi nyáriasan meleg, napsütéses nap után fura volt a reggeli szürkeség, köd és nyirok. Azért gyorsan elkattintottam egy-két képet.

Az idő tehát tökéletesen kedvező volt konyhai teendőkhöz. Napmátkaoldalán olvastam különféle gasztroajándékokról, és a házi vegeta elkészítése megmozgatta a fantáziámat, annál is inkább, mert a hozzávalók rendelkezésemre álltak. Húsdarálón ledaráltam az összes hozzávalót (sárgarépa, zöldség, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma, paprika, kelkáposzta, szárított vargánya), és egy tepsin kiterítve a sparhelt sütő részébe tettem be. A mennyiség azonban olyan tekintélyes volt, hogy egész napos kevergetés, forgatás után sem szikkadt meg a darált zöldség. Így férjem ötlete alapján tiszta terítőkre kiterítettük a konyhaasztalra, és beállítottuk mellé a "propellert". Ezzel a módszerrel egy este, és egy délelőtt alatt porszerűvé száradt az anyag, és sóval való összekeverés után mehetett az üvegekbe.


Felhőlány blogján olvastam egy kenyérreceptet, amit azért próbáltam ki, mert napok óta rendetlenkedik a csuklóm, és a dagasztást fájdalmas nyillalások kísérik, s az említett recept inkább csak a hozzávalók összekeverését írja elő. A hozzávalók:

3x 2,5 dl liszt (én BL 80-al dolgoztam ki)
1,5 x 2,5 dl víz
ízlés szerint só
fél tk. szárított élesztő

Nokedlisűrűségű lesz a tészta, s ezt rekordhosszan: 14 órán keresztül kelesztjük. Másnap a tésztát átforgattam, alaposan beliszteztem, és 250 fokra előmelegített sütőben, jénaiban (tetővel) 50 perc alatt megsütöttem. Fél óra után a tetőt levettem, hogy szépen piruljon, kérgesedjen a teteje. Én kenyérsütésnél mindig rakok a sütőbe legalulra egy tányérka vizet.
És íme, az eredmény:

A cipócska nem tartott sokáig, férjemnek gyerekkori emlékeit sikerült vele felidéznem - a mama kenyere... -. Lehet, hogy a jól bevált kenyérreceptet lecseréljük...?

2009. november 16., hétfő

Hétvégi vendégvárás

Szerencsére, folyamatosan vannak vendégeink hétvégéken a Bodzásban, ez nagyon jó! Olyan klassz, ha városi emberek, családok a kipihentek nyugalmával távoznak tőlünk! Ilyenkor persze van tennivalóm bőven, hisz egyre többen kérik az étkezést is, vagy csak a reggeliket. Amennyire tehetem, igyekszem teljesen háztáji menüsorokat kiajánlani, a lehető legkevesebb "műhozzávalóval".

Erre a hétvégére is készítettem egy kis kifli-költeményt kínálónak, aminek az érdekessége abban rejlik, hogy a kiflik belseje kecskesajttal és sült szalonnával volt megtöltve. Frissen valami mennyei volt, hát még az illat, ami belengte a konyhámat...




Ibikémtől pedig már folyamatosan gyűjtöm a friss tejecskét, s egyre több sajtfélét tudok kipróbálni. Erre a hétvégére azonban elfogyott az oltóm, és a sajtkultúrám szavatossága is lejárt, így savó-sajtot készítettem citromsavas "oltással". Az eredmény a képeken (már jócskán fogyott belőlük...) És még a sajtprés alatt.




Ezen a hétvégén kaptam barátnőmtől termesztésből laskagombát, s egy nagy adag gombaleves elkészítése után is maradt még jócskán belőle, ezért az olajban eltevést választottam a "megőrzésére".
A receptje a következő.

Olajon megdinszteltem egy fej hagymát, 5-6 gerezd fokhagymát, erre szórtam a megmosott, felaprított laskagombát (kb. 30 dkg lehetett). Sóval, őrölt borssal és csomborral ízesítettem, és addig főztem, míg a levét elfőtte. Legutoljára egy nagy csokor aprított, friss petrezselymet dobtam hozzá, ezzel épp csak átkevergettem és már töltöttem is az üvegekbe. Mindegyik üveg tetejére annyi olívát önttem, amennyit beszívott magába a gomba.
Lezárva hűtőben tárolom. Ajánlom melegszendvics alapanyagának, salátákba, húsok mellé, de akár leves, vagy pörkölt is készíthető belőle további fűszerezéssel.

2009. november 13., péntek

Vers, novemberi napsütés, séta a Bittva mellett...

Anavi Ádám: Az ősz marasztalása

Megyünk a csillogó avarban,
görgetve lábolunk bokáig.
Szép hosszú ősz - kopottak álma,
maradj meg nékünk még sokáig.

Hadd játsszanak tarlón a fürjek,
virulj kalinka, még ne kókadj!
Termékeny ősz, az elmúlt nyárért
szerelmeseknek még adós vagy.

Sok lány számítgat bő szüretre,
hogy megvegyék az új kelengyét,
cukrozd meg fényeddel a szőlőt,
hogy mustja édesebb legyen még.

Ne hagyd: a faggyal cinkosult szél
a fákat csupasszá cibálja.
Maradjon fenn a jegenyének
csúcsán a lombos bóbitája.

Csikésszenek kamasz legénykék
hegyoldalon, gyümölcsös kertbe,
célozzák le a bújt diókat,
amit karó meg szél se vert le.

Hadd vívjanak meg érte bottal,
ha összekapnak tán egy körtén. -
...A fák lerongyolt páholyukból
irigykednek e harsány csörtén.

Hát készüljünk rá...Hiszen, ha jön
a tél, hiába is rejtőzünk.
Megyünk a csillogó avarban. -
Ne hagyj el még, szép hosszú őszünk.












LinkWithin

Related Posts with Thumbnails